Speciális biztonsági intézkedések mellett az utóbbi időben Pozsonyban, Prágában, Budapesten majd Krakkóban is bemutatták a Kárpát-medence legnagyobb arany kincsleletét: a kassai aranykincseket. A 2920 aranypénzt, 3 aranyérmét valamint a 214 centiméter hosszú aranyláncot rejtő rézedényt Kassa egyik Fő utcai épületének, az egykori Szepesi kamara megmaradt részeinek átalakításakor találták meg a munkások – még 1935-ben. A csehszlovák hatóságok lefoglalták és az állam birtokába vette az értékes leletet. A cseh és a szlovák történészek a lelőhelyből kiindulva mindmáig azt tartják,hogy ezt a kincset Thököly Imre elől a kamara elnöke rejthette el 1682-ben. Nos, kassai magyar numizmatikusok és történészek ezt vitatják, továbbá más feltételezéseik vannak.
A Kelet-szlovákiai Múzeum felújított épületének páncéltermében új kiállítási elrendezésben tekinthető meg a 2 920 darab aranypénz, melynek a 84 százalékát magyar és németalföldi pénzek teszik ki, köztük cseh, sziléziai, lengyel, német, dán, svéd, olasz, osztrák, salzburgi, spanyol veretek, továbbá egy, a Krisztus előtti 4-3. századból származó antiktrákiai aranytallér is. A rézedény legértékesebb darabja az 590 grammos, 214 cm-es késő reneszánszkori aranylánc, illetve I. Ferdinánd 1541-es emlékérme. De vajon ki rejthette el ezeket a kincseket annak a pénzügyi igazgatóságnak a pincéjében, mely épület gótikus arculatából mára csak ennyi maradt?
BALASSA ZOLTÁN, helytörténész: Az aranykincset 1935-ben találták meg a munkások, a legkorábbi talált pénzek a XVII. század második feléből származnak, tehát csak azután rejthették a föld alá. Két fő elképzelés létezik ezzel kapcsolatban: az első, hogy valaki, aki olyan rejtette el, aki ott dolgozott a Szepesi Kamarában – valószínűleg az igazgató. Kiszámolták azt is, hogy hány hónapos fizetésére volt ehhez szükség. Igen ám, de addig miből élt? Ha a fizetését erre költötte, akkor valamiből meg kellett élnie, hiszen az akkori kamarai elnököknek reprezentatív szerepük is volt – tehát ha valaki jött a városba, fogadni kellett, meg kellett vendégelni és így tovább. Erre magyarázatuk nincs.
BALÁZS PÉTER, numizmatikus: Marek Budaj könyvében található az aranykinccsel kapcsolatos megjegyzése, hogy ezt akármelyik kamarai igazgató, vagy tanácsos összeszedhette, de ez nem áll meg, ugyanis honnan juthatott volna egy császárpárti, római katolikus, állami alkalmazott ahhoz, hogy az ilyen unikumokat valami módon felvásárolja? Ezeknek az unikumoknak küldetésük volt. Feltételezem, hogy diplomáciai levelezés, futárszolgálat és egyéb más ilyen alkalmakkor kerülhetett a fejedelmi kincstárnak a gyűjteményébe. Az én magánkutatásaim alapján nekem az a véleményem, hogy ez a kincs – ez az ún. numizmatikai lelet – a Rákóczi fejedelmi család kincstárából származik. A numizmatikai gyűjteménynek ez tulajdonképpen csak egy része. A másik részét véleményem szerint, ami több dukátust tartalmaz, Nyíregyháza-Újfehértónál találták meg nemrégiben. A kassai leletet 1935 augusztusában találták meg, természetesen egy réz tálkában vagy rézedényben volt elrejtve. Ebben a rézedényben, ha megfigyeljük a belső részét, lehet látni a szövetmintákat. Ez azt jelenti, hogy a régi szállítási mód szerint ezt a kincset becsomagolták, lepecsételték és az ún. szállítóedényben szállították.
A kérdés nyilván az, hogy ki szállította, és miért került Kassán a Szepesi kamara épületébe? Az eseményeknek alighanem a Wesselényi-féle összeesküvéshez is közük van.
GYÜRE LAJOS, történész-tanár: Az, hogy első Rákóczi Ferencet nem fejeztette le a császár, annak köszönhető, hogy Báthori Zsófia a Rákóczi – családot vissza térítette a katolikus hitre. Viszont ez kevésnek bizonyult, így 400 000 firenzei aranyat kellett a császárnak fizetnie, hogy a fia feje megmaradjon. Ezen a pénzen kezdték építeni a már említett jezsuita templomot az 1660-as évek végén. Az összeg, melyet a császár kért, azonban nem volt meg Báthory Zsófiának, ezért a jezsuitáktól kért kölcsön. Ezt az összeget azután évente a kamatokkal együtt igyekezett visszaadni.
I. Lipót császár Kassán – közvetlenül a Királyi-ház mellett – tehát Báthory Zsófia pénzén építette a jezsuiták számára ezt a templomot. A templom 1677-ben, amikor I. Rákóczi Ferenc meghalt, még nem volt kész, de már ide temették el, mint ahogy halála után egy évvel Munkácsról Báthory Zsófia földi maradványait szintén itt helyezték örök nyugalomra. Úgy halt meg, hogy az adósságát teljes egészében még nem rendezte a jezsuitákkal.
GYÜRE LAJOS, történész-tanár:. Halála előtt azonban 1669-ben nem tudta még kifizetni a teljes összeget – és ezt az összeget a kincstárában tartotta. Közben meghalt. Temetésre Zrínyi Ilona is elment Munkácsi várába, s közben Báthory Zsófia udvari papja, Kiss Imre lement a kincstárba és valamit magához vett. Miután Zrínyi Ilona kérdőre vonta, hogy mi az, nem akarta megmondani, csak annyit mondott, hogy majd ő ezt az unokáknak odaadja.
Az esetet Szentmihályiné Szabó Mária Zríbónyi Ilona című művében dolgozta fel, ami a Singer és Wolfner kiadó gondozásában jelent meg 1943-ban Budapesten.
GYÜRE LAJOS, történész-tanár: Miután 1682-ben Thököly Imre elfoglalja Kassát, keresni kezdik a kincset. Felnyitották a jezsuita templom alrészében a koporsót, de a kincseket nem találták meg. Sem azt a levelet, amelyben Báthory Zsófia a kincseket a jezsuita rendnek ajánlotta. Ez azt jelenti, hogy a kincsek megvoltak, csak éppen nem tudták, hogy hol.
Báthory Zsófia papja – Kiss Imre, aki Zrínyi Ilona előtt a csuhája alatt a kezében tartva egy edényt hozott ki a kincstárból – ott volt a fejedelemasszony temetésén Kassán. A Szepesi kamara a Fő utca másik oldalán, a templommal szemben állt. A kamara szomszédságában levő épület pedig az egri káptalanhoz tartozott. A jezsuitáknak jó kapcsolataik voltak a kamarával. Azt viszont, hogy tényleg ők rejtették-e el oda a szóban forgó kincseket, még bizonyítani kell. A kassai numizmatikusok a két év múlva, ezzel a témával foglalkozó nemzetközi konferencia megszervezésén munkálkodnak. Bíznak benne, hogy a nyitott kérdésekre addig megtalálják a válaszokat.
szerkesztő: Szaszák György
