Már a 19. században a kassai polgárok kedvelt téli mulatságai közé tartozott a korcsolyázás. A sport egyre növekvő népszerűsége és a Kassai Korcsolyázó Egylet megalapítása vezetett a ma már több mint száz éves épület megépítéséhez.
A korcsolyázás egyre nagyobb népszerűségnek örvendett, ezért 1876-ban megalakult a városban a korcsolyázó egylet, melynek elnöke Rélay Róbert városi képviselő és ügyvéd lett. Az egylet első feladata egy új korcsolyapálya felépítése volt és a legideálisabb helynek a Városi Park bizonyult. Körülbelül a mai Műcsarnok helyén (volt fedett uszoda) 1947-ben Csáky Tivadar felépítette az első városi strandot, amely később játszótérrel bővült. A játszótér területén keletkezett az első jégpálya.
Már 1904-ben az egylet tagjai elkezdték fontolgatni a korcsolyapavilon és egy új korcsolyapálya ötletét. Az 1904.március 13.- i gyűlés jegyzőkönyvéből kiderül, hogy az egylet tagjai elfogadták, hogy a korcsolyapálya területén 9 teniszpályát építsenek. Egy évvel később egy új javaslattal álltak elő, mely szerint egy modern épületet szerettek volna építeni a Széchényi park mellett. A munkálatok a következő év tavaszán kezdődtek volna és a beruházás összegét 40-50 000 koronára becsülték.
1907-ben a korcsolyázó egylet egyesült az Atlétikai Egylettel. Elsősorban egy új sportpálya építésén szerettek volna együttműködni, amely megépítéséhez a város telket biztosított volna a Városi Parkban. Az ötlethez csatlakozott a Városszépítő Egylet is, melynek élén Körtmendy Lajos állt. A város végül azzal a feltéttel ajándékozta oda a telket az egyletnek, hogy harminc év után a pavilon az ő tulajdonukba kerül.
A pavilon építésével a híres és sikeres építészt, az eperjesi Sándy Gyulát bízták meg. A pavilonon kívül rengeteg más épületet tervezett nem csak Kassán, hanem Budapesten is. Jelentős munkái közé tartozik az első kassai Uránia mozi (1909-ben lett befejezve), amely a mai Námestie osloboditeľov terén található.
A szecessziós stílusban épült korcsolyapavilon építését 1909 őszén fejezték be. A munkálatok 120 000 koronába kerültek.„ A pavilonban elkülönített női és férfi öltöző, társalgó és étkező is volt. Ezen kívül különböző kiállításokat, koncerteket és közéleti eseményeket rendeztek, “ mondta Gašpar Ján történész és a kassai Állami Tudományos Könyvtár vezetője.
Régen a korcsolyapálya csak akkor volt nyitva, ha elég hideg volt ahhoz, hogy a jégtakaró megfelelő vastagságú legyen; meleg telek esetén zárva volt. Gustav Mayer így emlékszik ezekre az időkre:„Én már sajnos nem emlékszem pontosan, de anyukám mesélte, hogy a háború előtt nem volt elterjedve a telefon, a televízió és a rádió, ezért ha tudatni akarták az emberekkel, hogy van jég a pályán, akkor az egylet tagjai a várost járva egy nagy harang segítségével adták a lakók tudtára, hogy a víz megfagyott és este lehet korcsolyázni. “
A pavilon nem csak a szórakozás helye volt, hanem új barátságok és szerelmek is születtek itt.„Ha láttuk, hogy egy lány kicsit bizonytalanul korcsolyázik, felajánlottuk neki a segítségünket és kézen fogva korcsolyáztunk. Aztán, mivel este lehetett csak korcsolyázni, természetesen felajánlottuk neki, hogy hazakísérjük őt. Abban az időben még nem voltak olyan jó korcsolyák, mint manapság, hanem csak kurblis korcsolyák. El sem tudják képzelni, hogy a hidegben mennyire elfagytak a lábaink.“ emlékszik vissza Mayer.
A háború után a 60-as években a város a pavilont VSŽ testnevelési egynek adta bérbe. „A 70-es években az épület kisebb felújításon esett át, de ez sem javított az állapotán. Tudomásunk szerint eltávolították a korabeli elemeket és újakkal helyettesítették őket. Válaszfalakat is emeltek, amelyeknek ott semmi keresnivalójuk nem volt.“ mondta Gašpar Ján. A városnak nem volt elegendő anyagi forrása a pavilon karbantartására, ezért az épület az 1990-es években elkezdett lepusztulttá válni. A városban új jégpályák épültek, ezért a Városi Parkban csak a teniszpályák működtek.
Mielőtt Kassa 2013-ban Európa kulturális fővárosa lett volna, nem kevés összeget fektetett a városi park rekonstrukciójába. Utolsóként a korcsolyapavilon került felújításra. Annak ellenére, hogy a felújítás hosszú időt vesz igénybe, a folyamat során figyelembe veszik az épülettörténelmi jelentőségét is. Gašpar Ján elmondása alapján a műemlékvédők a vakolat egy részét leverték, hogy megállapítsák a fal valódi színét. A régóta mellőzött és lepusztult korcsolyapavilon végre a régi fényében tündökölhet majd.
