
- Ez az esemény elmúlt.
Színházak Éjszakája – TAO TE (Táncszínházi előadás)
2015-11-21 @ 19:00 - 19:45
A darab jórésze nem más, mint egy végtelenített párbaj a két táncos között, aki mintha szimbiózisban élne, mintha nem is létezne társa/ellenfele nélkül. Küzdelmeik egyrészt játékosan stilizáltak, mintha csupán egy számítógépes játék vagy marionettszínház figurái lennének, máskor pedig egy abszurd komédia vagy még inkább egy furcsa burleszk hőseiként lépnek fel.
Rengeteg a földközeli mozgás, és minden mozdulatot, amelyet elkezd az egyik táncos, a másik fejez be.
Az idei évadban duetteket, szólókat láthatnak a nézők.
Elsőként Fehér Ferenc TAO TE című – nemzetközi díjakkal is elismert – előadását láthatják.
díjak:
2013. TAO TE, Birmingham, Be Festival, ACT Festival – Arriaga Díj
2011. TAO TE, Veszprém, XIV. Országos és Nemzetközi Kortárs Összművészeti Találkozó, Fődíj
2011. TAO TE, Lábán Rudolf-díj, A 2010-es év legjobb táncelőadása
2010. TAO TE, Maspalomas, Gran Canaria – 15. MASDANZA International Choreography Contest III. díj
ALKOTÓK: FEHÉR FERENC, DÓZSA ÁKOS
TÁNCOSOK: SZITÁS BALÁZS, FEHÉR FERENC
ZENE: FEHÉR FERENC
FÉNY, HANG: KOVÁCSOVICS DÁVID
JELMEZ: SIMON JUDIT
KOREOGRÁFIA: FEHÉR FERENC
„halad egyik, követi másik,
virul egyik, hervad másik,
erõsül egyik, gyengül másik,
keletkezik egyik, elenyész másik”
Lao-ce
TAO TE KING
Az Út és Erény könyve
Weöres Sándor fordításában
„Elhagytam egy korábbi álláspontot, de nem azért, hogy egy másikkal cseréljem föl, hanem mert az előző is csak szálláshely volt az út mentén. A maradandó a gondolkodásban az út. És a gondolkodás útjai magukba rejtik azt a rejtélyt, hogy előre- és hátrafelé egyaránt bejárhatók, sőt, igazán előre csak a visszavezető út visz.” (Martin Heidegger: Útban a nyelvhez. – Egy japán és egy kérdező párbeszédéből.)
Támogatók: NEFMI, NKA, Műhely Alapítvány, Fővárosi Közgyűlés Kulturális Bizottsága, Katlan Csoport, Új Előadóművészeti Alapítvány
Járom az utam
/ Horeczky Krisztina / Népszabadság / 2010. augusztus 9. /
“A darabcímre pillantva bizonyos riadtság lett úrrá rajtam: elsőre olybá tűn(he)t, a honi kortárs táncszcéna legegyedibb férfi előadója, a 2007 óta önálló művekkel jelentkező Fehér Ferenc a taoizmus újabb magyar áldozatául esett.
(…) Fehér balkáni groteszkje üdítő szellemességgel pellengérezi ki a konzumált keleti létbölcseleti közhelyeket. A harci jelenetek bornírtsága, gyorsított tempója a PC-játékok, animációs filmek stílusában fogant, míg az egymást vegzáló, peremlétre szorult léhűtők semmittevése a „nemcselekvés” ideájának ironikus újrafogalmazása. A Tao Te King – Az Út és Erény könyve – Fehér legényes fordításában kiúttalansággá és erénytelenséggé, a steril eszme föld-, sár- és lőreszagúvá lesz. Túl a példásan kidolgozott, pallérozott mozgásnyelven, a kitűnő, összeillő pároson, magával ragadó, hogy a nyersesség milyen kifinomultsággal, eleganciával jelenik meg a minőségi műben.
Ez a kettősség és a Tao Te esztétikai harmóniája még a legvonalasabb taoistát is ámulatba ejtené.”