A komáromi Jókai Színház és a kassai Thália Színház fennállásuk óta először hoznak létre közösen egy színházi produkciót, teljesen egyenrangú félként egy olyan előadás született, mely egyaránt lesz kassai és komáromi, a közösséget jelentse bár a színészgárda, az anyagi terhelés, vagy a forgalmazás.
Helyhatósági választások előtt áll a falu. Ince, a polgármester mindent megtesz pozíciója megtartásáért, még attól sem riad vissza, hogy feljelentse konkurenciát jelentő szomszédját, Izsákot. A kiérkező román rendőr azonban nem csak a hungarista Izsák ügyleteit vizsgálja ki. Egy istenháta mögötti, teljesen eldugott, az érvényesülésre semmilyen esélyt nem kínáló faluban nem a hétköznapi kisemberek mindennapi nyűglődését látjuk. És amit látunk az talán még letaglózóbb, még kiábrándítóbb, még nyomasztóbb, mint amikor az egyszerű falunépének testi-lelki nyomorultságát követjük nyomon. A tragikus helyzetekben is már csak tehetetlenül vergődnek ezek az emberek, amíg szerencséjük van, csak szavakkal bántják egymást. A humor bár féktelen és tiszteletlen, mégiscsak emberivé teszi ezt a teljesen kiüresedett, lelketlen létpangást. Ez a lélektani labirintus, pszichés macska-egér harc, az egyéni és a tömeglét váltogatása adja az egyik fő feszültségét, de humorforrását is a darabnak.