A Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége éves munkaértekezlete ezúttal november utolsó hétvégéjén zajlott Búcson. A rendezvényen jóval több mint félszáz résztvevő gyűlt össze, hogy közösen vitassák meg a magyar oktatás előtt álló kihívásokat és lehetőségeket.
A munkaértekezletet a SzMSzSz elnöke, Mézes Rudolf nyitotta meg. Beszédében az eddigi eredményeket és a következő időszak legfontosabb célkitűzéseit ismertette, külön hangsúlyozva az együttműködés és a közösségi elköteleződés kiemelt szerepét.
Takács Zsuzsanna, az országos iroda vezetője átfogó előadásban mutatta be a szervezet adminisztratív és szakmai hátterét, rávilágítva arra, hogy a hatékony háttérmunka alapfeltétele a fenntartható működésnek. A résztvevők betekintést kaptak a Bethlen Gábor Alap Felvidéki Központjának működésébe is: Czibula Ádám igazgató a támogatási rendszerről, a pályázatokról és a hosszú távú fejlesztési tervekről beszélt.
A szombati nap kiemelkedően szakmai jellegű volt. Több neves előadó – köztük Fekete Irén, az SZMPSZ elnöke, Tamás Erzsébet, a Magyar Szövetség oktatási szakértője és Fodor Attila, a Comenius Pedagógiai Intézet igazgatója – részletes helyzetképet adott a közoktatást érintő változásokról, kihívásokról és lehetséges irányokról.
Vasárnap a gyakorlati megoldásoké volt a főszerep. A megbeszélések középpontjában az iskolák összevonásának kérdése állt – ez jelenleg az egyik legérzékenyebb pontja a szlovákiai magyar oktatásnak, és sok településen feszültséget, bizonytalanságot okoz.
A kassai régió képviselői – Tankó Albert, az SzMSzSz alelnöke és Bujansky Péter, a Márai Sándor Gimnázium és Alapiskola szülői szövetségének aktív tagja – szintén fontos szerepet vállaltak a helyzet feltérképezésében.
Hogy mindez hogyan csapódott le egy résztvevő szemszögéből, arról Dr. Bujansky Péter mesélt nekünk.
„Szeretném, ha közösen formálnánk a magyar oktatás jövőjét” – Interjú Dr. Bujansky Péterrel
– Mi motivált arra, hogy részt vegyél a munkaértekezleten?
Hat éve vagyok aktív tagja a Márai Sándor Alapiskola és Gimnázium szülői szövetségének, és idén felkértek, hogy képviseljem a régiót. A célom, hogy olyan megoldásokat keressünk, amelyek valóban előreviszik a magyar tannyelvű oktatást, és hozzájárulnak a szlovákiai magyarság megtartásához. Ez nagy kihívás, de közös erővel megvalósítható.
– Hogyan értékelnéd röviden a konferenciát?
Nagyon inspiráló volt. Kiváló szakemberek gyűltek össze, és rengeteg új lendületet kaptam a folytatáshoz.
– Kik vettek részt a találkozón?
A szlovákiai magyar iskolák szülői szövetségeinek képviselői valamennyi magyarlakta régióból. A széles körű részvétel is mutatta, hogy közös ügyről beszélünk.
– Milyen témák álltak a fókuszban?
Elsősorban az oktatási minisztérium jelenlegi optimalizációs folyamata, különös tekintettel az iskolák összevonására. Emellett tájékoztatást kaptunk a pályázati és támogatási lehetőségekről, valamint az aktuális közoktatási változásokról.
– Mik a személyes célkitűzéseid?
Négy irányt tartok fontosnak:
- erősíteni az együttműködést a szlovákiai magyar szervezetek között;
- aktívan részt venni a szövetségi feladatokban;
- megszólítani azokat a szülőket, akik bizonytalanok a magyar iskola választásában;
- személyes példával hatni – én magam szlovák iskolában tanultam, de a gyermekemet már magyar iskolába írattam, és ez az egyik legjobb döntésem volt.
– Mi ösztönzött erre?
Angoltanárként dolgoztam a szepsi Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolában és Gimnáziumban, és akkor értettem meg igazán, mennyit jelentett volna gyerekként is magyar iskolába járni. Ezt a lehetőséget szeretném biztosítani a saját fiamnak is.
– Mi volt a konferencia legerősebb üzenete?
Az, hogy senki sincs egyedül. Minden magyar iskola ugyanazokkal a kihívásokkal néz szembe, és éppen ezért kell összefognunk. Érezhető volt, hogy erős közösség áll mögöttünk.
– Milyen lépések szükségesek a magyar iskolahálózat hosszú távú stabilitásához?
Nyitott kommunikáció, őszinte fórumok, a szülők minél szélesebb megszólítása, a pályázati lehetőségek tudatos kihasználása és az intézmények hosszú távú tervezése. Ha ezek összeérnek, a hálózat stabil és jövőképes maradhat.
A munkaértekezlet végére világossá vált, hogy a szlovákiai magyar oktatás jövője nem csupán országos feladat: minden régió közös ügye. Kassa és Kelet-Szlovákia aktív szerepvállalása is bizonyította, hogy erős az elkötelezettség a magyar iskolák megtartása és fejlesztése iránt. A találkozó nem lezárást, hanem egy hosszabb, tudatos építkezés kezdetét jelentette – amelyben minden vidék, nyugattól keletig, meghatározó pillérként vesz részt.
Szitás Veronika
