A múlt század kimagasló tehetséggel megáldott képzőművészeket adott Kassának. E nagy mesterek egyikének, Jakoby Gyula festőművésznek bronz szobra a dóm nyugati kapujától nem messze, az Erzsébet utca sétáló részének ma már elválaszthatatlan részét képezi. Feld Lajos festő- és grafikusművésznek szobrát viszont csak most, tegnap avatták fel a Puskin utcai zsinagóga kertjében. Mindkét szobor a nagy elődök méltó utódjának, Bartusz György szobrászművésznek az alkotása.
A Puskin utcai zsinagóga ezen a vasárnapon nem csak a zsidó hitközösség vezetőivel és tagjaival, hanem számos más hitet valló, de Feld Lajos művészetét tisztelő polgárral telt meg. Jelen volt Bitay Levente, Magyarország kassai konzulja, Richard Raši, Kassa főpolgármestere, Zdenko Trebuľa, a Kassa Megyei Önkormányzat elnöke is, akik elismerő hangon szóltak Feld Lajos művészetéről, emberi megpróbáltatásairól. A hallgatókkal mások mellett a szobor alkotója, Bartusz György is megosztotta azokat az élményeit, amelyeket fiatalként Kassára kerülve a Felddel való találkozások számára jelentettek. Főleg azt emelte ki, hogy Feld mennyire az ókori filozófusok hatása alatt élt. Ha találkoztak az utcán, vagy Löffler Béla műtermében ezek a kérdések mindig előjöttek.
Feld Lajos szülei sok gyerekes szegény zsidó családként a Tisza mentéről költöztek be Kassára. Édesapja csak felnőtt korában tanult meg írni, olvasni és számolni. Mosónő édesanyja a haláláig sem ismerkedett meg az ábécével. Feld Lajos egészen kicsi korában komoly betegséget kapott, aminek következtében törpe növésű maradt. Rajzkészsége már a Kassai Felső Reáliskola diákjaként kitűnt, ezért csak természetes volt, hogy Krón Jenő grafikai magániskolájának is a növendéke lett. 1925 – 1933 között a budapesti Képzőművészeti Akadémián Matinka Viktornál és Varga Nándor Lajosnál tanult. Hazatérve Kassára, belépett a Kazinczy Társaságba, majd 1935-ben képzőművészeti magániskolát alapított. Igen sok – később neves művésszé váló képzőművész – nála tanulta meg az alapokat. 1944-ben a családjával együtt Auschwitzba deportálták. A hozzátartozói ott vesztek. Megmaradását ő mégis a hírhedt náci doktornak, Mengelének köszönheti. Nekem erről szó szerint ezt mondta: „megérkezésünkkor azonnal felsorakoztattak. A náci doktor, Mengele kísérletezés céljára néhány ikret, s engem, mint törpe növésűt kiválasztott. „Mi a foglalkozása?“- kérdezte. Mondom, festőművész vagyok. „Meghagyni, nem lenyírni!“- pattogtak szájából a rövid parancsok. Reggel aztán újabb parancsot kaptam tőle: „Rajzolni, rajzolni! A képeket leadni!“ Amit átéltem szavakba foglalni sem lehet. Nincs nagyobb bűn, mint amit ott csináltak. A parancs szerint rajzoltam, de annyi eszem volt, hogy ott portrékon kívül mást nem csináltam.“ Hazakerülve előbb az értelmes munkát próbálta papírra és vászonra vinni, meg a szeretett tájait, Kassa hangulatát és a természeti szépségeket. A borzalmak képei csak később törtek fel belőle.
1991-ben az utolsó kassai kiállításának megnyitására már nem tudott eljönni. Mikor a kiállítás katalógusával a kezemben otthonában felkerestem szinte mindennel elszámolva ezt írta a címlapra tett kassai utcarészletet ábrázoló grafikája alá: „Itt voltam otthon.“ Mikor megkérdeztem, hogy mit üzenne a fiataloknak, ezt mondta: „Dolgozzák fel az emberi léttel kapcsolatos problémákat, és keressék a jót. Rossznak lenni könnyű. A jót kell megtanulni. A jót!“
Feld Lajos kassai szobrát – nagy érdeklődés közepette – maga a szobor alkotója Bartusz György és a kezdeményezés főtámogatója Silvia Moškovičová Fishbaum leplezte le, aki egykori diákja volt Feld Lajosnak és jelenleg New Yorkban él.
Szaszák Gy.
