Thália – Az égig érő fa

Az égig érő fa – mesejáték

A mesejáték a magyar mesekincs egyik legismertebb darabjának Az égigérő fa című varázslatosan indázó történetnek az átirata. Két durcás gyerek elindul a nagyvilágba, egy különös, bűbájos kereszteződésben találkoznak, kiderül mindketten imádnak mesélni, összeköti őket a történetek teremtése, és mindketten úgy érzik, senki sem érti meg őket. Természetesen fékezhetetlen fantáziájuk azonnal működni kezd, belevetik magukat a közös mesébe, ezer kiszámíthatatlan fordulattal, rengeteg hihetetlen ötlettel. A mesejáték közepén egy hatalmas, nem hétköznapi fa áll, mely az öreg, beteg király tenyeréből nőtt ki, egyedül a fa gyümölcse képes meggyógyítani a rozzant uralkodót. A mesében, ahogy az már egy igazi meséhez illik, gyönyörű királykisasszonyok is felbukkannak, az alsó és a felső világból egyaránt, de nem hiányozhat a kíméletlen sárkány a jószívű legény, a pletykás boszorkány, a madárjós, különféle állatok, melyek bajba kerültek, és persze egy egész ménes beszélő, mesebeli ló. A kisfiú és a kislány bújik bele az összes szereplő bőrébe, vándorolnak végig a lélegzetelállító kalandokon, semmiből varázsolnak elő egész birodalmakat, képzeletbeli tájakat, a mese a gyerekek előtt születik meg, a mesélők az egyik pillanatban dühös vaddisznók és gyászoló kígyók, széttépett és újraéledő kanászok, de egy szempillantás alatt képesek átváltozni borzasztóan-viccesen éneklő halottakká is. Ebben a mesében tényleg bármi megtörténhet, szárnyalhat a képzelet.

Zene: Lakatos Róbert

Díszlet-Jelmez: Péter Krisztína

Mozgás: Kántor Kata

Rendező: Forgács Miklós