Kassán a zsidók csak 1840-től kaptak letelepedési engedélyt. A város közelében korábban főleg Rozgonyban és Nagyidán laktak. A Kassai Városi Tanács 1843-ban hagyta jóvá a zsidó hitközség alapszabályzatát. A város a Kohn Márton rabbi vezetése alatt gyorsan növekvő hitközösségnek először a Harangöntő utcában adott telket és épületfát az első zsinagógafelépítéséhez.
1866-ra a Kassára beköltözött zsidók száma már annyira megnőtt, hogy a Rákóczi- körúton szükségesnek látták egy nagyobb templom felépítését. Ez nagy áldozatok árán készült el, de nem mindenki örömére, ugyanis a neológ és az ortodox zsidók megosztódásához vezetett. .Az ortodox zsidók lelkiismereti okokból nem is akarták átlépni ennek a zsinagógának a küszöbét. A két karcsú torony, és főleg a tóra olvasására szolgáló hely, az almemor ellen volt kifogásuk, ugyanis a hagyománnyal ellentétben az almemor itt nem középen volt, hanem a templom apszisában kapott elhelyezést.
Mivel az ortodox hitközösség igen gyorsan szaporodott, 1927-ben Oelschläger és Bosk kassai építészek kubista stílusjegyeket tartalmazó új zsinagógát és iskolát építettek. A tető közepére kis kupolát terveztek, a boltozatot négy négyélű oszlop tartja, felette pedig galériát alakítottak ki.
Jelenleg ez az egyetlen működő zsinagóga Kassán. 1992-ben bronz emléktáblát helyeztek el falára, mely arra emlékeztet, hogy 1944-ben Kassáról több mint 12 ezer zsidót hurcoltak el Európa koncentrációs táboraiba.
A kassai neológ zsidók 1927-ben újabb zsinagógát építettek a városban. A Moyzes utcai zsinagógát a II. világháború után magtárnak használták, majd 1960-ban átalakították, és a mai napig a Művészetek Házának ad otthont, amelyben a Kassai Állami Filharmonikus Zenekar hangversenytermét is kialakították.
