Petőfi Sándor, a magyar költészet mindmáig legkiemelkedőbb alakja pontosan 200 évvel ezelőtt – 1823. január 1-én – Kiskőrösön látta meg a napvilágot. Kassára huszonkét éves korában már neves költőként érkezett. Úticélja valójában nem is a Hernád menti város, hanem Eperjes volt, ahol a fiatal költő barátja Kerényi Frigyes már várta. Petőfi erről az útjáról a naplójába ezeket jegyezte be:
„Miskolcig már voltam, azon túl még nem, s így Kassa volt az első hely, mely kíváncsiságomat igénylé. Utazásom harmadik napján estefelé végre megláttam a kassai gót templomot, mely a város közepén úgy áll, mint valami óriás barát sötét csuklyában. Maga a város szép, igen szép halott. Semmi élet benne.“
Petőfi Kassán a szálláshelyétől sem volt elragadtatva, sőt! A Fekete Sas Fogadóról ő ezt írta:
„Kassára úgy uzsonnatájban értünk, s az eperjesi szekér csak másnap indult, s így az éjet ott töltém. Gyalázatos fogadónak leggyalázatosabb szobájába esvén, resteltem otthon maradni.“
Kassán a régi, középkori épületből a copfstílusban átalakított kétemeletes fogadót – az Abaúj-Torna Vármegye székházának szomszédságában – 1782-ben vendégfogadónak építették. Amikor Petőfi Kassán járt még ő sem sejtette, hogy az 1848-49-es magyar szabadságharc után az osztrák császári rendőrség a saját céljaira fogja átalakítani ezt az épületet, és börtönt is nyit benne. Az utókor már azt is tudja, hogy a versei miatt 1852-1853 között Tompa Mihály is ebben a börtönben raboskodott. Mindezt megelőzve persze az is leszögezhető, hogy Petőfinek annakidején rossz napja volt Kassán. Amint az számára kiderült a város azért szép, de amit az itt látható lányokról hallott, az végsősoron mégsem igazolódott be. Erről ezeket jegyezte fel:
„Bejártam a várost. Különben az is csalt kifelé, hogy – amint már többektől hallottam – Kassán igen sok szép leány van, s ezek látásáért én mindig örömest fáradok. De biz én egyetlen egy szép fehércselédet sem láttam, kivéve azokat, melyek föstve vannak címerül imitt-amott a boltok elébe; már ezek oly remekek, hogy Pestre is beillenének, ha a Váci-utcába nem is, de a Váci-útra bizonnyal.“
Petőfi a kassai barangolását a színházban fejezte be. Amit ott látott, az teljesen felháborította. Alighanem jogosan, hiszen ekkor már neki is voltak színészi tapasztalatai. Erről az élményeiről ezeket jegyezte fel:
„Bevetődtem a színházba is, hol német komédiások remekeltek a kontárkodásban. Én játszottam hatodmagammal Ozorán, Cecén, Szila-Balháson, Sár-Bogárdon stb., de sohasem nyaggattuk így halálra a művészetet, mint ezek.“
A látottak Petőfit arra is ösztökélték, hogy a kassai közönségnek címezve is kertelés nélkül így fogalmazza meg a véleményét:
„Oh, városa Kassának! vagyon a te környékedben bősége az erdőségnek, melynek fáin teremnek ágak, különösen alkalmatosak furkósbotokra; és te városa Kassának, még sem használod ezen ágakat fegyverekül, hogy velük kiugrasd falaid közül a művészetnek ezen halálos ellenségeit; oh nem, te ezt nem teszed, sőt inkább seregestül csődülnek mindkét nembeli lakóid a spektákulumokra, s hallgatják – a gyönyör tengerében fuldokolva – az irgalmatlan ordításokat és hebegéseket; és ha elérzékenyülésre kerül a dolog, tehát elérzékenyülnek szende lelkű leányaid, és elérzékenyülve omlanak azon bajnok ifjak karjaiba, kik a XIX. század rettegésére katonásdit játszanak.“
Kassán az első színházépületet a régi város mértani középpontjában, a középkori városháza helyén hozták létre. Ezt a színházépületet 1786 és 1789 között gróf Sztáray Mihály és gróf Vécsey Miklós építette. Az 500 személy befogadására alkalmas színház Tallher János és Brocky Miklós tervei alapján készült. Az épület északi szárnyában kávézó, billiárd és étterem, az emeletén vigadó, dohányzószalon és söntés is működött. A színházban először csak németül játszottak, majd 1816-tól – amikor Dérynéék sikerrel bevették Kassát -, magyarul is. A város és a megye támogatásával – mindenekelőtt báró Berzeviczy Vince intendás szakmai irányításának köszönhetően – egy olyan magyar színtársulat állandósult Kassán, ami később, 1833 február 15-én a nemzeti drámánk, Katona József Bánk bánjának ősbemutatóját is megtartotta itt. Ezt követően ez a társulat képezte az alapját a Nemzeti Színház létrehozásának Pest-Budán.
Szaszák Gy.
