Januárban ünnepelné születésnapját két neves, Kassához igen szorosan kötődő személyiség – Rácz Olivér és Mécs László is. Ezekről az eseményről február 1-jén a kassai Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) és a Keresztény Családközösség is megemlékezett.
Vasárnap délután a közösség tagjai először a Márai Sándor Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium és Alapiskolához igyekeztek. Az intézmény falán elhelyezett emléktábla emlékeztet arra, hogy az író, költő, műfordító, politikus és egyben tanár Rácz Olivér 1955 –l968 között ennek az iskolának volt az igazgatója.
Először Pásztor Zoltán, a Kassai Egyházmegye püspöki helynöke, egyben a megemlékezés szervezője méltatta e színes személyiség életművét. Elmondta, hogy munkásságát 25 önálló kötetben megjelent eredeti mű, ennél is több műfordítás, számtalan újságcikk, kritika és esszé jellemzi. Ki ne ismerné „A Rezeda Cirkusz“, „Puffancs, Göndör és a többiek“ című ifjúsági regényeit, vagy a nagy visszhangot keltő „Megtudtam, hogy élsz“ című regényét. 1969-től a Szlovák Oktatásügyi, majd 1974-től nyugdíjazásáig a Szlovák Kulturális Minisztérium miniszterhelyettese, 1981-ig a Szlovákiai Magyar Írók Szövetségének az elnöke. Rudolf Schuster irodalmi és pedagógiai munkássága elismeréseként „in memorian“ Kassa város díjával tüntette ki.
Majd a szót a költő fia, ifj. Rácz Olivér kutatóorvos, egyetemi tanár vette át, aki kihangsúlyozta édesapjának az oktatás iránti szeretetét és az ifjúságba vetett hitét. Idézte: „ Az ifjúság nemcsak állapot, hanem elkötelezettség is. Nemcsak ígéret, hanem zálog is. Záloga mindazoknak a reményeknek, sikereknek, történeteknek, amelyek az eljövendő felnőtt életét töltik majd be, hogy ezernyi sorsból, szívdobbanásból, akarásból megalkossák az élet diadalmas forró egészet…“ Ezt követően felolvasta a „A régi ház“ című versét, végül megkoszorúzták az emléktáblát. Az ünnepségen a néhai író-költő unokája és dédunokája is részt vett.
Ezután a társaság Hernádszentisvánra, (Družstevná pri Hornáde) Mécs László (aki Martoncsík Emánuel József néven született 1895. január 17-én) szülőfalujába utazott, ahol a pap-költő születésének 120. évfordulója alkalmából rótták le kegyeletüket. Az emléktábla a szülői ház helyén épült régi iskola falán kapott helyet. Ismét Pásztor Zoltán püspöki helynök ragadta meg a szót, és ecsetelte Mécs László életútját. Szinte szimbolikussá vált és a költő ars poeticáját fejezi ki legismertebb versének refrénje: „ Vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld“-mondta Pásztor Zoltán, majd felsorolta a poéta legismertebb műveit. Ezután Domonkos Katalin, a közösség tagja elszavalta a költő „A királyfi három bánata“ című versét. A kis ünnepség a „Magnifikat- Magasztalja lelkem az én uramat“ című zsoltár eléneklésével és az emléktábla koszorúzásával fejeződött be.
A KÉSZ és a Keresztény Családközösség tagjai az este hátralévő részét még együtt töltötték a Szent Gellért Pasztorációs Központban, a szokásos havi vasárnapi találkozón, ahol közös imákon és elmélkedéseken kívül megbeszélték az előző este közösen elköltött vidám farsangi vacsorát is.
TM
