Az ember szabadságvágyának kifejezését alighanem a művészet eszközeivel tudja a legérzékletesebben kifejezni, de ahhoz, hogy ez létrejöjjön és minél nagyobb kisugárzással hatni is tudjon – olykor politikai akaratra is szükség van.

Az 1956-os budapesti- és az 1968-as csehszlovákiai történelmi események után csak most jött el az ideje annak, hogy Kassán a Kaszárnya Kultúrparkban – magyar kezdeményezésre – Magyarország Kassai Főkonzulátusa és a Csemadok Kassai Városi Választmánya, valamint Magyarország Ungvári Főkonzulátusa közreműködésével 2016. szeptember 10-én egy rendhagyó rendezvényre kerüljön sor. A kultúrpark galériájának egyik legnagyobb kiállítótermében az 1956 – A szabadságért és függetlenségért, valamint a Keresztmetszetek című tárlatok együttes megnyitóját tartották. Jó ötletnek bizonyult, hogy az 1956-os forradalmat bemutató dokumentum kiállítás képanyagát a terem közepén – részben zárt terében – alakították ki, amit körbe vesz a 31 kárpátaljai kortárs képzőművész festményeiből és kisplasztikáiból készített másik tárlat. A két kiállítás öntörvényű, de azt is láttatja, hogy hiába voltak politikai és államhatárok, az ötvenhatos magyar események lenyomatai egyes kárpátaljai festők munkáiban is megfogalmazásra találtak. /A kiállítást – még a megnyitó előtt- megtekintette Navracsics Tibor európai uniós biztos, aki az Európai sporthét kassai megnyitójára érkezett a Hernád parti városba./

Vida László ungvári magyar konzul

A közös tárlatmegnyitón – házigazdaként Kolár Péter, a Csemadok elnöke köszöntötte a megjelenteket, majd Bitay Levente kassai-, Vida László ungvári magyar konzul beszélt a rendezvény jelentőségéről. A kárpátaljai képzőművészek nemzeti sokszínűségének erejében rejlő adottságokról pedig Borisz Kuzma, az Ukrán Nemzeti Képzőművészeti Szövetség Kárpátaljai Szervezetének elnöke és Viktória Florova, a Kárpátaljai Megyei Államigazgatási Hivatal főosztályvezetője szólt. A kárpátaljai képzőművészeti élet meghatározó történéseit az ungvári születésű, de immár évtizedek óta Kassán élő Duncsák Attila festőművész foglalta össze, amit az alábbiakban teljes egészében közlünk, de a nap további eseményei közül itt mondjuk el, hogy koraeste – itt a Kultúrpark mozitermében – került sor aSzabadság 56 – Sloboda 68 Cine Fest Miskolc Nemzetközi Filmfesztivál kassai napjára, ahol a Berni követ című magyar filmet vetítették. A film alkotóival közönségtalálkozót is szerveztek. A Kor, amelyben élünk című csehszlovák film tervezett vetítése műszaki okokból elmaradt. A rendezvény fővédnöke Richard Raši Kassa főpolgármestere és Kriza Ákos, Miskolc Megyei Jogú Város polgármestere voltak.

 

Duncsák Attila a kárpátaljai képzőművészetről

1939-ben egy ungvári kiskocsmában találkozott néhány helybeli festőművész – Erdélyi Béla, Boksay József, Kocka András, Boreczky Béla, Manajló Fedor, Kontratovics Ernő, Petky Sándor -, és elhatározták, hogy Művészeti Szövetséget alapítanak Ungváron. Ez lett a kárpátaljai festőiskola születésnapja. A ma itt, Kassán kiállító művészek ennek az iskolának az örökösei, 80 esztendő művészi és történelmi hagyományainak kortárs folytatói.

A múlt század művészetéről beszélve Hollósi Simon nevét kell megemlítenem, aki 1902-ig a híres nagybányai Művésztelep vezetője volt, majd Técsőn telepedett le és alkotott haláláig a Tisza-táj szerelmeseként.

A manapság a köztudatban kárpátaljai iskolaként élő festészet két meghatározó egyénisége Erdélyi Béla és id. Boksay József még az Osztrák-Magyar Monarchia idején, 1891-ben születtek. Életrajzuk színes, tipikusan kárpátaljai sors. Boksay József a Budapesti Rajztanárképzőben, míg Erdélyi Béla szintén Budapesten, a Képzőművészeti Akadémián szerzett diplomát – mindketten többek között Révész Imre tanítványaként. Boksay szinte minden műfajban dolgozott: portrét, tájképet, figurális kompozíciókat, valamint szakrális témájú képeket festett. Egyik legismertebb munkája az ungvári görög katolikus katedrális plafonján látható. Témája a szent Kereszt felmagasztalása. Képein úgy festette meg a Kárpátok csodálatos tájait, mint senki más – nem másolta a természetet, de minden ecsetvonásával varázslatot hozott létre.

Erdélyi Béla művészi egyénisége más jellegű, ugyanakkor a két nagy festő emberként és alkotóként békésen tisztelte egymást. Az 1920 -30-as években az akkori első Csehszlovák Köztársaság idején két alkalommal is lehetőséget kapott, hogy külföldi tanulmányutakon vehessen részt: utazhatott, művésztelepeken alkothatott, a híres müncheni Glastpalastban és a párizsi Salle de Champs Elyes-ben állíthatta ki festményeit neves külföldi művészek társaságában. Művészetének – és nem utolsó sorban személyiségének – különleges kisugárzásával óriási dicsőséget és megbecsülést szerzett a külföldön addig ismeretlen kárpátaljai festészetnek.

Az 1944-ben bekövetkezett szovjethatalom idején, a hivatalos szocreál irányzat képviselői nem tudtak mit kezdeni az ő európaiságával. Hamarosan menesztették minden funkciójából – a Művészeti szövetség éléről is-, a pártsajtóban pedig alávaló vádakkal illették. Anyagilag is kisemmizték, sokszor élelmiszerért volt kénytelen elcserélni értékes képeit. A megpróbáltatásokat nehezen viselte el, és 1955-ben, 64 évesen meghalt.

A kárpátaljai iskola alapítása óta négy művészgeneráció váltotta egymást.

Erdélyi Béla 1945-ben egy tanintézményt, Akadémiát hozott létre a tehetséges fiatalok számára, ahol olyan, ismert művészekké vált fiatalok tanultak a Mesternél, mint Balla Pál, Lremnicky Erzsébet, Bedzír Pál, Luták Edoit és Medveczky Miklós, Habda László, Sztaskó Gyula és még sokan mások. Többen közülük a Lembergi Képzőművészeti Főiskolán folytatták tanulmányaikat, majd visszatértek Ungvárra, és az Iparművészeti Középiskolában oktatták a fiatalokat. /Jómagam is az Erdélyi tanítványok tanítványa voltam az ötvenes évek végén./

Az 1980-as évek redszerváltozása a művészetben óriási változást, pezsgést, szabadságot hozott. Kinyíltak a határok, egymást követik a hazai és külföldi művésztelepek, ma remélhetőleg mindenki szabadon alkothat. Örömteli esemény volt, hogy az 1990-es években nemzetiségi alapon létrejött a Révész Imre Társaság Benkő György, Berecz Margit, Erfán Ferenc, Hidi Endre, Iván Ambrus, Jankovics Mária, Kolozsvári László, Magyar László, Magyar Sándor, Pálfy István, Petky Péter, Réti János, Tóth Lajos, Veres Péter részvételével. Fájdalmas, hogy közülük hárman is eltávoztak már, köztük Szemán Ferenc – Öcsi – is.

Ma Ungváron Képzőművészeti Főiskola működik Nebesznik István történész professzor vezetésével és olyan kiváló tanárokkal, mint Korzs-Regyko Ludmilla, Ponomarenko Nadija, Szkakandij Vaszil, de itt tanított a néhai Prihogyko Vjacseszlav és még sokan mások.

Tisztelt jelenlevők, kedves kárpátaljai vendégek! Az elmondottakból kitűnik, nem az volt a szándékom, hogy értékeljem vagy elemezzem az itt kiállított műveket. Ez a művészettörténészek feladata, én viszont kollégaként, de elsősorban az alkotók földijeként vagyok itt. Igaz, hogy már több, mint 30 éve Kassán élek, ugyanakkor figyelemmel kísérem az ottani történéseket, hiszen az életem több mint felét Ungváron éltem le. Nekem és családomnak Kárpátalja a szülőföldet jelenti.