Ahogy az ember megérkezik Abarára, első pillantásra feltűnik, hogy a falunak mindössze egy temploma van: a református templom. Ennek történelmi oka, hogy a település lakossága a reformáció után áttért a református hitre, és bár ma már római katolikus és görögkatolikus hívők is élnek a faluban, a templomépítés ebben a korban egyetlen felekezethez kötődött, így csak a református közösségnek épült hajlék.
A templom pontos építési ideje ma sem ismert, de a feljegyzések több lehetséges dátumot is említenek. Egyes források szerint már 1222 körül állhatott itt egy kisebb templom, míg más dokumentumok a 14. század elejére, az 1320-as évekre teszik az építés időszakát. A szerkezet több építési fázist mutat, ami arra utal, hogy a templom évszázadokon át folyamatosan bővült és alakult a gyülekezet igényei szerint.
A legutóbbi népszámlálási adatok alapján 322 lakos vallotta magát reformátusnak. Az istentiszteleteket magyar nyelven tartják, és vasárnaponként általában 50–70 fő vesz részt rajtuk. A gyülekezet lelkésze személyes bizonyságtételként hangsúlyozza, hogy Isten különös módon helyezte őt ebbe a közösségbe, amely bár az ungi egyházmegye egyik legkisebbje, a tagok hitében és összetartásában kiemelkedően erős.
A gyülekezet áldozatkészsége történelmi példákkal is alátámasztható. 1872-ben hatalmas tűzvész pusztított a faluban: a házak kétharmada, s velük együtt a templom is leégett. Ennek ellenére még ugyanabban az évben, őszre a hívek teljesen újjáépítették templomukat, és ismét megtarthatták benne az istentiszteletet. Ez a történet máig jelképe annak, hogy a közösség milyen erővel ragaszkodik hitéhez és egymáshoz.
A templom orgonája az 1880-as években került a gyülekezet tulajdonába, és 2024-ben esett át teljes felújításon, ismét a helyiek támogatásának és összefogásának köszönhetően. Ez is mutatja, hogy a közösség nemcsak múltját ápolja, hanem aktívan gondoskodik értékeinek megőrzéséről.
Az abarai református templom nem csupán egy épület, hanem egy élő, hitben erős közösség otthona, amely évszázadokon át bizonyította kitartását, önzetlenségét és Isten iránti hűségét.
