A kassai Thália Színház 53. évadának első bemutatója minden idők egyik
legtöbbet játszott komédiája, a Szentivánéji álom lesz. Az 1595-ben írt darabnak az évszázadok során újabb és újabb rendezők rugaszkodnak neki, hogy ismét értelmezzék, hogy színpadra varázsolják Shakespeare vérbőn humoros, túláradóan érzelmes, a hatalomról beszélve is kegyetlenül pontos, és mindezek fölött igézően mágikus szövegét.
A Tháliában viszonylag ritkán kerül műsorra
Shakespeare-mű. A rendszerváltás óta ez az ötödik alkalom, az 1992-es Rómeó és Júlia (rendező: Usztics Mátyás), az 1994-es Makrancos hölgy (rendező: Dezsényi Péter), a 2004-es Hamlet (rendező: Beke Sándor) és a 2015-ös Tévedések vígjátéka után (rendező: Léner András) tér vissza az avoni mester a Thália színpadára.
Matusek Attila rendező Goldoni Bugrisokja után ismét egy legendás klasszikust állít színpadra Kassán, természetesen a rá jellemző frissességgel, frivolsággal, játékossággal, a színházcsinálás iránti alázattal. Rendezői kézjegyére egyszerre jellemző a téma és a helyzetek időnként pimasz újragondolása és a szereplők közötti viszonyrendszer életszagúan konkrét megteremtése. Matusek Attila korábban már rendezett egy Szentivánéji álmot a pozsonyi magyar gimnázium diákszínjátszóival. „Rengeteg tartalékot éreztem magamban még a szöveggel szemben, nagyon
izgalmas anyag. Tulajdonképpen három darab rejtőzik ebben a komédiában. Tudok ugrálni közöttük, ide-oda mozogni benne, egy pillanatra nem tudok unatkozni, mert amikor kezdeném elunni, mindig behoz a szerző valami új izgalmas figurát, amikor pedig azt szoknám meg, akkor visszahoz egy régit, és abban fedezek fel valami újat. Ez az én habitusomnak nagyon megfelel. Nem szeretem a lassú, hömpölygő dolgokat” – fejtegette a rendező – „Nyilván azért is tértem vissza a darabhoz, mert foglalkoztat a színház, nagyon fontos téma. Sok kiaknázatlan lehetőséget rejt a színházművészet maga. Gyakran megelégszünk
olyan kompromisszumokkal, egyfajta öncenzúrával, amelyeket meg sem
kellene kötni, és csak azért, hogy szeressenek minket, mert félünk, hogy
másként nem szerezzük meg a közönség szimpátiáját, figyelmét. Csak a Tháliában ez a téma érdekes módon nem a mesteremberek jeleneteiben
csúcsosodik ki, hanem Pukk személyében, ő az én szócsövem ebben az
előadásban”.„Pukk nagyon különálló, mindent befolyásol, mindent irányít, mindenbe beleszól, de nagyon kívül van mindenen. Az a helyzet, amibe ez a srác, vagy lény, vagy alak, keveri magát, hogy a végén ott marad egyedül, magányosan, olyan, mint egy magára maradt, elhagyott árvagyerek. Ami számomra plusz ízt, szagot, motívumot, egyéniséget ad ennek a Pukk figurának, hogy egyáltalán nem fontos, hogy férfi, vagy nő játssza őt, nem érdekes mi a neme, nem ez határoz meg egy gondolatiságot, egy eszmét, amit ő képvisel, hogy milyen nehéz szabadnak lenni” – taglalta koncepcióját Matusek Attila.
Az előadás egyik különlegessége, hogy Nádasdi Ádám fordítása alkotja a
szöveg gerincét, de Matusek Attila maga is jelentősen átigazította az egyes
jeleneteket, beleírt és idéz más átiratból is. „Ez a darab is olyan problematikát, konfliktusokat, helyzeteket kínál, amelyekkel tudok mit kezdeni. Shakespeare nagyon közel áll a mához, közelebb, mint például Goldoni. De szerintem az anyagot mégis még közelebbivé kell tenni. Bármennyire gyönyörű Arany János fordítása, bármennyire bravúros Nádasdi Ádám magyar szövege, bármennyire lenyűgöző ez a Shakespeare-i nyelvezet, de véleményem szerint még pontosabban is meg lehet fogalmazni azt, ami most lényegesnek tűnik. Persze így biztosan veszít a
szöveg a költőiségéből, de szituációban, konkrétságban, olvashatóságban hiszek benne, hogy sokat nyer” – fogalmazott a rendező.
A Thália Színház a 2022/23-as évadát az Összetartozás és a Bizalom
kulcsszavakra építette. Ennek jegyében rögtön az első bemutatóban az egész társulat szerepel, sőt három egyetemi hallgatóval is kiegészül a csapat. Katona Eszter, Hégli Bence és Balla Barnabás először mutatkozik be Kassán. Érdekesség, hogy Katona Eszter és Hégli Bence még diákkorukban Matusek Attila korábbi Szentivánéji álom rendezésében is szerepeltek. „Az akkor igazi örömjáték, önfeledt diákszínjátszás volt. Bármit mondott Attila,
mi azt megcsináltuk, örömmel, szeretettel, boldogan. De most már,
kőszínházban, fiatal színészként egy kicsit más, sokkal jobban érzékelem a saját felelősséget” – hasonlítja össze Katona Eszter az akkori és a mostani helyzetet, majd hozzáteszi – „Ami kiskorom óta a legjobban érdekelt, az a közösségi munka és eleve egy közösség létrehozása, egy közösségben való létezés. Aztán persze az ember később rájön, hogy mindenkinek mást jelent a közösség. De még mindig ez izgat a legjobban. Ám, ahogy már egy lábbal kifelé állok a színművészetiről (VŠMU), egyre jobban átérzem a színház társadalmi felelősségét. Most már ez a fontos, nem az, én hogy érzem magam”. Balla Barnabás úgy gondolja: „Annyira időtállók ezek a szövegek, hogy az csodálatos. Csehov is ilyen. Ahogy a viszonyok meg vannak írva. Én az utóbbi időben minden filmben, sorozatban az újkori Hamletet keresem, és rengetegszer megtalálom. Az annyira jó, hogy van egy ilyen erős minta, hogy létezik egy ennyire meghatározó archetípus, hogy van mihez visszanyúlni. Sokat segít ez a viszonyítási alap. Shakespeare és a jó klasszikus valódi kincsestár”. Hégli Bence szerint: „Egy-egy mondat ég belém. Nekem azok a mondatok jelentik Shakespeare-t. „Ha mi árnyak nem tetszettünk, ne lássatok hibát bennünk…” Egy mondat, ami kontextusba helyez mindent. Igazi tételmondat. Mint annyi más. Markáns, erős. Ezért olyan rohadt hatásos, megrázó ez a szöveg. Megfogalmaz olyasmit egy mondatban, egy kétsoros rímpárban, egy képben, amit másfél órás beszélgetésben is nehéz lenne végigvenni. Olyan Shakespeare, mint a parfüm, hosszan, részletesen el lehet mesélni az illatot, de ha ténylegesen megszagolod, az az igazi”.
A kassai Szentivánéji álomban Theseust és Oberont Ollé Erik, Hyppolitát és
Titániát Varga Anikó játssza, a szerelmesek szerepében Lax Juditot, Madarász Mátét, Katona Esztert és Balla Barnabást láthatjuk, Pukként Hégli Bence mutatkozik be, az Athéné Társulat tagjai Bocsárszky Attila, Dégner Lilla, Varga Lívia, Nagy Kornélia, Nádasdi Péter és Rubóczki Márkó lesznek, Phylostratust Szabadi Emőke és Egeust pedig Illés Oszkár kelti életre. Az előadás díszletét Michal Lošonský, jelmezeit pedig Eva Miklisová tervezte.
A színpadi mozgásért és a koreográfiáért Kántor Kata felelt. A fénymester ismét a kiváló újvidéki szakember Majoros Róbert volt.
