A világhírűvé vált filmrendező Radványi Géza Kassán élte gyermek- és ifjú korát. A VIII.
Radványi Géza emléknapok résztvevői tegnap a szülőháza falán – Mészáros utca
35. szám – elhelyezett emléktáblát koszorúzták meg, ahol Budapestről a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság elnöki tanácsadója Kolarik Tamás mondott beszédet. Portálunkon teljes egészében közöljük a szavait.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Emlékezők!
Megindító megtiszteltetés és egyben nagy felelősség is Radványi Géza Kossuth-díjas magyar filmrendező emléktáblája előtt beszédet tartani.
Megtiszteltetés és felelősség, amely egyben átgondolandó feladatot is jelent a beszélőnek, hogy mit emeljen ki a 117 évvel ezelőtt ezen a napon, Grosschmid Géza néven megszületett filmalkotó életéből és pályafutásából.
Az apai ükapja után a Radvány Géza nevet felvevő művész vitathatatlanul, és ma már megkérdőjelezhetetlenül az egyik legjelentősebb magyar filmes, akinek életrajának és filmjeinek vázlatos bemutatása nemcsak egy európai hatású művészt, hanem a XX. századi magyar történelem viharos és egyben legsötétebb időszakait is ideidézik.
Az 1907-ben született és tekintélyes nagypolgári családban Kassán nevelkedő Radványi 11 évet élt Magyarországon, és szülővárosát nem elhagyva lett másik ország lakosa az I. világháború és az azt lezáró trianoni döntés után. A megváltozó kassai világban is tehetsége korán megmutatkozik és már nagyon fiatalon, gimnazista évei alatt pulikálja verseit Ember Tamás néven a Kassai Naplóban, majd bátyjához, Márai Sándorhoz hasonlóan a középiskola után bejárta egész Európát.
Fiatalon elkezdődik egész életén keresztül tartó európai utazása, élete road movija, amely kapcsán úgy fogalmazott „úton voltam egész életemben, lakás soha nem volt a nevemen, bútort soha nem vásároltam magamnak”.
Párizsban, Genfben, Madridban újságíróként dolgozik, majd a filmszakmával Párizsban került kapcsolatba, és a ’30-as évek elejétől német és francia filmgyárakban volt rendezőasszisztens, forgatókönyvíró, vágó. Ahogy Radványi fogalmazott, „soha nem akartam filmes lenni, riporter voltam, majd forgatókönyveket kezdtem írni és innen már csak egy lépés volt a rendezés”.
Nyitott és érdeklődő volt, elsősorban a német expresszionizmus és a francia lírai realizmus inspirálta, de már a ’30-as évek végére a magyar filmgyártásba, Budapestre kerül körülvéve kortársaival, tehetséges fiatalokkal, a ma már legendává váló Szőts Istvánnal, Ranódy Lászlóval vagy Máriássy Félixszel.
Kalandos életében is egy önálló filmet érdemelne Radványi házasságkötése is, hiszen a végül 1937-ben feleségül elvett Tasnády Fekete Máriát, az egykori Miss Hungary nyertes, Németországban már befutott énekesnő-színésznőt, az akkori férjétől, Duday Brúnótól, a német filmgyár, az UFA nagyhatalmú magyar származású producerétől kért el magának feleségül. Felesége nemcsak magánéletében lesz a párja, hanem megjelenik főszereplőként és talán múzsaként is első önálló filmjeiben.
Radványi 1940-ben rendezett legelső filmjével már felhívja magára a figyelmet, lélektani drámája, A Zárt tárgyalás egy ügyvéd vívódását mutatja be, aki halálosan féltékeny feleségére, kinek szerepét természetesen a rendező felesége, Tasnády Fekete Mária alakította.
Az 1941-ben megjelent Mikszáth Kálmán adaptációjában, A beszélő köntösben szintén Máriával dolgozott, aki Cinna szerepében vett részt a kor kiemelkedő költségű költségvetésű szuperprodukciójában.
Ugyanebben az évben mutatták be – ugyancsak Tasnády főszereplésével – a Velencei Filmfesztiválon a kultikus Európa nem válaszol című filmjét Radványi Gézának, mellyel már a nemzetközi porondra lépett fel és egyben beírta magát az egyetemes filmtörténetbe.
Radványi az első magyar filmrendező volt, aki humanista és bátor művészi alkotásával felszólalt a háború ellen, műve a neorealista alkotók példaképévé vált. A következő két évben Olaszországba költözött Máriával, ahol leforgatták egy olasz írópáros forgatókönyvét, a Fehér embereket Jávor Pál szereplésével.
Radványi és felesége ezután haza tértek és 1946-ban már elkezdett a Színművészeti Főiskolán is tanítani és részben a filmes oktatást újraszervezni. A háború utáni évben a magyar filmipar küzdött a talpraállásért, 1945 és 46 között mindössze négy film készült, köztük Radványi rendezésében az 1947-ben megjelent Valahol Európában című film, amely egyben elhozta az országnak és Radványi Gézának is a világsikert. Filmtörténeti érdekesség, hogy Radványi tanítványai Bacsó Péter és Makk Károly segédkeznek a forgatásokon, az elkészült filmről pedig Radványi így fogalmazott „Az emberek egy borzalmas pokolból jöttek egy reneszánszba, amiről még senki sem tudta, hogyan fog alakulni. Az emberek még féltek. Féltek attól, amit megéltek, féltek attól, hogy mit hoz a jövő, féltek attól, lesz-e még emberi élet a világon. Ez a félelem keveredett a felszabadulás érzésével… A Valahol Európában akkor azt az érzést adta, amit kellett, összeszedte a szétdobott világot.
A filmet 29 országban mutatták be, az ENSZ védnökséget vállalt fölötte, a locarnói filmfesztiválon pedig első díjjal jutalmazták. Ennek ellenére azonban a Rákosi korszakban a filmet hazánkban nem vetítették, Radványi pedig 1948-ban újból elhagyta az országot. Rendezett az olasz, a francia valamint a német filmiparban is. 1954-től a müncheni filmművészeti főiskola tanára volt. Dolgozott Lilli Palmerrel és Romy Schneiderrel a Lányok egyenruhában című filmjében, valamint Belmondo-val is az Egy angyal a földön című moziban.
Végül 1979-ben korábbi tanítványai, de elsősorban Makk támogatásával tért vissza Magyarországra, hogy újra hazai alkotókkal dolgozhasson és elkészíthesse életműve lezáró alkotását, a Circus Maximust, ahol Sára Sándor az operatőre.
Magyarországon több rendező vitte filmre Radványi munkásságát, még életében forgattak róla és vele dokumentumfilmet, de pályafutása és emlékezete hazájában mégsem teljesedhetett ki, igaz és sok szempontból szimbolikus is Szabó István filmrendező megfogalmazása: „nagy tartozása van a magyar filmeseknek Radványi Géza irányában”.
Végezetül pedig, hogy mivel is zárjam le az emlékező mondatokat, mit emeljek ki tanulságként életéből, abban is Radványi gondolatai segítenek, aki ugyan fizikailag úton volt egész életében, mindösszesen 6,5 évet élt gyermekkora után Magyarországon, de élete végén mégis így fogalmaz „mindig útközben voltam otthon … és a magyar nyelv jelentette nekem az igazi otthont … és persze, ha az ember el is megy Odüsszeusznak és egy nap érzi hol van otthon”
Radványi Géza 1986 november 26-án hunyt el 79 évesen, Budapesten.
Kötelességünk és egyben nemzeti felelősségünk is, hogy méltó módon ápoljuk Radványi Géza, világhírű filmrendező emlékezetét itt Kassán és Budapesten is!
