Újkori történelmünkben talán meglepőnek tűnik, de tény, hogy minden idők legjobb magyar labdarúgó válogatottjára, az Aranycsapatra emlékezvén tegnap koraeste nem Budapesten, hanem Kassán, a Thália Színház Márai Stúdiójában tartották meg az Aranycsapat-emlékév nyitórendezvényét. Az esemény főszervezője az Aranycsapat Emlékév Testület és Magyarország Kassai Főkonzulátusa volt.

Lomniczi Zoltán, az Aranycsapat Emlékév Testület elnöke portálunknak nyilatkozva elmondta, hogy Grosics Gyula az aranycsapat kapusa árulta el, hogy ők lélekben valójában mindig tizenötmillió magyar képviseletében léptek pályára, ezért nekünk az utódoknak is feladatunk, hogy az egész Kárpát-medencében – ahol magyarok élnek – megőrizzük az emléküket, merítsünk erőt a helytállásukból, majd így folytatta: „ Én Buzánszky Jenőnek – aki az Emberi Méltóság Tanácsának is alapító tagja volt – ígértem meg, hogy ünnepségsorozattal emlékezünk meg a Aranycsapat tetteiről. Javaslatomat a kormány el is fogadta, és Szabó Tünde államtitkár asszony 2017 május elsején hirdette meg az emlékévet, ami a jövő év hasonló időszakáig  tart. Az első ünnepi alkalomra azért Kassán került sor, mert  ez a város ma is egy magyar szellemi központ, annak ellenére, hogy az utóbbi időben jelentős mértékben csökkent a magyarok száma, arról már nem is beszélve, hogy milyen gazdag labdarúgó múltja van. Úgy tervezzük, hogy az emlékévet a magyarországi megyei központokban is megszervezzük.  Kassáról legközelebb Kolozsvárra megyünk. Az általános- és középiskolák diákjai számára egy tanulmányi versenyt is meghirdetünk, mert fontosnak tartjuk, hogy ők is megismerjék e remek futballistáink életútját, sikereiket, azt a szeretetet például, amivel Puskást világszerte körbevették. Ennek a versenynek a döntőjét természetesen Budapesten rendezzük meg.“

A kassai nyitórendezvényen Gazdag József író-publicista vezetésével a magyar futball múlt század eleji, majd az ötvenes évekbeli sikereiről, kulisszatitkairól a már említett Lomniczi Zoltánon kívül Szőllősi György publicista, a magyar futballhagyomány és a Puskás-ügyek nagykövete, valamint Sárfalvi Péter, az egykori öttusázó, jelenleg pedig a nemzeti utánpótlás-nevelésért és sport kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár, továbbá Simon Attila, a Fórum intézet igazgatója és nem utolsó sorban Haraszti Attila, főkonzul mondta el véleményét.  Hogy 65 évvel ezelőtt olimpiát tudott nyerni a magyar labdarúgó válogatott, hogy előtte az európa -kupát is megnyerte és 1954-ben a világbajnokságon is csak a véletlen folytán lett az aranyból ezüst a kassai esten az előadók szinte konszenzusra jutottak abban, hogy ehhez a teljesítményhez a mindent eldöntő többletet az az intelektuális erő adhatta, ami a játékosokban ott munkálkodott azért, hogy a bebizonyítsák a második világháború után a nemzetre aggasztott elmarasztaló jelzők nem igazak.

A magyar labdarúgó válogatott akkor tényleg meglepte a világot. Sir Stanley Rous, az Angol Labdarúgó Szövetség elnöke még a helsinki olimpián meghívta a magyar válogatottat egy mérkőzésre Angliába, melynek az apropóját az angol szövetség 90 éves fennállásának megünneplése adta. Az angol-magyar összecsapást hatalmas várakozás előzte meg egész Európában. Az „évszázad mérkőzésének” titulálták. Az angolok adták ezt az elnevezést a találkozónak. Az Aranycsapat 1953. november 25-én ebben a felállásban: (1) Grosics Gyula, (2) Buzánszky Jenő, (3) Lóránt Gyula, (4) Lantos Mihály, (5) Bozsik József, (6) Zakariás József, (7) Budai II. László, (8) Kocsis Sándor, (9) Hidegkuti Nándor, (10) Puskás Ferenc (csk.), (11) Czibor Zoltán 6:3-ra győzte le az angol válogatottat, megtörve ezzel az  angolok 90 éve tartó folyamatos hazai veretlenségét. A mérkőzéssel az egész világ sajtója foglalkozott. Abellard Franco, a brazil labdarúgó-szövetség elnöke például ezt nyilatkozta: “Csodálatos élmény volt számomra a mérkőzés. A magyarok mesterei a labdakezelésnek. A játékuk nem csak szép, de eredményes is. Különösen tanulságos volt számomra a magyar játékosok összjátéka. A londoni mérkőzésen ragyogó volt a magyar csapat taktikai elképzelése is.” Sir Stanley Rus, az Angol labdarúgó szövetség vezetője mindehhez annyit tett még hozzá: „Tanulságos volt számunkra a mérkőzés és nem szégyellünk tanulni a tanítványoktól. A magyarok új elemeket vittek a labdarúgásba és ezzel jelentősen előbbre vitték a sportág fejlődését.“

Nos, ezekből a véleményekből tehát az is kiderül, hogy a magyar játékosokban a magyar virtus – mint hajtóerő mellett – ott volt a szakmai tudás is. A kassai esten Gazdag József arra is felhívta a figyelmet, hogy az Aranycsapat nem is a semmiből jött, hiszen volt egy olyan elődje, mely a nemzetközi megmérettetésekben szintén sikeresen vette az akadályokat, de őket valahogy elfelejtettük. Mint mondotta, ennek a magyar válogatottnak kassai játékosai is voltak, például Bodnár Sándor, vagy Stiller Gyula.

Simon Attila történész, a Fórum Intézet igazgatója ezzel kapcsolatosan arra emlékeztetett, hogy a két világháború között Csehszlovákiában nemzeti alapon szervezték a sportot és a labdarúgást is. Kassa Pozsony mellett ilyen szempontból is a Felvidék legfontosabb városa volt. Pozsonyban volt egy magyar labdarúgó szövetség, mely szervezte az országos bajnokságot. A harmincas években a Kassai Atlétikai Club, a KAC focicsapata a legjobb volt. A szlovákiai bajnoki címért az 1936-os évben a füleki csapattal vívták a döntőt. Ekkor még másodikak lettek, de egy évvel később már ők voltak a bajnokok. A visszacsatolás után 1938-ban a KAC bekerült az MB I-be, a legmagasabb magyar bajnokságba, de ott már nem tudtak olyan jó eredményeket felmutatni. Ennek egyik fő oka az lett, hogy a visszacsatolás után a kassai foci gazdasági háttere meggyengült, hiányzott a támogatás.

Az Aranycsapat-emlékév kassai nyitóünnepélyén a magyar foci jelenlegi helyzetéről alig esett szó. Portálunknak Sárfalvi Péter, a nemzeti utánpótlás-nevelésért és sport kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár annyit mondott el, hogy a magyar kormány az utánpótlás nevelést tartja kulcsfontosságú kérdésnek. Ezzel kapcsolatos, hogy hathatósan támogatja a futballakadémiákat, melyből most már egyre több van Magyarországon, de ennek a stratégiának a részét képezik a stadion-építések, de más egyéb mellett az is, hogy az iskolákban bevezették a mindennapos testnevelést. Hangsúlyozta, hogy itt egy jól átgondolt, egymásra épülő rendszer kiépítéséről van szó, melyben a szakemberek neveléséről sem feledkeznek meg, de ezeknek az eredményei csak hosszabb távon fognak jelentkezni.

Szaszák Gy.
Fotók: Németi