Gyurkovics Tibor kassai karácsonyi emlékidézése

Nem sokkal azelőtt, hogy Gyurkovics Tibor a kiváló költő és drámaíró egy hűvös novemberi napon szárnyas lovát az égi mezőkre irányította volna, Kassán a Thália Színház Márai Stúdiójában még tartott egy emlékezetes író-olvasó találkozót. Emlékezetes azért volt, mert nem csak a korábban elhunyt legközelebbi testi-lelki jóbarátjáról, költőtársáról – Hernádi Gyuláról beszélt teljes őszinteséggel, hanem önmagáról is. Gondolatait olykor a témába vágó saját verseinek felolvasásával tette még nyomatékosabbá. Mivel az ott elhangzó verseiben elég gyakran – a legváratlanabb helyeken is – megjelent Isten, megkérdeztem tőle, ha a valóságban is a színe elé kerülne, mit kérdezne tőle? A felvetésemet még azzal egészítettem ki, Einstein például arra lett volna kíváncsi, hogy a teremtéskor volt-e más lehetősége is.

Gyurkovicsnak nem volt kész válasza, de a kérdés láthatóan felkavarta és megindította. Hosszabban kezdett beszélni az idevágó verseiről – közben többször is megjegyezte – majd a kérdésemre is konkrétan válaszol. A töprengő, gondolatokat felsorakoztató bevezető után egyszer csak váratlanul szünetet tartott, és a drámaivá fokozódó csöndet megtörve így válaszolt: „Megkérdezném tőle, hogy hová lett az anyám?!”

Gyurkovics Tiborra emlékezve álljon most itt az verse, amit egy kislengyelországi ismeretlen festőnek az 1460 körül festett A Szent család Egyiptomban című festményének ihletése által írt, és a szeretet egyik legszebb megfogalmazásának tekinthetjük.

Szaszák György

 

Gyurkovics Tibor
A Szent család Egyiptomban

Gyere már az isten áldjon
azon a nyamvadt szamáron
nem érünk el Egyiptomba
míg nálunk van ez a kis bomba
talán inkább el kéne dobni
és nem szamárháton loholni
legalább a fejéről vedd le
az aureolát tente-tente
már messziről is lehet látni
ahogy tartod milyen királyi
ne csak nézd folyton és ne sírj csak
öleld át forrón s ringasd ringasd
sose volt gyerek a kezedben?
ne légy ily magatehetetlen
gyere már az isten megáldjon
miért kell mindég kiabálnom
én is szeretem csak úgy mondtam
hogy majd eldobjuk Egyiptomban!
Te! Le ne ejtsd! Ez még fölrobban
és széjjelszállunk darabokban
Világosabb köpenyt vehettél
volna de hát sose szerettél
Én szeretlek azért unszollak
örültem hogy kiválasztottak
pedig olyan féltékeny voltam
otthon hogy majdnem megbomoltam
az az Idegen szólni sem mert
csak számolta a sok piasztert
ne nézz így nem a pénzért tettem
mert szerettelek mert szerettem!
Húzódj följebb egy pillanatra
lelóg a földre a szamár farka
Ülj kényelmesen mintha mi sem történt
volna te is vállaltad önként!
tettesd magad természetesnek
babusgasd kicsit ha már meglett
majd mesélik Palesztinában
az utcán meg a bibliában
hogy utaztunk a szamárháton
nevetgélve együtt mi hárman