Sajnos a zsidó holokauszthoz ez a szép város – Kassa is kötődik, hiszen ezen a városon haladtak át a halál transzportok. A sok magyarországi zsidónak már a haláltáborba vezető út végzetessé vált. A magyar transzportok átlagosan 4-500 kilométert utaztak Auschwitzig. Az út általában két-három napig tartott, mivel az elsőbbséget élvező katonai szállítmányok miatt a deportáló vonatokat gyakran hosszú órákra félreállították. A németek szerint egy átlagos, 3 – 3500 fős szállítmány 40-60 halottat vesztett útközben. Másfélszáz vonat esetében ez 6-9ezer halottat jelentett, még Auschwitz előtt. A vonatokat Kassáig magyar csendőrök kísérték. Kassán német rendőrök vagy SS-ek vették át a vonatok őrzését. Közben Kassáról is három szerelvénnyel indították Lengyelország felé az itteni zsidókat. Gaskó Miklós, Kassa vasúti parancsnokának jelentése szerint Kassáról 1944.V. 15-én indították az első két vonatszerelvényt Auswitzba. Ezeken 7 684 kassai zsidót szállítottak a haláltáborba. Május folyamán még két-, június 3-án pedig még egy szerelvény indult el, további 9 013 kassai és környékbeli zsidóval.
Kassán a zsidók letelepedését csak 1840-től engedélyezték. Hatásuk a városra leginkább a két világháború között bontakozott ki. Hagyományos foglalkozásuk voltak: az orvos, később a gyógyszerész, a színész, az újságíró. Ezeket a szabadfoglalkozású pályákat űzték. A két világháború között például a magyar zsidó vállalkozók fizették a magyar színészeket, hogy ne menjenek el, maradjanak itt Kassán. Esterházy János is mindig dicsérte a kassai zsidókat, hogy nagyon hazafias szelleműek. 1920 után is sokan kiálltak magyarságuk mellett. Ilyen módon természetesen a város kulturális életében is részt vettek. Az egymást gazdagító kultúrák kiteljesítését Kassán is meggátolta a Hitler vezette náci Németország más elképzelése.
Szántó Zsuzsanna, a holocaust kassai túlélője: Diák voltam, érettségi előtt. Tudom, hogy március 19-én este a budapesti operának kellett volna előadást tartani. Ott voltam, ki volt írva, hogy technikai okok miatt elmarad az előadás. Mire a Schalk-házhoz, a mai Slovan szállodához leértem, már találkoztam a német hadsereggel, bevonultak. Az események követték egymást. Leérettségiztünk. Én már sárga csillaggal mentem az érettségire. És utána jött a téglagyár és a deportálás. Auswitzban rögtön elválasztottak minket. A szüleimet balra vitték, engem jobbra. Ez azt jelentette, hogy én megmenekültem, őket pedig elgázosították.
Kassáról több mint 11 ezer zsidót vittek a haláltáborba. Közülük alig 450-en jöttek vissza. Zsuzsanna egy hadiüzembe került. Ott lett 18 éves. Mikor a felszabadulás után hazakerült, senki nem várta itthon.
Szántó Zsuzsanna, a holocaust kassai túlélője: Senkit és semmit nem találtam. Próbálkoztam mégis bele illeszkedni a normális életbe. Megszűntem egy szám lenni. Mert ott az ember egy évig csak szám volt. Fogoly volt. Újonnan kezdtem. Tanultam. Prágában befejeztem tanulmányaimat. Férjhez mentem. Van két lányom, unokáim. Tudatosodott bennem, hogy megint ember lettem. Megint valaki vagyok. Már nem ragaszkodom tárgyakhoz, semmihez. Az egyetlen érték, ami van: az ember élete. Semmi más!
Kassán a múlt század közepén még öt zsinagóga állt.
