Egy aránylag tiszta kék farmernadrágban, derékig érő, sötétkék sportos szabású kabátban egy17-18 év körüli cigányfiú áll Kassán a Cottbus-áruház előtt, nem sokkal a reggeli nyitás után. Nem tudhatom hol töltötte az éjszakát, de az feltűnik, hogy nem sajnálatot mímelve, hanem mosollyal az arcán – olykor már-már vigyorral – tartja kitárt tenyerét az emberek elé, hogy szánják meg néhány centtel. Már egy fél órája kéreget. Senki nem ejt egy garast sem a tenyerébe. Kicsit meglepetten, lépteiket inkább megszaporázva húznak el mellette az emberek. De, mintha ez sem zavarná őt! Mikor senki nem jön, gondol egyet és rögtönzött Michal Jacksonos táncmozdulatokat tesz, – amivel láthatóan jól elszórakoztatja önmagát. Ezeket felvillanás szerűen megismétli – miközben a kabátzsebéből egy kis tégelyt húz elő és az orrához téve nagyokat szippant belőle. Úgy tapasztalom, hogy kéregetése célpontjául inkább a nőket választja, azokat, akik a munkába igyekezve, útjukat megszakítva betérnek ebbe az üzletbe, hogy megvegyék a tízórainak, vagy a száraz ebédnek szánt harapnivalót. De jönnek a nyugdíjasok is, akik legfőbb napi tevékenysége már csak a bevásárlás. Velük sem szerencsésebb. Ők még meglepettebb és még elszörnyülködöttebb tekintettel mustrálják végig, és magukban azért esedeznek, hogy legyen erejük betötyögni az üzletbe mielőtt inzultálná őket ez az alak. Az eredménytelenség most már a kéregetőt is bosszantani kezdi. Ezt csak azért gondolom, mert a táncmozdulatok helyett a támadó sportállást veszi fel. Mindkét összeszorított öklét a feje elé teszi és a profi bokszolókhoz hasonlóan néhány gyors ütést tesz a levegőbe. Közben persze arról a tégelyről sem feledkezik meg. Szippantana most megint, de rájön, hogy már üres. Mosolyogva várom, hogy mit fog tenni? Meglep, ami következik! Felemeli a kabátját – és most már én is láthatom, hogy a nadrágjából, a hasa alól egy hét decis ásványvizes flakont húz elő – amiben nyilván nem az, hanem valamilyen acetonos illóanyag van – és megszokott mozdulattal tele tankolja a kis tégelyt. Beleszippant, majd jön megint a tánc és utána a boksz. Továbbra sem kap senkitől egy centet sem. A furcsa derű persze nem hagyja el az arcát. Néha ugyan meg-meg inog a teste, de egy pillanat után már minden rendben: tánclejtés, forgás, utána kis szünet, kinyújtott tenyér alamizsnáért, vigyor, mert senki nem szánja meg, majd néhány ökölcsapás a levegőbe – és így megy ez még vagy húsz percig. Ekkor hirtelen már el akar menni, de észreveszi, hogy a boltból a másik oldalon egy férfi megy a kerékpártartóban hagyott bringájához. Odasiet hozzá ő is, kinyújtva kérésre a nyitott tenyerét. Pénzt a bicajos férfitől sem kap, de ez azért vált vele néhány szót, majd mielőtt távozna, három kiflit nyom a kéregető kezébe. Mikor ez leharapja a végét, két éhes galamb röppen a lába elé. A kéregető morzsolni kezdi nekik a kiflit. Látom, hogy ebben a pillanatban ő és a galambok is mennyire boldogok.
Szaszák György
