A város még nem vetkőzte le középkori falait és erődítményeit. 1780-ból létezik egy térkép, melyen világosan látszik a város erődítményeinek többszörös fala. De a rekatolizáció hatása megmutatkozik az építkezéseken is. A barokkot az ellenreformáció szolgálatába állítják.

Kazinczy 1779. szeptember 9-én érkezik Tarnói Miletz Sámuel tornai ügyészhez és október 18-án már távozik. A Malom u. 13. sz. házban 1783–1802 között Tarnói (1737–1796) ügyvéd, táblabíró, a Keglevichek birtokainak fiskálisa lakik. Kazinczy Ferenc nála ügyvédbojtárkodik/patvaroskodik (1779. szeptember 9.-X.18.).

Az író számára a Kassán eltöltött idő volt – Szauder József szerint – az érzelmek iskolája. László öccse meg is írta neki, „te igen szerencsés volnál, ha a világnak abban a részében születtél volna, amelyben több feleséget tartani szokás…”

Kazinczy bejárja a várost. „Kassának  alsó kapujától a’ felsőig, és igy  1070. lépésnyire, eggy annyira széles útsza nyúlik-el, hogy azon a’ nagy Templom-is el-fért, még pedig nem hosszában, hanem keresztűl rajta. Szerentséjére a’ Városnak és minden jó izlésű Lakosinak nem Friedrich épitette azt,* és így útszája nem schnurgrad [zsinóregyenes] épűlt, hanem irregularis tsa-vargású ellipsisre. – Centum capita appono [száz fejet egy ellen] (ezt a’ fogadás formuláját a’ Vatsora mellett tanúltam) hogy a’ Berlin egyenes útszáji akár-melly punctum visust [nézőpontot] válasszon a’ Néző rajta nem fogják szemeit úgy gyönyörködtetni, mint midőn Kassának felső kapujában meg-áll, ’s a’ házak’ falain égőlámpásokat szinte az alsó kapu körűl lévő házakig ki-láthatja. – A’ mi nékem első körűl-nézéssel leg-inkább tetszett, az a’ Város nagy útszáját két ágban keresztűl folyó tsermely patakotska.” Majd leírja, a kassaiak nem tudják, hogy a csermely szó mit jelent. „Mitsoda nagy szolgálatra van ez ha tűz támad! millyen nagyra a’ szemet’ ki-hordásában.De jaj annak, a’ ki itt gyalog jár! Az apró hegyes köveken, mert illyennel van ki-rakva a’ Város, úgy el-fáradtam már is, mintha egész nap homokban jártam vólna.” (i.m. 12.) A felsőmagyarországi főkapitányság is már a múlté. Ezt a tisztet még betöltik, de megkezdődik a citadella lebontása, mely évtizedekig húzódik és köveivel a közterületeket burkolják. Ezek fárasztották el az írót.

„Tíz óra tájban fel-mentem a’ felső kapu felé, hogy a’ nagy-útsza’ épűleteit, ’s a’ Város kűlső fekvését láthassam. – Ezt az útszát Urak’ útszájának (Herrn Gasse) hívják, mellyet meg-is érdemel, mert a’ házak rajta gustussal kezdenek újjúlni. Tsak az kár, hogy gyakorta a’ leg-szebb szomszédságban füstös falú házak állanak, ’s zsindelyezetekről hosszan nyúlnak, ki az útszára, a’ fa tsatornak.” (i.m. 13)

Kazinczy 1785-ben lesz tanfelügyelő. Tíz vármegye területén szervezi a népiskolákat, azonban azok II. József halála után megszűnnek. 1791-ben hivatala is megszűnik, így távozik Kassáról.

Voltaképpen egy évtizedig él megszakításokkal a városban, még ha bokros teendői miatt sokat utazik. Azt tudjuk, hogy gróf Török Lajos házának felső emeletén lakik. A harmadik házban a Malom utca sarkától. Baróti Szabó Dávidot az akkor jezsuita rendházban látogatja meg. Ma a premontreieké. „Tizenegy  óra tájban Prof. Szabó Dávid Urat kerestem-fel. Eggy három sorú nagy épűlethez vezettek, mellynek bádoggal bé vontt kettős tornya ’s a’ leg-szebb hellyen fekvése ki-találtatták vélem, hogy az eggykor Jézsuitai birtok vólt. Ők a’ helly-választásban is Mesterek valának.” (i.m. 14.)

Mi történt ebben az évszázadban a városban? A Rákóczi szabadságharc végefelé pestisjárvány dúl 1710-11-ben. Tutkó József szerint, „Az annyira dühöngött, hogy a városi lakók erdőkben keresének menedéket.” (Tutkó József: Kassa városának történelmi évkönyve, Kassa 1861, 167) A várost a császáriak ostromolják, de két főkapitány is a pestis áldozata lesz. Nevezetesen Radics Antal és Berthóty Ferenc. Így lesz Esterházy Dániel az utódjuk, aki a várost aztán 1711-ben megegyezés után átadja a császáriaknak.

1715-ben megépül Péchy György jezsuita javaslatára a barokk Szent Rozália-kápolna, melyben IX. Kelemen évente búcsút engedélyez. 1723-ban leplezik le az Immaculata szoborcsoportot a középkori vesztőhely és a pellengér helyén. Akkoriban miséznek is ezen a helyen.

Ezután békés korszak köszönt a városra. 1718–24 között III. Károly (1711-1740) idejében barokkosítják a ferences templomot. Néhány gótikus részlet és a hajó mennyezetének fele gótikus marad. Szobrászati díszítését Grimming Simon és Tornyossy Tamás, az Immaculata alkotói végzik. 1730–33 a déli elővárosban, ahol a középkori Kassa eredetileg állhatott, megépül a Szentlélek-templom, mely az egykori, 13. sz.-i ispotálytemplom hagyományát eleveníti föl.

1731-ben visszatérnek az Orsolya-apácák, akik 1697-ben érkeztek ide először és már akkor a református templomot kapták meg. A reformátusoktól harmadszor veszik el jogos tulajdonukat és ezt a sérelmet azóta sem orvosolták. A templom mellé rendházat és iskolát építenek.

A dömések 1741 fejezik be templomuk barokkosítását, akik még 1697-ben tértek vissza I. Lipót kívánságára.

Ebben a korszakban a jezsuiták a legaktívabbak. Tanítanak a kassai egyetemen. 1713-ban jezsuita kollégiumot alapítanak és könyvnyomdát, melyet a bártfai és lőcsei nyomdákból szerzett gépekkel szerelik föl. 1742–58 között a kezdeményezésükre fölépül a kálvária. Mindez a katolizációt, az ellenreformációt szolgálja.

Kisdy Benedek püspök által létrehozott papi szemináriumot Telekessy Imre püspök 1715-ben székhelyére telepíti.

A protestánsok a város falain kívül rekednek. Az evangélikusok a nyugati elővárosban három imaházzal rendelkeznek, mindegyik nemzetiség számára külön. Ott működik az iskolájuk is. (A mai Forrás utca környékén.) 1747-ben Mária Teréziát (1740-80) felkérik, hogy a nem használt szt. Mihály-kápolnát használhassák, erre a katolikusok egyből tatarozzák és használni kezdik. A kálvinisták temploma a délnyugati elővárosban található, a mai Szepsi út kezdeténél.
Érdekes módon a református Kazinczynak egy szava sincs mindehhez.

A török veszedelem megszűnte után, a város szerepe csökken, hiszen Buda és Pest fölszabadult. Kassa még meg tudja rövid időre őrizni harmadik helyét a városok rangsorában, de ez már nem felel meg a tényleges helyzetnek.

Ekkor épül a városháza és a vármegyeháza is. A városháza mennyezetére Schrött Erazmus, kassai festőművész festi meg 1780-81-ben a jog allegóriáját. Ez a festmény akár a tereziánus és jozefinista kort jelképezhetné. Kazinczynak ez az épület nem nyeri el a tetszését.  „Külömben igaz architecturai ízt még a’ leg-kőltségesebb épűleteken sem találhatni. A’ Város-házának façadja [homlokzata] olly aranyos mint eggy rátz [szerb, tehát ortodox] templom: ’s a’ Toskánai vagy Dóriai Rend simplicitása [az etruszk, a toszkán és a görög oszloprend egyszerűsége]  helyjett, borostyán fonadékok ékesítik az Altánát [erkélyt] tartó Oszlopok’ Capitáljait [oszlopfőit]. Igy, az igaz tzifrábbak: amúgy mezítelenek lettek vólna.” (i.m. 13.)

A vármegyeházán ő jelenti majd be 1790. március 1-én Abaúj rendeinek, hogy II. József meghalt. (i.m. 520) Az uralkodó február 20-án hunyt el. Ezzel az ő karrierje is nemsokára véget ér. Leendő apósa még 5 évig húzza.

A vármegyeháza mellett állt egykor a „domus monetaria”, azaz pénzverőház, majd a Vitéz-ház. Híres lakói közül meg kell említenünk báró Orczy Lőrinc (1718–1789) főispánt, tábornokot és költőt. Neves verseket írt, megteremtve „a felvilágosodás egyik hazai tűzhelyét” (Hegedűs Géza). „Szerelem s jó barát nélkül az öregség, / Unalmas, szomorú keseredett vénség; / E kettő érdemli ugy-e az életet? / Adjál pajtás! adjál igaz feleletet” (Szerelem és bor). Ott volt Hadik Andrással, amikor az Berlint megsarcolta (1757). 1767-84 között él Kassán. Publikál is a Magyar Museumban. Ezután 67 évesen, korára való tekintettel lemond és távozik a városból.
Háza helyén ma a Baťa cipőgyáros által 1931-ben emelt funkcionalista épület éktelenkedik.
Kazinczy Orczyval nem Kassán, hanem Pesten ismerkedik meg 1782-ben. Többször találkoznak. 1784. október 13-án abaúji aljegyzőnek nevezi ki Kassán, fizetés nélkül.

1755-ben a Magyar Királyságban végre egységesítik a szabad királyi városok önkormányzati rendszerét. Kassa az utolsó város, mely enged a királyi biztosoknak. Korábban a tisztségeket élethossziglan viselték a választott hivatalnokok, most viszont egy évre választják őket. Megszűnik az a gyakorlat is, hogy a lelépő városi tanács nevezi ki a választott községet és a volt bíró legyen a tribunusz.

Ebben az időszakban a város gazdasága gyorsan fellendül. Kassa az egyik legkeresettebb város lesz, ahol ambiciózus külföldi iparosok telepednek le. A málladozó erődrendszer épületeibe költöznek be az első manufaktúrák. A felsőmagyarországi területről jelentős összegek folynak be a város kasszájába. Malmok és majorok létesülnek. Bor- és főleg söreladásból gazdagodik a város. Kassa így megszabadul adósságaitól, sőt fölösleggel is rendelkezik. Mária Teréziának 63.000 aranyat tud kölcsönözni a poroszok elleni háborúra. Szinte egyedülálló eset. Amikor Kutuzov tábornok katonái vonulnak hazafelé 1805 végén és 1806 elején, a város saját költségén látja vendégül a tiszteket és az összességében nagyjából 9. 500 főt számláló katonaságot.

Ez Kazinczy tapasztalataival is egybevág: “Kassa mindennémü eleséggel bővölködik, valamit kívánhatni. A’ Szikszó termékeny környékei, ide számlálván Borsodnak-is eggy részét, néki gabonát; a’ Zemplényi Hegy-allja; Göntz, Héjtze és Szikszó bort, Kassának környékei zöldséget, a’ Szalántzi erdőség pedig bőv makkolást ád; e’ szerint Kassán vagy óltsó lakásnak kell lenni, vagy ha az nintsen, azt nem a’ Természet és a’ Népesség, hanem a’ rendetlen politi[c]a tsinálja.” (i.m. 13.)

A felvilágosodás eszméje magával hozza az első muzeális gyűjteményeket, melyeket matematikai kabineteknek hívnak. Kassán az első iskolai muzeális kabinet 1769-ben keletkezik a városi gimnázium mellett. 1778-ban mineralógiai gyűjteménnyel gazdagodik báró Berzeviczy Ferenc jóvoltából. A selmecbányai akadémiai fizikai-műszaki gyűjteménye után a legrégebbiek közé tartozik. 1775-ben keletkezik múzeumi kabinet a Kassai Egyetem mellett is.

1773-ban a jezsuita rendet fölszámolják. Vagyonuk 1777-ben állami felügyelet alá kerül. Alapítványukat a tanulmányi pénzalapba olvasztják. A jezsuita alsóbb iskolákat más szerzetesrendek veszik át. Az 1777-es Ratio educationis alapján a Kassai Egyetemet Kassai Királyi Akadémiává nevezik át. Egyike az öt egyetemnek, melyek a királyságban léteznek. A jezsuita nyomdát 1774-ben Landerer János Mihály (1725-1795) vásárolja meg 7600 forintért. Az ő gondozásában jelenik meg 1788-ban Pozsonyban és Kassán Dugonics András Etelka, egy igen ritka magyar kis-asszony Világas-Váratt, Árpád és Zoltán fejedelmink ideikben. c. regénye.

Az első eredeti magyar „román” 1788. évi első kiadásának ezer példánya egy év alatt elfogy, ami hallatlan siker a maga korában. A könyvet néhány éven belül Landerer még kétszer kiadja. Az úri olvasóközönség lelkesedéssel forgatja, maga az Etelka név is divatba jön. Kazinczy Ferenc azonban nagyon lenézően nyilatkozik az Etelkáról.

Szerb Antal így írt róla: „Az Etelka a magyar preromantika egyik legfontosabb eseménye. Fontos azért is, mert ez volt az első magyar könyvsiker…, mert példátlan sikerét romantikus mozzanatainak köszönhette, ez a siker az első jele a nagy és lényegbevágó ízlésváltozásnak.” „Ha Dugonicsot olvassuk, és hátborzongva élvezzük a tenyeres-talpasság orgiáit, látjuk, micsoda égető szükség volt Kazinczyék vértelen, idegenszerű, de mégis oly civilizált szellemi reformjára.” De azért tegyük hozzá a Wikipédia értékelését: „Tanárként 34 esztendőn át formálta a bölcsészeti kar ifjúságának matematikai gondolkodását. Tankönyvíróként áttekinthető, jól strukturált könyveket készített, melyek korának színvonalán álltak. A matematikai műnyelv kimunkálásában maradandót alkotott, ma használatos matematikai alapszókincsünk jelentős részben nyelvújító munkájának eredménye.” Dugonics szavai: bizonyítani, csonka, egyenlet, gyök, háromszög, henger, gömb,jegyzet, sugár, húr, szelet, szög, derékszög, természettudomány, természettörvény, véges, végtelen, hasáb, számtan, mértan…

Landerer nyomdája adja ki tehát Batsányi, Baróti Szabó és Kazinczy műveit is. Egykor a Kovács utcán állt. Ma a premontrei gimnázium északi része áll a helyén. A sarokháztól északabbra állt a Demeter-ház, ahová a jezsuiták nyomdájukat elhelyezték.

Kazinczytól azt is megtudjuk, hogy „Kassának nem vala Könyváros-boltja, de eggy Könyvkötőnél találtatának néha ócska darabok, ’s  megpillantám nála Gessnert és a’ Gleim’ és Jacobi’ franczia ízlésű Levelezéseiket. Elkezdém fordítani az Idylleket és az Első hajóst.” (Pályám emlékezete II., 582.) De nyilvános könyvtára már volt 1777-től, mely 10.000 kötettel rendelkezett.

Mária Terézia reformjai összekapcsolódnak modern építészeti átalakításokkal. 1775-ben a székesegyház ég le. Ezután kapja azt a barokk toronysisakot, mely mindmáig díszíti. 1779-ben tűzvész pusztít a városban, így az építészeti tevékenység megkerülhetetlenné válik. Ahogy a többi vármegyeszékhely, Kassán is reprezentatív barokk-klasszicista épület lesz az otthona. Az épületet Johann Langer, pozsonyi kamarai építőmester tervezi. 1779–80-ban készül el. Langer ugyanebben az időben tervezi a városházát, melynek díszítését helyi művészek, a már említett Erazmus Schrött és Johann Anton Kraus végzik el. A nem használt városháza – melyet fatanácsteremnek is hívnak – helyén kávéház, színház és kaszinó épül. 1787-ben nyitja meg kapuit. Központi színhelye lesz a nemesi és polgári báloknak. Déli részén különféle szatócsbódékat építenek. Ha a Csermely árad, akkor ezek vízben állnak és ezért a kassai humor Noé bárkájának nevezi azokat.

1782-ben fejezik be a modern, szintén barokk-klasszicista Fekete Sas vendégfogadót a vármegyeháza szomszédságában. Ettől Kazinczy nincs elragadtatva. „Kotsisom a’ fekete sashoz vitt, azt állítván hogy a’ Városban bent több Fogadó nintsen; ’s én meg-is nyugodtam rajta, mert az épűlet kűlső formája sokkal bíztatott: de ójjon az Isten minden útast tőlle. (…) Nem kaptam szobát az útszára, mert azok el-vóltak foglalva egyről eggyig, ’s eggy tömlötz forma setét szurdékba vontam-meg magamat.” (Kazinczy Ferenc: Magyarországi utak, Debreceni Egyetemi Kiadó, 2015, 11.) Petőfi Sándor több mint egy fél évszázad múlva száll meg ugyanott. Véleménye egyezik Kazinczyéval. „Kassára úgy uzsonnatájban értünk, s az eperjesi szekér csak másnap indult, s így az éjet ott töltém. Gyalázatos fogadónak leggyalázatosabb szobájába esvén, resteltem otthon maradni. Bejártam a várost.” (Úti jegyzetek 1845,

Kazinczynak és Petőfinek is ugyanaz a véleménye a kassai színjátszás színvonaláról. Évtizedek alatt semmit sem javul. Kazinczy Kassán mindig elkerüli a színházat, ha a Hamletet játszák, mert „rettegtem hogy a’ rossz, vagy a’ mi szint  annyi, a’ középszer játék elöli bennem a’ mit keresék.” Most örül, hogy Bécsben megnézheti, de csalódásban van része. A kassai színészek jobban játszanak. (i.m. Pályám emlékezete III., 602)

Petőfi egy kicsit bőbeszédűbb: „Bevetődtem a szinházba is, hol német komédiások remekeltek a kontárkodásban. Én játszottam hatodmagammal Ozorán, Cecén, Szilas-Balháson, Sár-Bogárdon stb., de soha sem nyaggattuk így halálra a művészetet, mint ezek. Oh, városa Kassának! vagyon a te környékedben bősége az erdőségnek, melynek fáin teremnek ágak, különösen alkalmatosak furkósbotokra; és te városa Kassának, még sem használod ezen ágakat fegyverekül, hogy velük kiugrasd falaid közül a művészetnek ezen halálos ellenségeit; oh nem, te ezt nem teszed…” (Úti jegyzetek i.m.)

A Déli kapunál 1713-ban, az Északinál 1726-ban kaszárnya épül, az elsők között a Habsburg Birodalomban. 1700-ban a Kassának 3.700 (100%) lakosa lehet. Mária Terézia felvilágosult uralma idején készülnek az első statisztikai összeírások. Így tudjuk, 1762-ben a városnak 486 adófizetője van és 379 háza. Ezek közül 43 fából épült. Az elővárosokban 288 ház áll, melyek közül csak 15 épült kőből. Csupán 1799-ben éri el a házak száma a külvárosokéval együtt az 1031-et. A lakosság száma tehát nő. Majd 50 év alatt 290 fővel. 1762-ben 3.990 (108%) lakosa van. A 18. sz. közepén a császári és királyi hadsereg 2000 főt számlál a városban. Tehát két lakosra egy katona jut. További 23 év alatt 3267-el nő a lakosok száma. 1785-ben 7.257 (196%) személyre növekedik, 1799 7.934-re (214%) emelkedik. Tehát 14 év alatt, 677-el nő.

1783 a Helytartótanács igazgatóság kerületét hozták létre, amely alá 15 vármegye 73 postahivatala tartozik.

1787-ben feloszlatják a ferences rendet. Kassai templomuk a később megalakult püspökség alá rendelik (1804). II. Jozef  radikális reformer, de kormányzását a legtöbb nem élte túl. 1785-ben reformálja a közigazgatást, mely feloszlatja a régi megyei rendszert és 10 új területi egységet hoz létre. Az északkeletinek Kassa lesz a központja, amely alá Szepes, Sáros, Abaúj, Torna és Zemplén vármegye tartozik.

Mária Terézia fia, mint trónörökös többször látogat Kassára. 1770-ben először.

Amikor a kalapos király ismét meglátogatja a várost, akkor szünteti meg Kassa erőd statútumát (Festung Kaschau). Kassa hadászati jelentőségének csökkenése azzal függ össze, hogy Mária Terézia háborúi messze a várostól zajlanak, így erődítményeinek korszerűsítése és fejlesztése abbamarad. A hadsereg csupán a karbantartásra költ. A jelentősen elhanyagolt városfalak és erődrendszer mállani kezd. 1784-ben megnyitják a Forgách kaput. „A hagyomány szerint a protestánsok panaszt tettek a császárnál, hogy a vakbuzgó római katolikus vallásúakból álló magistratus bosszantásból bezáratta a Forgács-utcai kaput, csak azért, hogy a protestánsok hosszabb és rosszabb úton, az alsó kapun át tudják megközelíteni a külvárosban levő templomaikat.

A császár azonnal elrendelte a kapu megnyitását, de alighogy ő eltávozott Kassáról, az alacsonylelkű Klestinszky József kassai bíró újra bezáratta a kaput. A császár azonban váratlanul visszatért körútjáról és a protestánsok bepanaszolták előtte a bírót. A császár ekkor indulatosan és felháborodva végigvágott aranygombos nádbotjával a kassai bírón és elrendelte a kapu azonnali kinyitását. A Forgács-utcai kaput József császár látogatása után nyitották ki tényleg és akkor nyerte a »József-kapu« nevet.” (Szabó Lajos: Kassai kálvinista krónika 1644-1944, WIKO, Kassa 1944, 134.) Erről felirat is tanúskodott a kapun. A reformátusok templomukat hiába kérik vissza, a kalapos király nem tesz semmit.

1784-től a hivatalos nyelv a német lesz, de ez nem jár a többi nyelv visszaszorításával.

Ez tehát az a korszak, amikor a magyar felvilágosodás a nyelv pallérozását tűzi zászlajára. Kazinczy köztudottan szabadkőműves is volt. Az első páholy 1779-ben létesül Kassán, de csakhamar megszűnik. A Rendíthetetlen Erényhez (Zur ungefährdeten Tugend) 1793-tól ezen a néven működik és 34 kassai tagja van az értelmiség köréből. A páholy nagymestere a tanügyi hivatal igazgatója, gróf Török Lajos – Kazinczy későbbi apósa -, helyettese Dobay Dániel városi tanácsos, a tagok közé tartozik Viczay József, a város orvosa, aki ingyen gyógyítja betegeit és a szegények párnája alá pénzt csempész. Továbbá Fried Sámuel szenátor és kereskedő, valamint Fülöp városi tanácsos. Viczayt Kazinczy barátjának és orvosának nevezi. A páholy lapja az Orpheus lesz, mely 1790-tól jelenik meg Füskuti Landerer Mihály nyomdájában.

Fekete Antal, kassai káplán ateistáknak és királygyilkosoknak nevezi őket. Pedig Kazinczy miskolci páholyának alapszabályai az istentagadókat eleve kizárják, hiszen „a hit és az erény minden igazi kőművesség alapja”. Az igaz szabadkőművesnek imádnia kell Istent, aki a legmagasabb építőmester és minden bölcsesség tárháza. Az uralkodó az ő földi hasonmása, de Isten mindenkinek a bírája. Egy Abaúj vármegyei ismeretlen személy lefordítja a szabadkőművesek védekezését németről magyarra, és viszonylag nagy példányszámban kinyomtatja Szabadkőművesség avagy a szabadkőművesség védelme címmel (Kassa 1792).

Szuhányi Ferenc jezsuita, kassai gimnáziumi tanár szerint a szabadkőművesek minden eszközzel meg akarják ingatni az egyház és királyság alapjait. Feleletül a kassai szabadkőművesek szintén névtelenül, de Kazinczy szerint Vitéz Imre nemes segédletével, kiadják magyar fordításban a Szabadkőművesek nem jakobinusok című könyvet.

Fekete Antal vádja csak évtizedekkel később lesz igaz. Akkor ifjabb gr. Csáky Tivadar, a kassai Haladás páholy (1870-75) főmestere 1870-ben amellett kardoskodik, hogy a Bibliát száműzzék a páholyokból. De ez még csak a nem sejtett jövő.

Mindenesetre Kazinczynak nincs ínyére, hogy ha valaki dél felől közelíti meg Kassát,  „A’ külső-város széles helyen, de nyomorúltt viskókból épűl; ’s a’ min szemem nagyon fel-akadt az, hogy az Útazó, midőn Kassa felé közelít, leg-elől is akasztó-fát és temetőt lát. – – Nem lehetett vólna é a’ temetőnek eggyik vagy másik óldalon helyet találni?” (Magyarországi utak i.m. 11.) A kutyapecérek munkája sem nyeri el tetszését, amit a piacon tapasztal. „Még  talám tovább fetrengettem vólna a’ Vásárlók között, ha eggy Hundslóger (úgy nevezik azt a’ hohér legényt itt, a’ ki a’ kutyákat öldösi) tőllem nem meszire embertelen tsapásival el-nem iszonyított vólna. Le-ütötte a’ kutyát ’s farkán fogva vitte eggy veres színnel békentt ernyős lecticára [kortéra]. – Nem jobb vólna é a’ kutyák’ pusztítására más napot rendelni? Miért kell a’ falusi gazdák’ kutyáit a’ Kassai Tanátsnak pusztítani?” (i.m. 13.)

Ezek a mozaik cserepek mutatják be azt a Kassát, melyet Kazinczy ismerhetett.

Amikor tehát Kazinczy elindul sétálni a városba a Fekete Sasból, a következő épületek mellett haladhat el. A Csermely-patak még körülfolyja a szigetet. Alighogy kilép a vendégfogadóból, az ízlése számára kicsit csicsás vármegyeháza mellett sétál el. Közvetlenül mellette Orczy Lőrinc otthona állt. Elmegy a Lőcsie-ház mellett. Ha annak sarkán befordul, akkor a Kovács utcán a Landerer-nyomdához érhet, ahol munkáikat kiadják. A városháza és a pénzverőház előtt is elsétál. A másik oldalon a mészárszéket és Orsolya-apácák rendházát látja.

Közben a Kassán megtelepedett nemesi családok otthona előtt haladhat el. A Barkóczy-, Andrássy-, Dőry-, Klobusiczky-, Csáky-, Szirmay-, Zahlhausen-, Palocsay-, Berzeviczy-, Schweitzer- és Eötvös-palota előtt.

Közben a szigettől északra a ferencrendiek temploma és kolostora, a nemesi konviktus következik. Az Arany Csillag szállót, a felső-magyarországi főkapitányok székházát, főparancsnokságot, katonai kórházat és szertárat mellőzi, míg az Északi kapuhoz ér, ahonnan visszatekint a városra.

Lehetetlen, de érdekes lenne megtudni, milyen véleménnyel lenne Kazinczy a mai városról, mely építészetében jócskán eltér a „Jót s jól” követelményétől. Embertelen, brutális világot sugároz, mely lelki csonkoláshoz vezet és jócskán eltér a barokk Kassa bájától, melynek közepén a gótikus Dóm barokk sisakos tornya az ég felé nyúlva arra figyelmezteti makacs alázattal az embert, hogy a múlandóságon túl, végre törődjön az égi Örökkévalósággal is.

Balassa Zoltán
/Az előadás elhangzott Kassán, az 51. Kazinczy Napokon/