Márai Sándor 115. születésnapján a legjobb hír az, hogy a műveit Európa-szerte olvassák. Mindebből adódóan az is természetes, hogy az emberek magáról az íróról és a családi hátterérőlis szeretnének minél többet megtudni. Ötvös Anna személyében van is egy olyan fiatal kutató Kassán, aki arra vállalkozott, hogy ezt a hiánypótló munkát elvégezze. Kutatási eredményeiről első alkalommal április 10-én, a Thália Színház Márai-stúdiójában megtartott esten számolt be. Portálunknak az interjút közvetlenül az est megkezdése előtt adta.
Milyen mozzanat késztetett arra, hogy kutatni kezd a világhírűvé vált író, Márai Sándor feleségének, Lolának az életét?
Egyszerűen kíváncsi lettem arra, hogy ki volt ez a Lola. Ki volt az az L-betű, aki az író naplójában így szerepel? Milyen volt ő, aki kibírta ezt a hosszú életet ezzel a világhírűvé váló nehéz emberrel?
Milyen támpontokból indultál ki, és mi vitt előre?
A belső motiváció már régebben megvolt, de a feltáró munka elkezdéséhez csak akkor tudtam hozzá látni, mikor a legkisebb gyerekem óvodás lett. Ez egy szeptemberi napon történt, és éppen te voltál az első, akit felhívtam, hogy mit tudsz Zsazsa néniről, Lola testvéréről – ugyanis egyedül te készítettél vele interjút. Ezután kezdtem megkeresni azokat az idős embereket, akik ismerték és még kapcsolatban voltak Zsazsa nénivel. Sokan már ők sem voltak, de az egyikük küldött a másikhoz és végül is kezdett kialakulni egy kép a Matzner-családról. Mivel kiderült, hogy egy nagyon jelentős kassai zsidó polgári családról van szó, a levéltárban is elkezdtem a kutatásokat.
Mire jutottál, mivel alapozta meg jó hírnevét ez a család Kassán?
A család jó hírnevét a nagyapa alapozta meg, aki 30 évig volt Kassa tiszti főorvosa. A nagymama pedig jótékonysági szervezeteknél dolgozott. Az ő feladatait utána a lánya – Irén, vagyis Lola édesanyja vette át. Lola édesapja, Matzner Sámuel pedig a legjelentősebb – és a legnagyobb példányszámban megjelenő kassai napilapnak – a Felső-Magyarországnak volt a tulajdonosa, kiadója és főszerkesztője.
Találtál-e valamilyen érintkezési pontot a Matzner és a Grosschmid-család között?
A két apa – Grosschmid Géza és Matzner Samu is – 1910-ben ugyanabból az 5-ös városkerületből került be a városi képviselő testületbe. Már ez a tény is akár azt jelentheti, hogy ők akár napi szinten is találkozhattak. A Procento- számítógépeket gyártó részvénytársaság igazgatói tanácsában is mind a ketten benne voltak. Az anyukák pedig a jótékonysági egyleteknél, azok szervező bizottságában találkozhattak. Az első világháború alatt mindketten dolgoztak a sebesülteket, betegeket segítő egyesületekben.
Kertészné MatznerJaqueline – vagyis, ahogy mindenki nevezte: Zsazsa néni nekem az általad már említett interjúban azt mondta, hogy a szüleinek nem tetszett Ilona, vagyis Lola vonzalma Márai iránt. Ahogy fogalmazott, egyszerűen azért, mert: „Nem volt számunkra parti.“
Ennek a kijelentésnek a valódi oka abban rejlik, hogy Lola családja zsidó volt, a Sándoré pedig katolikus. Kassán súrlódásmentesen éltek együtt a különböző vallásúak, de a magánéletben nem voltak találkozási pontjaik. Ez volt az oka annak, hogy a két család nem örült a fiatalok szerelmének.
Loláék hárman voltak testvérek. Ez a szempont megnyilvánult a többiek párválasztásánál is?
Lolán kívül mindenki zsidó párt választott magának, de ez végül is szerintem nem lehetett azért annyira fontos szempont, ugyanis nem gyakorolták a vallást. A hitük megvolt, de a vallást nem gyakorolták.
Tudtommal Lolának is volt egy zsidó udvarlója…
Igen, de Lola nem szerette őt. Neked mondta el Zsazsa néni, hogy ez az újságíró kísérte el Lolát Berlinbe is, de ő ott ismerkedett meg Máraival. Amiből egy nagy szerelem, egy életre szóló elköteleződés lett. Mindketten Kassán nőttek fel, de fiatal korukban nem voltak egymással kapcsolatban. Nem igaz, amit az idegenvezetők és turisztikai reklámanyagok hirdetnek, vagyis, hogy Kassán a Megay-cukrászdában egy fagylaltevési versenyen ismerkedtek meg. Nem volt ilyesmi. Márai és Lola más-más iskolába járt, sőt akkoriban a fiatalok be sem mehettek a vendéglátó létesítményekbe.
Meddig jutottál el a feltáró munkában?
Mivel Kassán élek, kizárólag a kassai múltjukat, a kassai életüket kutatom, ami 1923-ig tart. Lola a naplóit 1948-ban, az emigrációjuk elején kezdte el írni, amit addig folytatott, míg a látását el nem vesztette. Kovács Attila Zoltán, a Helikon kiadó irodalmi vezetője szeretné ezeket a naplókat a nyilvánosság elé tárni, de ezekhez szükség van egy Lola-családtörténetre, hogy a naplókban rejlő információk értelmezhetőek legyenek. Megbeszéltük Attilával, hogy kiadunk egy könyvet azokról a történetekről, amit én tudtam meg a családról. Ezen dolgozom most. Ő ezeknek a jegyzeteknek a segítségével ki fogja tudni adni a naplót.
Volt lehetőséged beleolvasni Lola naplóiba?
Nem. Ezeket a naplókat még senki sem olvasta.
Neked viszont segíthetné a munkádat, miért nem kaptad meg?
Nincs elzárkózásról szó. Ezeket a naplókat most kezdték átmásolni, hogy olvasható legyen. Nincs kizárva, hogy belenézek még a megjelenése előtt.
Mikorra várható feltáró munkád véglegesítése, hol tartasz most?
Tulajdonképpen a házasságkötésükig – és utána még egy évig – majdnem minden megvan. Néhány hiányos rész még akad. Ezeket még megpróbálom pótolni, de ha nem fogom tudni, ez azt jelenti, hogy a források elérhetetlenek.
Mi okozta a legkellemesebb meglepetést munkád során?
Sikerült egy fotóalbumhoz hozzá jutnom, ami minden valószínűség szerint Lola fotóalbuma volt. Ebben róla vannak képek – és ezek is természetesen részei lesznek a könyvnek.
Ezek a kassai időszak fotói?
Ez abszolút a kassai időszak. A születésétől a házasságkötésükig, és még plusz egy év.
Mikor kötöttek házasságot?
1923 április 17-én, Budapesten.
Ez nyilván nem templomi esküvő volt…
Ez polgári esküvő volt. A templomira 1936 november 24-én Felsősegesden a római katolikus templomban került sor. Aznap előbb megkeresztelték Lolát, majd az esküvőt is megtartották. Márai ezzel akarta megvédeni feleségét a zsidóellenes törvényekkel szemben. De az egybekelésük időpontjának ők mindig a 23-as esztendőt tartották, ezt tekintették a közös életük kezdetének.
Köszönjük a beszélgetést, várjuk a könyved, és Lola naplóját is!
Szaszák György
