Az anyanyelv nem pusztán kommunikáció, hanem identitás, közösség és gondolkodásmód – különösen ott, ahol a kétnyelvűség a mindennapok része. Kassán immár 57. alkalommal rendezték meg a Kazinczy Napokat, amely idén is a magyar nyelv felelősségére és megőrzésére irányította a figyelmet.
A rendezvény Kölcsey Ferenc gondolatával indult, amely mottóként is végigkísérte a programokat:
„Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség.”
Duncsák Mária, a Kazinczy Napok főszervezője elmondta: hazai és magyarországi előadók érkeztek, és ebben az évben Kassán nyílt meg a Magyar Nyelv Hete is. A program hangulatát megzenésített versek és operaénekesi előadások tették ünnepivé.
Pomozi Péter nyelvész előadásában rámutatott: a történelmi Magyarország területén a többnyelvűség természetes jelenség volt. Trianon után azonban az utódállamok asszimilációs nyelvpolitikái alapvetően változtatták meg a magyar nyelv helyzetét, melynek máig a kisebbségi magyar közösségek viselik a terheit.
A nyelv nemcsak hagyomány, hanem alkalmazkodás is – vetődött fel a beszélgetésekben. Blankó Miklós nyelvész szerint a 21. század új kihívást hozott: a mesterséges intelligencia az átlagos nyelvhasználatot erősíti, ami szókincsben és stílusban szegényebb lehet.
Az 57. Kazinczy Napok üzenete világos: a magyar nyelv egyszerre múlt, jelen és jövő. A kérdés ma is ugyanaz – hogyan tudunk gazdagon, hitelesen és önazonosan magyarul beszélni?
