Ez itt, kérem szépen, nem egy Milka-csoki reklám látványvilága, hanem a Szilicei-fennsíkon békésen legelésző bocik valósága.
A Szilicei-fennsík csendes dombjai között a természet ritmusa és az emberi élet évszázadok óta harmonikusan fonódik össze. Itt a pásztorok és gazdák őrzik a vidéki élet hagyományait, miközben a táj érintetlen szépségét élvezhetik azok, akik ide látogatnak. Ez az a hely, ahol a tiszta levegő, a csend és a végtelen zöld dombok között az ember újra megtanul lassabban lélegezni.
Mezei Robert, a helyi gazdaság vezetője, büszkén mutatja be a legelőket, ahol a tehenek békésen legelnek. „Húsz éve ökológiai gazdálkodást folytatunk: sem vegyszert, sem műtrágyát nem használunk, ezért a legelők minősége kiváló” – mondja. A gazdaság 1200 hektáron működik, ebből 320 hektár szántó, a többi pedig legelő és kaszáló, ahol harminckét helyi lakos talál munkát.
„A pásztorélet egyszerre magányos és felemelő. Nyugodtság van. Szeretem látni az állatokat, a vadon élőket, a tájat. A városiak ezt nem értik. Sokszor sajnálom is őket, mert nem tudják, milyen érzés friss vizet inni egy forrásból, vagy milyen a levegő, amikor tényleg tiszta. A pásztorélet nyugalma, a természet közelsége és a tiszta levegő mind hozzájárulnak ahhoz, hogy itt élni és dolgozni igazán különleges élmény.” – vallja a helyi pásztor.
Szilicén még a húszas éveiben járó fiatal suhanc is pásztorkodik – nem véletlenül: számára fontos a hagyomány ápolása, hiszen édesapja is pásztor volt, és ő is tovább szeretné vinni ezt a szép életformát.
A bocik nem a vágóhídra készülnek, hanem később fejős tehenekké válnak. A gazdaság biotejet termel, amelyet a késmárki tejüzem vásárol fe.
Itt, a békés legelők és tiszta források között a nyugalom, a természet iránti tisztelet és a szeretetteljes gondoskodás nemcsak értékek, hanem életforma is lehet. A fennsík így nemcsak a bocik paradicsoma, hanem mindazoké, akik szeretnének megpihenni, feltöltődni, és megtapasztalni, milyen az élet harmóniában a természettel.
