Többek között erre a kérdésre is próbáltak választ találni a kedd délután (október 16.) megrendezett Magyar nyelvhasználat az egészségügyben című beszélgetésen, amelyet a Kassai Magyarok Fóruma polgári társulás rendezett. A beszélgetés fő vendégei MUDr. Róbert Roland, a Kassai Louis Pasteur Egyetemi Kórház SNP sugárúti kihelyezettségének egykori igazgatója és nefrológus, MUDr. Juraj Bazár, a Tőketerebesi Svet zdravia Rendelőintézet és Kórház igazgatója, valamint MUDr. Katarína Bazárová, a Kassai Gyakorló Gyermekkórház infektológusa voltak. Magát a beszélgetést pedig Hanesz Zoltán, a Kassai Magyarok Fórumának elnöke vezette, ezen kívül jelen volt még Haraszti Attila magyarországi főkonzul is.
Tény, hogy Kassa megyében nagy számban élnek olyan emberek, akik nem tudnak megfelelően szlovákul. A legtöbb ilyen esetben főként gyerekekről és idősekről beszélünk, mivel ők képviselik a legkiszolgáltatottabb korcsoportot – ahogy egy 5 éves óvodás (kizárólag, vagy többnyire magyar környezetben nevelkedő) gyermektől nem várhatjuk el, hogy társalgási szinten tudjon szlovákul, ugyanúgy egy egész életét magyarajkú településen leélő 70-es vagy 80-as éveiben járó nyugdíjastól sem, akinek nem igazán volt szüksége idegennyelv-tudásra. Ez többek között akkor is problémákat vet fel, ha az adott személy orvosi ellátásra szorul és az általa igénybe vett egészségügyi intézmény dolgozói nem tudnak magyarul. Ilyenkor jönnek szóba az ismerősök és az ún. kézzel-lábbal való magyarázás.
Katarína Bazárová gyermekorvos szerint legtöbbször nemcsak a gyermekek, de a szülők is meg vannak ijedve, ha a gyermekük kórházba kerül, ilyenkor egy stresszhelyzet alakul ki, amire nincs nagyon kedvező hatással, ha még nyelvi akadályok is felmerülnek. Elmondása szerint gyakran megesik, hogy ő segít be a szlovák kollégáknak és közvetít a szülőknek. A nagyobb gyerekek esetében, amikor a szülő már nem marad ott velük, fontos, hogy nyugodtan és lassan magyarázzák el nekik, mi is fog történni pontosan, amire a tapasztalat pozitív visszajelzést és együttműködést mutat. A legnagyobb problémát ott látja, hogy az ember az anyanyelvén tudja a legjobban elmondani, mi a problémája, leírni a tüneteket és pontosan itt lenne szükség segítségre.
Juraj Bazár kórházigazgató szerint ez a probléma nem csak a pácienseket érinti, hanem magukat az orvosokat is, hiszen, ha a páciens nem tudja megfelelően leírni a problémáit, akkor az orvos sem tudja helyesen felállítani a diagnózist. Viszont kiemelte, hogy a tőketerebesi kórházat is üzemeltető ProCare vállalat egy olyan szolgáltatást is nyújt, melynek részeként weboldalukon feltüntetik, milyen nyelveken beszélnek a kórház dolgozói.
Róbert Roland nefrológus egy másik szemszögből közelítette meg a problémát. Véleménye szerint először a probléma súlyosságát kellene felmérni és eldönteni, hogy az egyes esetekben valóban problémáról van-e szó, vagy csak kényelem kérdése.
A szakembereken kívül a közönség számos tagja is felszólalt az ügyben. Néhányuk a rossz tapasztalataikra hívták fel a figyelmet a magyar nyelvhasználatot (és nem használatot) illetően, míg mások külföldi példákkal emelték ki azt, hogy igenis leküzdhetőek a nyelvi akadályok orvos és beteg közt, illetve néhányan az elmúlt rezsim megoldásait kívánták volna vissza.
Külföldi minták
Mivel hasonló a helyzet Romániában is, ezért szóba került az ottani megoldás. Ott ugyanis tavaly elfogadtak egy törvényt, mely előírja, hogy azon településeken, amelyeken a kisebbség aránya meghaladja a 20%-ot, illetve olyanokon, ahol legalább 5 ezer kisebbségi lakos él, az állami egészségügyi intézmények kötelesek úgy megszervezni az ügyeletet, hogy az eleget tegyen a kisebbség nyelvi igényeinek. Amennyiben ez nem sikerül, akkor kötelesek szerződést kötni egy tolmácsközvetítő céggel, amely adott esetben ki tudja őket segíteni. Egy hölgy a közönségből London példáját hozta fel, ahol a kórházak telefonos tolmácsszolgálatot nyújtanak a betegeknek.
Reálisnak látszó megoldások
A kommunikációs probléma megoldásának három megközelítése a törvényi szabályozás, a problémamegoldó készség mértéke és az emberi jóindulat. A helyzet orvoslására szóló javaslatok között szerepelt egy szlovák-magyar orvosi szakszótár létrehozása, amely tartalmazná a legszükségesebb kifejezéseket. Továbbá egy olyan törvény beiktátása, amely előírja, hogy minden osztályra biztosítsanak egy magyar nyelvű alkalmazottat – ennek megvalósítására a szakmabeliek nem sok esélyt láttak. Majd ezt követi a beteg informálására szolgáló dokumentumok magyar nyelvre fordítása is. Az, hogy ezekből mi jut el a megvalósulásig, a jövő kérdése.
Természetesen, országunk egészségügyi dolgozóinak nem csak a magyar nyelvi akadályokkal kell megbirkóznia, hiszen számos kisebbség tagjai, illetve külföldiek is szorulnak egészségügyi ellátásra. Ezekben az esetekben bizony megmutatkozik az itt dolgozók idegen nyelvi ismerete (és annak hiánya), készsége és rátermettsége is, ez viszont inkább már egy másik beszélgetés témája lehetne.
