Kevés magyar verssor él olyan mélyen a kollektív emlékezetben, mint Reményik Sándor figyelmeztetése: „Ne hagyjátok a templomot, a templomot, az iskolát!” Ezek a szavak nem csupán költői képek, hanem történelmi tapasztalatból fakadó figyelmeztetések. A templom és az iskola ugyanis nem pusztán épületek – gyökerek. És ahol a gyökerek élnek, ott új hajtás is sarjad – mondta Gábor Bertalan római katolikus esperes-plébános.
Illyés Gyula hasonlata szerint a fa a szél kihívásaira nem erővel, hanem gyökereivel válaszol. Így van ez közösségeinkkel is. Ha a gyökerek épek, akkor lesz jövő, lesz gyümölcs. A templom és az iskola évszázadok óta ezt a szerepet tölti be: a hitet, az identitást és a megmaradást szolgálják – tette hozzá.
Hit és nyelv a mindennapokban
Makrancon a templom ma is élő közösségi tér. Vasárnaponként két szentmisét tartanak: magyar és szlovák nyelven. Hétköznapokon hétfőn, szerdán és pénteken van szentmise. A hit gyakorlása itt szorosan összefonódik az identitás megőrzésével.
Az iskola kérdése azonban fájó pont: 1923 óta nincs magyar nyelvű iskola a településen, csak szlovák. Azok a családok, akik magyar nyelven szeretnék taníttatni gyermekeiket, Szepsibe járatják őket. Így a templom marad az a hely, amely a magyar öntudatot, nyelvet és identitást leginkább őrzi és továbbadja.
Ereklyék, amelyek történelmet hordoznak.
A makranci templom nem csupán imádság helye, hanem élő történelmi emlékezet is. Falai között olyan ereklyéket őriznek, amelyek a magyar keresztény államiság és hit legmélyebb gyökereihez vezetnek vissza. A templom védőszentje Szent István király. Az új oltárban elhelyezett ereklyetartó az ő csontereklyéjét őrzi. Ez különös jelentőséggel bír, hiszen Szent István nem csupán történelmi személy, hanem a magyar keresztény identitás alapköve. Az ereklyét Erdő Péter bíboros adta át a hívek közösségének. Később kezdeményezték, hogy hitvese, Boldog Gizella fiuk, Szent Imre, valamint az utolsó apostoli magyar király, negyedik Károly ereklyéi is méltó módon helyet kapjanak az ereklyetartóban.
A templomban egy különleges alkotás is helyet kapott: a magyar Szent Korona másolata, amelyet Soták Gábor, a közösség egyik hívő tagja készített.
„A történelmünket tartjuk a kezünkben” – vagy inkább a szívünkben. A makranci templom ereklyéi nem pusztán a múlt emlékei, hanem élő jelei annak, hogy a hit, a nemzeti identitás és a közösségi emlékezet ma is egymást erősítve él tovább. Csendben, mégis beszédesen hirdetik: ahol a gyökerek élnek, ott a jövő sem vész el.
Makranc története egy kisebbségi sorsban élő közösség tanúságtétele. Egy közösségé, amely tudja: a templom és az iskola nem a múlt maradványa, hanem a jövő záloga. Amíg ezeket a gyökereket ápolják, lesz új hajtás – és ahol új hajtás sarjad, ott előbb-utóbb gyümölcs is terem.
