A Szilicei-fennsíkon álló fonó nem csupán hagyományőrző hely: ez a Kakasmandikó Polgári Társulás székhelye, ahol a falu népe generációk óta őrzi és élteti a helyi hagyományokat. A társulás nevét a szilicei kakasmandikó virágról kapta, amely csak Szilicén terem, így a név a helyi természeti értékeket is szimbolizálja.
A fonó a közösség szíve, élő tér, ahol múlt és jelen találkozik. Régen, a hosszú téli estéken, amikor a falu lakói a munkát és a mesélést ötvözték, a fonó volt az a hely, ahol az asszonyok és lányok összegyűltek.
Itt fonták a kendert, készítették a szőtteseket és pokrócokat — és itt szövődtek azok a történetek is, amelyekre ma nosztalgiával emlékeznek a helyiek.
A polgári társulás az elmúlt évek során gondosan összegyűjtötte a falu padlásairól előkerült régi használati tárgyakat, amelyek egykor a mindennapok részét képezték, mára pedig értékes relikviák.
Emellett a régi fényképeket is összeválogatták, hogy az új generáció megismerhesse a múlt szépségeit, és bepillantást nyerhessen a régi élet hangulatába
A mai fonó ezt a szellemiséget viszi tovább. Helyi hagyományházként a gyerekek és felnőttek egyaránt megismerkedhetnek a kenderfeldolgozás lépéseivel és a szövés mesterségével.
A polcokon sorakoznak az ipari kender magjai, a gerebenek, tilók és szövőszékek, amelyek köré ma is ugyanúgy leülnek a fiatal asszonyok, mint régen a nagyanyáik.
A fonóban egyszerre van jelen a múlt és a jelen: a régi eszközök közt nevetnek a gyerekek, a kemencéből friss platty illata száll fel, és a sparhelt mellett a hagyományok újra életre kelnek. „Ez az a hely, ahová jó hazajönni” – mondta Dravecký Boros Andrea, a társulat tagja.
Mivel hagyományőrzőkről van szó, nem maradhat el a Kakasmandikó egyik különlegessége, a házi mandikó-pálinka, amely lepotyogott almából készül.
