A karsztos fennsík, a Szilicei-fennsík talán leghangulatosabb konyhai hagyománya a platty — egy egyszerű, régi idők hangulatát idéző burgonyából készült étel, amit szinte csak Szilicén ismernek, ahol a tepsiket még ma is hagyományosan libatollal kenik ki.
„Ehhez csak akarat kell és szeretet – hogy az ember szeretettel süsse, és lássa, milyen jóízűen fogyasztják” – mondta Mariska néni, Szilice hagyományőrzője.
Amikor belépsz egy szilicei házba, nem csak a pattogó tűz illata, hanem a platty illata is otthonossá teszi a levegőt. A tészta keverése és a lassú sütés — minden mozdulatban benne van a helyi hagyomány, a közösségi élet, a tisztelet a természet és az egyszerű, tiszta ízek iránt.
A platty nem hasonlít a városi gourmet-ételekhez: nincsenek benne különleges fűszerek, nem bonyolult. Épp az a varázsa, hogy egyszerű: egy falusi konyha, nyers alapanyagok, és a helyi emberek tudása.
De ami a legjobban számít — ez az étel mesél a földről, a közösségről, azokról az időkről, amikor nem boltban vettük a kenyeret, hanem közösen sütöttük otthon.
A platty lényege a „kevesebb néha több”: krumpliból, lisztből, tejből, sóból (és némi zsírból) készül a tészta, amelyet vékonyra nyújtva, zsírozott tepsiben sütnek ki. A helyi asszonyok régen pléh tepsiken sütötték, a tepsiket gyakran a hóba tették, hogy lehűtsék, mielőtt a masszát beleöntik — így a tészta nem ragadt le, és a sütés egyenletes lett.
A végeredmény egy szinte papírvékony lepény: kívül ropogós, belül puha. Aki régebben kóstolta, emlékszik rá, hogy a szélek gyakran el is válhattak — az igazi „jutalom” a finomra sült, kissé törékeny szélekben rejlett.
A Szilicéről készült teljes dokumentumfilmünket a Szlovák Televízió magyar adásán láthatjátok február 18-án, a Porta című műsorban. Ne hagyjátok ki!
Korábban a platty valódi „faluétel” volt: nem ünnepekre készült, hanem hétköznapokra, családoknak. De ami igazán különlegessé teszi: nem találsz máshol ilyet — a szakértők szerint a platty kizárólag Szilicén terjedt el, így igazi helyi gasztronómiai érték.
