Nemcsak a nőnemű Föld, a rajta élő nő is olyan csáberővel bír, aminek mibenléte az irodalom örök témája volt, és minden bizonnyal még igen sokáig marad is – mindenekelőtt a férfiak által írottnak! Mindezért nem is csodálkozik senki azon, hogy Kassán a Thália Színházban a 46. színházi évadot – mely a „Klasszikusok arca és álarca” szlogen alatt futott – Karlo Goldoni Mirandolina, te drága című zenés komédiájával zárták, Mikó István vendégrendezésében.
Goldoni különben kedves szerzője a kassai Tháliának, hiszen a társulat 1969-ben történt megalakítása után az első premierjeként is az olasz mester egyik remekét a Két úr szolgáját mutatta be, a színházalapító Beke Sándor rendezésében. Beke nem sokkal később a Mirandolinát is megrendezte, melynek főszerepét akkor Kövesdi Szabó Mária játszotta, és Ripafratta lovagként Lengyel Ferenc játéka maradt emlékezetes. Noha Beke Sándor sem maradt hű Goldoni eredeti szövegéhez, az autentikusság jegyeit mégis az a változat hordozta leginkább. Persze, a Mikó István kézjegyét viselő átirat is hozza Goldoni szellemiségét és külön értéke, hogy a dalok révén az egyes figurák karakterét még jobban kiemeli és nem csak hatásosabbá, hanem pergőbbé is teszi a cselekményt. A jól megírt dalszövegek Ferkai Tamás beleélő készségét dicsérik, melyek kellő ihlető impulzust adtak Mikónak ahhoz, hogy az olaszos mediterrán hangulatot – olykor spanyolos motívumokkal is megerősítve -, még kifejezőbbé tegye a dalokban. / A spanyolos íz leginkább a tangós táncjelenetnél érvényesült, ami a koreográfus, Richtarcsík Mihály érdemeit öregbíti. /Annak ellenére, hogy a kassai Thália prózai társulat – most fordult elő először, hogy az énektudás minősége egy szereplő esetében sem hagyott különösebb hiányérzetet a nézőben. A szólók, a duettek, a közös éneklés mind-mind élvezetesek voltak, vitték, elmélyítették, röpítették az előadást. A színésztársak ebbéli felkészítésében sokat köszönhetnek Dégner Lillának, aki operaénekesi tudásával korrepetitorként is segítette őket. / Kár, hogy anyagi okok miatt a dalokat kénytelenek voltak fél-playback, tehát élő zenekíséret nélkül előadni./
A zenés vígjáték főszerepének megformálását ezúttal méltán arra aVarga Líviára bízták, aki nemrég egy egészen más műfajban, egy monodrámában katartikus élményt adva mutatta meg, hogy milyen kétségek gyötörték, amikor Alma Schindlerként Gustav Mahler zeneszerző, Walter Gropius építész, Franz Werfel író felesége, továbbá olyan rendkívüli férfiak, mint Klimt, Kokoschka és Zemlinszky múzsája volt. Itt, Mirandolinaként színészileg most valamelyest talán könnyebb helyzetben volt, de arra is ügyelnie kellett, hogy ez a nő teljesen más legyen, mint a monodrámában volt. És képes volt rá! A helyzetnek megfelelően a nőiesség legkülönbözőbb színeit tudta itt is felvillantani, úgy ahogy azt Goldoni láttatni akarta. Persze hogy ebbe a Mirandolinába beleszeret a pénzes, de már öregedő gróf, a Pólos Árpád megformálta Albafiorita, de a ugyanígy a pénztelen, már csak a rangját fitogtató őrgróf, a Petrik Szilárd által remekül megformált Forlipopoli – sőt végül még a magát nőgyűlölőnek mutató Ripafratta lovag is, akit Bocsárszky Attila játéka tesz egyedivé.
Feltétlenül meg kell említenünk, hogy hosszabb szünet után jó volt látni a színpadon mostani szerepében Pólos Árpádot, és azt meg különösen ki kell emelnünk, hogy Varga Lívia, Petrik Szilrárd és Bocsárszky Attila mintha a művészi Midasz-kor határához értek volna. Az utóbbi időben bármihez nyúlnak, arannyá változik a kezük alatt. Nagyszerű párost képezett a Lax Judit és Dégner Lilla által megformált Ortensia, illetve Dejanira színésznők, akik a darabban grőfnőknek adták ki magukat. Fabrizioként Illés Oszkár, szolgaként pedig Szpisák Gyula hozta a figura jellegzetes alakját.
A kassai Thália Színház szűkös anyagi lehetőségei ellenére Latócky Katalin jó hangulatot teremtő, stílusos díszletet és a kort érzékletesen kifejező jelmezeket tervezett a darabhoz. Mivel ennek a színháznak saját gyártó részlege sincs, a kivitelezést teljes mértékben saját erőből végezték el. Mindezt Göncruszkán, ahol a műszaki személyzet egy része és a társulat színészállományának majdnem a fele lakik.
