Az Árpád-házi királyok korából származik a város legrégebbi egyházi építménye. Korai gótikus stílusban épült a XIII. század végén, 1290 körül.
BernardusQuidonis 1303-ban összeállított katalógusa Kassa konventjét Magyarország dunáninneni hat domonkos zárdája között már harmadik helyen említi meg. Ezt a templomot már eredetileg összeépítették a kolostorral, és a Dicsőséges Szűz Mária tiszteletére szentelték fel. A gótikus stílus maradványait az apszis záródása, az ablakok keskeny formája, a régi sekrestye bordázata, a torony szerkezete, a diadalív, a nyugati kapu kőrámája őrzi. Az egykori sekrestye boltozatának ívzáródásán, a kerek kőlapra faragott Agnus Dei (Isten báránya), továbbá a szentély és az oratórium oszlopainak emberi, állati és növényi alakokkal díszített kaputeljei is a korai gótika jellegét mutatják.
Az 1556-os nagy tűzvészkor annyira megrongálódott, hogy a domonkosok kénytelenek voltak elhagyni, és a templom 1698-ig nem szolgálta eredeti rendeltetését. A zárdatemplomot a XVIII. század első felében barokk stílusban építették át. A templom tágas barokk hajójába lépve az egyenes záródású szentély kápolnaszerűen kiemelkedő, fából faragott főoltárán a boldogságos Szűz mennybemenetelének, fent pedig a Szentháromságnak festett képét láthatjuk.
A régi sekrestyébe nyíló ajtó fölött a Szeplőtelen Istenanya képe függ. A szentély falán – csúcsíves konzolokon – Szent Domonkos és vele szemben sziénai Szent Katalin szobra áll.
