A kortárs művészetnek egy teljesen új megnyilvánulási formáját Fehér éjszaka néven 2002-ben Párizsban találták ki. Az ötlet jónak bizonyult, noha nem teljesen eredeti, hiszen maga a Teremtő a „ Legyen világosság!“ kinyilatkoztatásával már jóval a Biblia előtti időben először volt képes fényt teremteni, és „életet rajzolni” a sötétségbe.
Nem tudom, hogy Párizsban gondoltak-e erre, mindenesetre a sötétségben a fényre épülő kreatív kifejezési formák és a város építészetének ötvözése annyira sikeresnek bizonyult, hogy rövid időn belül New Yorkban, Los Angelesben. Chicagoban, Montrealban, Torontóban, Tel Avivban, Jeruzsálemben, Madridban, Brüsszelben, Rigában, Amsterdamban – és 2009-től Kassán is nagy népszerűségnek örvend a kortárs képzőművészeknek ez a bemutatkozási formája.
Kassán a múlt hét szombatján immár a Fehér éjszaka nyolcadik évfolyamát rendezték meg. A történelmi városközpontban este 7 órától éjfél után 2 óráig 30 különböző helyszínen az érdeklődők ezrei várták a csodát. A kínálat ezúttal is nagy volt. Amande Parer, ausztráliai képzőművész például egy távoli bolygóról érkezett, fehéren világító hatalmas méretű humaiod élőlényeket helyezett el a város legkülönbözőbb építményein, illetve azok mellett. Bevallása szerint ennek az installációnak az elkészítésére az 1973-ban cseh-francia koprodukcióban készült Vad bolygó /Divoká planéta/ című film ihlette.
Újabban a Harang utcai használaton kívüli, régi zsinagóga is inspirálólag hat a művészekre. Ezúttal a kanadai Robyn Moody fantáziáját ragadta meg, aki a kinetikus installációját itt állította fel. Egy régi harmóniummal – annak hangjával és 88 pulzáló fénycső segítségével az elektromagnetikus hullámok mindenütt jelen lévő valóságát kívánta bizonyítani, különösen ebben a meditatív térben.
Az angliai Luke Jerram egyike a legismertebb kortárs képzőművészeknek. Ő a Kassai Műcsarnokba most a Holdról készített – 7 méter átmérőjű – alkotását hozta el, ami 1:500 000 arányban készült. Ez azt jelenti, hogy a bentről megvilágított égitest minden egyes centimétere a valóságban öt kilométernek felel meg. Alkotásához felhasználta a NASA felszíni felvételeit a Holdról. A néző hangkompozíció kíséretében, holdfényben láthatja a mágikus installációt, miközben értesülhet a világűr legújabb tudományos megfigyeléseiről is.
Míg a kassai fehér éjszaka legtöbb alkotója inkább a nézők érzelemvilágára próbált hatni, Németh Ilona, Munkácsy-díjas képzőművész, a szlovákiai magyar színek képviseletében inkább az értelmére. Németh Ilona Jaro Vargával együttműködve Esterházy Péter Harmónia caelestic című regénye első mondatát: „Kutyanehéz úgy hazudni, ha az embör nem ismeri az igazságot” szlovákra fordítva, fehéren megvilágítva az Alkotmánybíróság előtt feszítették a fekete égre. Hogy miért pont ide, erről a portálunknak nyilatkozva ezt mondta: „ A jogállamnak az alkotmánybíróság az egyik tartópillére. Ez az a tartópillér, ahol az igazsággal és a hazugsággal foglalkoznak, azzal, hogy mi mihez tartsuk magunkat. Nekünk ezért nagyon fontos, hogy ez a mondat pont az alkotmánybíróság előtt szólítsa meg az embereket.
A franciák ezúttal a Collectif Coin csoporttal a vasúti pályaudvar melletti parkban, az egykori Széchényi-ligetben különböző esztétikus fényjátékokkal lepték meg a közönséget.
Az idén kiemelt helyszínnek bizonyult a református templom homlokzata is. A reformáció 500. évfordulóján igen sokan voltak kíváncsiak a NANO VJs csoport video-mappingjára, akik kivetítéseikben a determinizmus fogalmát az antik Diogenésztől kezdve a kálvinista filizófusok felfogásáig láttatták.
A gyerkőcök természetesen most is a kassai dóm és a színház közötti parkban, a szökőkútnál voltak a legboldogabbak, ahol az egyes színes fénygolyók olyan alacsonyan röpködtek, hogy azt – mint a cukorkát – be is kaphatták. Sokuknak ez volt a legnagyobb szórakozás.
Szaszák Gy.
