A több mint kilencvenezer lakosú Eperjesen ma már alig százharminc magyar él. Ezek egyike, Csatáry Ágoston, akinek ükapja csak három házzal lakott odébb a híres Eperjesi Evangélikus Kollégiumtól. Ezt azért fontos kiemelni, mert ennek a közelségnek tudható be, hogy Kossuth Lajos 1816 és 1819 között – mikor a kollégium diákja volt -, hozzájuk járt reggelizni. A koszttal alighanem elégedett lehetett, mert a szolgáltatásért 1818-ban levélben mondott köszönetet. A Csatáry-család régi nemzedékei büszkén emlegették ezt a levelet, de az utódok már elveszettnek hitték. Csatáry Ágoston is egy véletlennek köszönhetően bukkant rá a hagyatékban. „Mintha az égiek akarták volna, hogy előkerüljön” – mondta a portálunknak, és elsőként nekünk meg is mutatta a levelet. Az „égiekre“ való utalással az időzítésre akart hivatkozni, ugyanis az 1848/49-es forradalom és szabadság harc évfordulójára emlékezve Magyarország Kassai Főkonzulátusa úgy döntött, hogy a nemzeti ünnep alkalmából az idei ünnepi fogadást most nem Kassán, hanem első alkalommal Eperjesen, a Kollégium dísztermében rendezik meg 2016. március 16-án. Nos ő, meg egy nappal ezelőtt találta meg Kossuth eltűntnek hitt levelét! Mivel Kossuth a levelet ónémet nyelven írta, ezért mára a pontos fordítását még nem tudta elvégeztetni, de ígéretet tett, ha meg lesz, azt is közölhetjük.
Mind ehhez kapcsolódva arra is emlékeztetnünk kell, hogy Eperjest szellemi kultúrájának fénykorában „Tarca-parti Athénnak” is nevezték – ami már csak azért sem véletlen, mert a történeti Magyarország egyik leghíresebb iskolavárosa volt. Az 1667-ben alapított Evangélikus Kollégiuma a későbbiekben főgimnáziumot, jogakadémiát, evangélikus teológiai akadémiát és tanítóképzőt foglalt magába. Kossuth Lajoson kívül Dessewffy Arisztid, a későbbi honvédtábornok, az aradi vértanúk egyike, továbbá Korabinszky János Mátyás földrajzi író, térképész, Bercsényi László, francia marsall, a Rákóczi-szabadságharc résztvevője, Pulszky Ferenc régész, publicista, Maléter Pál, az 1956-os második Nagy Imre kormány kivégzett minisztere is ennek a kollégiumnak a falai között tanult, mint ahogy Berzeviczy Albert, aki 1905-1936 között a Magyar Tudományos Akadémia elnöke volt – hogy csak néhányukat emeljük ki.
Csatáry Ágoston, a nyugdíjas eperjesi polgár azt sem rejtette véka alá, hogy mára a magyarok helyzete igen meggyengült ebben a sárosi városban. Mint mondotta, ifjú korában még sok kirándulást szerveztek, amelyeken 40-50 gyerek megjelent a szüleivel, nagyszüleivel. Sokan elköltöztek. Most már csak négy-öt magyar család van Eperjesen. Igaz, az Eperjesi Egyetemre a magyar vidékekről is jönnek fiatalok, de velük nincs kontaktusuk, hiányzik az összekötő elem.
