Újra van Márai kiállítás Kassán! Ez ráadásul nevében viseli az állandó jelzőt is. A Márai Sándor emlékkiállítást nagy érdeklődés közepette ma, a Magyar Kultúra Napján nyitották meg, a Mészáros utca 35. szám alatti egykori Grosschmid ház emeleti lakrészeinek hét szobájában.
Köteles Szabolcs, a Csemadok Kassa Városi Választmánya elnökének köszöntője után az ünnepélyes megnyitó két fő szónoka Potápi Árpád, a magyar kormány nemzetpolitikáért felelős államtitkára és Rigó Konrád, a szlovák kormány kulturális minisztériumának államtitkára volt. Az eseményen részt vett Rudolf Schuster volt köztársasági elnök is, aki annak idején Kassa főpolgármestereként is mindig támogatta a Márai hagyaték ápolását. Szívhez szóló szavakkal érintette meg a közönséget Márai dédunokája, Jáky Judit. /A beszédét teljes egészében tudósításunk végén közöljük./
A 220 négyzetméternyi területet magába foglaló 7 szobában a látogatót Márai idézetek vezetik végig a kiállításon, amely időrendben és tematikusan mutatja be az író életét és életművét. A szövegeket különféle fotók, portrék, dokumentumok és kötetek egészítik ki. A technikai eszközök segítségével képeket nézhetünk a korabeli Kassáról, fényképeket láthatunk az író családtagjairól, meghallgathatjuk Márai Sándor, Lola, illetve Radványi Géza hangját, és olvashatunk is róluk.
A kiállításban található bútorok eredetiek. A Grosschmid család egykori bútorai a Márai Sándor kiállításokat évtizedek óta támogató Jáky családnak köszönhetően kerülhettek Miskolc és Budapest után újra Kassára.
A kiállításban helyet kap az író felesége, Matzner Ilona, Lola is, akivel több mint hat évtizeden keresztül éltek együtt, aki műveinek első olvasója volt, aki egész életében segítette és támogatta férjét az alkotásban. Lola családjától származik egy 1838-ban készült női szekreter.
Radványi Géza filmrendező, az író öccse szintén szerepel a kiállításban, értékes hangfelvételeken mesél az egykori Kassáról, családi házukról, iskolai tanulmányairól. Részleteket nézhetünk meg egy-egy filmjéből.
El kell mondanunk azt is, hogy Grosschmidék egykori lakásának nagyobb részét a magyar állam támogatásával 2017-ben a Csemadok Kassai Városi Választmánya vásárolta meg. Az átalakítási munkálatokat a Bethlen Gábor Alap (Budapest) fedezte. A kiállítás berendezéséhez szükséges forrásokat a Bethlen Gábor Alap (Budapest) és a Kisebbségi Kulturális Alap (Pozsony) biztosította. Az azóta, sajnos elhunyt Kolár Péter a kiállítás létrehozására Mészáros Tibor muzeológus – könyvtárost, a Petőfi Irodalmi Múzeumban letétbe helyezett Márai Sándor hagyaték gondozóját kérte fel. Mellette két neves szakember, Kemény Gyula látványtervező és Széki András grafikus vett részt a kiállítás tervezésében és megvalósításában. A Csemadok részéről a munkájukat segítette Ötvös Anna történész, a kivitelezést pedig Köteles Szabolcs, a Csemadok Kassai Városi Választmányának elnöke irányította. Branislav Panis a Szlovák Nemzeti Múzeum (SzNM) főigazgatója, és Jarábik Gabriella az SzNM alá tartozó Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma igazgatója 2018 novemberében vállalta az emlékkiállítás üzemeltetésének szakmai és személyi feltételeinek biztosítását. A kiállítás tehát a szlovák és a magyar fél együttműködésének eredményeképpen jött létre. A Magyar Kormány részéről Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár a Szlovák Kormány részéről pedig Rigó Konrád a kulturális minisztérium államtitkára voltak azok, akik elejétől fogva egyengették ennek a projektnek az útját.
Rigó Konrád ezzel kapcsolatosan a következőket szögezte le: “Ilyen nagyszerű dolgok születhetnek, ha a magyarországi és a hazai állami anyagi valamint szakmai támogatás találkozik. Márainak köszönhetően ehhez most nem kellett különösebb koordináció. Ezt az irányadó szerepet a jövőben a kisebbségi kulturális stratégiának kell majd ellátnia, amelyen a minisztériumban dolgozunk. Ez a projekt egy igazán jó példája az eredményes együttműködésnek. Az évek során többször is volt említésre méltó, jól összeállított Márai emlékkiállítás Kassán ezekben a termekben, de a hosszútávú fenntartás, sajnos, mindig kudarcba fulladt. Most az eddiginél biztosabb esélyt kap Máraiék háza.“
A világon egyedülállónak számító Márai emlékkiállítás Kassán hétfő kivételével minden nap 10-től 17 óráig látogatható.
/szasz/
Jáky Judit, a Grosschmid dédunoka beszéde
Elsőként köszönöm a Jáky család tagjai nevében a sok fáradsággal, gondossággal létrehozott új Márai Múzeum létrejöttét minden magyarországi és szlovákiai közreműködőnek.
Nehéz most megszólalnom, s elsősorban, mint Grosschmid dédunoka kívánok pár gondolatot elmondani. Dédnagyapám, dr. Grosschmid Géza Kassa szenátora, megbecsült polgára volt. Négy gyermeke közül Márai Sándor és Radványi Géza világhírű művészek lettek. De Grosschmid Kató nagymamám és Gábor – mint legfiatalabbak a testvérek között-, emberségből lettek számomra világhírűek.
Ez a helyszín, az egykor Grosschmid család otthonának épülete, ahol mától a Márai Emlékmúzeum várja a kassai és a világ más helyeiről érkező polgárokat, nekem elsősorban a Grosschmid család otthonát jelenti. Azt az otthont, ahonnan nagyanyám és családja életének legmeghatározóbb szakaszait, gyermek- és fiatal korukat töltötték. Ebből az otthonból ők és a hozzájuk tartozó, Kassán készült bútorok, személyes tárgyak is velük költöztek tovább. De nem tárgyiasult világuk, hanem azzal együtt az a milliő, életszemlélet is velük folytatta életútjukat. Ez az életút és életforma, amely később Miskolcon, majd Budapesten folytatódott. Én már ezeket a tárgyakat a mindennapokból ismertem, hiszen a legtöbb kassai családi bútor nagymamámékhoz került, mint az egyetlen leánygyermekhez.
A családi összejövetelek, vacsorák mind-mind ezek között zajlottak hosszú ideig. Az ebédlőasztalt sokan ültük körül, gyakran ezen alkalmakkor mondta nagyanyám – mint egy ünnepi csendet kérve: „Figyelem, Sanyika írt!“ – s ekkor felolvasta Márai Sándor géppel írt levelét valahonnan az emigrációból…, s akkor hozzá tartozott ezekhez a szertartásszerű felolvasásokhoz, hogy jóapám elkérte a levelet, szemüvegét levette, tüzetesebben megvizsgálta a levelet, majd így szólt: „Ezt sem mi olvastuk először…“- utalva a hatalom előzetes átvizsgálására, hiszen a levél lezártnak tűnt, de mégis könnyen nyílott a boríték…
Nekem személyes kötődésem is van azokhoz a bútorokhoz, amelyeket itt láthatnak: a fotelhez, amelyben egykor dédapám ült az itt látható íróasztal mögött, s később én, mint kislány, szinte megbújtam benne. Az íróasztal: vajon kik ültek vele szemben itt, Kassán, ezekben a szobákban? Itt írta beszédeit, jegyzeteit s írta le gondolatait, mint szenátor? Vagy itt írhatta a Kisebbségi sors című mondhatni remekművét… A bútorok, tárgyak, amelyek mától itt láthatóak az érdeklődők számára, nekem és édesanyámnak is, különleges és más minőségű jelentőséggel bírnak tehát.
A legfontosabb, amely történhet ma, az az, hogy itt állunk újra együtt és különleges ünnepségen találkozhatunk. Sajnos megfogyatkozva, hiszen jóapám, Dr. Jáky János és Kolár Péter személyesen nem áll közöttünk. Apám, aki Kassa város támogatásával 1998 májusában állt itt az első Márai emlékszoba megnyitóján, és jó barátja Kolár Péter, aki mindvégig a felvidéki magyar kultúráért tevékenykedett hosszú évtizedeken át, most odaföntről figyelnek minket. Édesapám és Péter sokáig együtt, örök oprimizmussal és jókedvvel, és Péter ugyanúgy, hittel és tettre készen Márai Sándor gondolatainak szellemében tevékenykedtek. Ők ketten Márai Sándornak köszönhették barátságukat, egymás iránti tiszteletüket. És tudom, hogy édesapám most azt mondaná e kiállítás összes segítőjének és alkotójának: „Na, gyerekek, ez szép munka volt. Most igazi családtagok lettetek ti is!“
Kérem, ennek szellemében fogadják szeretettel jókívánságaimat, édesanyámmal és családommal együtt örülünk, hogy részesei lehetünk a mai ünnepi átadásnak. Kívánom, hogy a Kassai Márai Múzeumban ez a mondat minél többször hangozhassék el itt Kassán, a kassai polgárok között. Hiszen nem szép, lenyűgöző élményt adó a kiállítás.
Köszönöm, hogy meghallgattak.
Kassán, 2019. január 22-én, a Magyar Kultúra Napján
