Miért fontos a mozgás a gyermekek idegrendszeri fejlődésében? Milyen jelek utalhatnak arra, hogy egy gyermeknek fejlesztésre van szüksége, és hogyan segíthet ebben a TSMT-terápia? Vajányi Orsolya mozgásterapeuta a Szlovák Televízió műsorában beszélt a korai felismerés fontosságáról, a mozgásfejlődési nehézségekről és arról, miért nélkülözhetetlen a szabad játék a gyermekek életében.

A mozgás sokkal többet jelent egyszerű fizikai aktivitásnál. Amikor egy kisgyermek megtanul kúszni, mászni, járni vagy egyensúlyozni, nem csupán az izmait használja: idegrendszere folyamatosan információkat dolgoz fel, mozdulatokat tervez, és korrigálja azokat. Ezek a folyamatok alapvető szerepet játszanak a gyermek fejlődésében.
Vajányi Orsolya gyermekfejlődési szaktanácsadó és mozgásterapeuta szerint a megfelelő mozgásos alapok kialakítása meghatározó jelentőségű. A szakember a TSMT-terápia mellett tanulási nehézségekkel küzdő gyermekek NILD kognitív fejlesztésével és AIT-FST hallási tréninggel is foglalkozik, valamint részt vesz a TSMT-módszer szlovákiai szakemberképzésében.
Mi is az a TSMT-terápia?
A TSMT a tervezett szenzomotoros tréning rövidítése. A módszert Lakatos Katalin dolgozta ki Magyarországon, ahol már több mint harminc éve alkalmazzák.
A terápia célja a gyermekek mozgásos képességeinek és idegrendszeri fejlődésének támogatása, személyre szabott mozgásfeladatokon keresztül. A fejlesztés nem egy minden gyermekre egyformán alkalmazható gyakorlatsor, hanem részletes vizsgálat alapján összeállított, egyéni program.
A szakember egy egyszerű példával érzékeltette a mozgás és az idegrendszer kapcsolatát. Amikor egy gyermek egy keskeny padon egyensúlyoz, kívülről csupán annyit látunk, hogy végigsétál rajta. A háttérben azonban összetett folyamatok zajlanak: érzékeli teste helyzetét, megtervezi következő lépését, fenntartja az egyensúlyát, és szükség esetén korrigálja mozdulatait.

Mikor érdemes szakemberhez fordulni?
A mozgásterapeuta hangsúlyozta, hogy minden gyermek más ütemben fejlődik, ezért egy-egy ügyetlen mozdulat vagy sikertelen próbálkozás önmagában még nem jelent problémát.
Figyelmet érdemel azonban, ha bizonyos mozgásformák elsajátítása tartósan és feltűnően nehézséget okoz. Ilyen lehet például a megkésett mozgásfejlődés, a gyakori elesés, az egyensúlyozási nehézség, a labda elkapásának problémája vagy az, ha a gyermek következetesen elkerüli azokat a mozgásos játékokat, amelyeket kortársai szívesen végeznek.
A szülők és nagyszülők feladata nem a diagnózis felállítása, hanem a nehézségek felismerése és szükség esetén szakember felkeresése. Előfordulhat, hogy a gyermeknek csupán több gyakorlásra és tapasztalatszerzésre van szüksége, de az is lehetséges, hogy célzott fejlesztés indokolt.
Hogyan zajlik egy TSMT-vizsgálat?
A TSMT keretében három hónapos kortól tízéves korig foglalkoznak gyermekekkel. A családok különböző problémákkal keresik fel a szakembereket: megkésett vagy megtorpant mozgásfejlődés, beszédfejlődési késés, illetve ADHD-val vagy autizmus spektrumzavarral kapcsolatos nehézségek miatt is.

A terápiát részletes LongiKid-vizsgálat előzi meg. Ennek során felmérik a gyermek nagymozgásait, finommotorikáját, kognitív, nyelvi és pszichoszociális fejlődését, valamint az idegrendszeri érettség egyes mutatóit.
A vizsgálat eredményei alapján kirajzolódik a gyermek fejlődési profilja: mely területeken teljesít életkorának megfelelően, mik az erősségei, és hol mutatkoznak olyan eltérések, amelyek további figyelmet igényelhetnek.
Ezt követően dönthető el, hogy indokolt-e a TSMT-terápia, vagy más szakember bevonására van szükség.
Amennyiben a fejlesztés javasolt, a terapeuta személyre szabott gyakorlatsort állít össze, amelyet a szülők a gyermekkel otthon végeznek. A folyamatot folyamatosan követik, a feladatokat pedig az elért fejlődéshez igazítják.
A tánc is összetett idegrendszeri feladat
A beszélgetés egyik fontos témája a tánc és az idegrendszeri fejlődés kapcsolata volt.
Amikor egy gyermek megtanul egy egyszerű koreográfiát, egyszerre több képességét használja. Figyelnie kell a zenére és a ritmusra, meg kell jegyeznie a mozdulatsorokat, össze kell hangolnia kezei és lábai mozgását, tájékozódnia kell a térben, miközben társaihoz is alkalmazkodik.
Vajányi Orsolya egy ház építéséhez hasonlította a gyermekek mozgásfejlődését: minél stabilabbak az alapok, annál összetettebb képességek építhetők rájuk később.
A megfelelő mozgásos alapok ugyanakkor önmagukban még nem tesznek valakit jó táncossá vagy sportolóvá. Ehhez tehetségre, gyakorlásra, tanulásra és támogató környezetre is szükség van.
Nem kell minden játékból fejlesztő foglalkozást csinálni
A szakember szerint a szülők azzal is sokat tehetnek gyermekük fejlődéséért, ha elegendő lehetőséget biztosítanak a változatos, örömteli mozgásra.
Ehhez nincs feltétlenül szükség drága fejlesztőeszközökre vagy előre megszervezett foglalkozásokra. A futás, ugrálás, mászás, kerékpározás, labdázás, rollerezés vagy akár a közös tánc mind értékes mozgásos tapasztalatokat kínálhat.
Különösen fontos, hogy a gyermekek szabadon játszhassanak, lehetőleg sok időt töltve a szabadban.
Vajányi Orsolya arra is felhívta a figyelmet, hogy nem szükséges minden mozgásos tevékenységet tudatos fejlesztési céllal végezni. A szabad játék során a gyermekek saját maguk fedezhetik fel képességeiket, megtapasztalhatják a sikertelenséget, újra próbálkozhatnak, és fokozatosan ügyesebbé válhatnak.
A legfontosabb üzenet tehát egyszerű: a mozgás a gyermekkor természetes és nélkülözhetetlen része. A szabad játék, a változatos fizikai aktivitás és a szükség esetén időben megkezdett szakmai segítség egyaránt hozzájárulhat ahhoz, hogy a gyermekek megfelelő alapokkal fejlődjenek tovább.
A beszélgetés a Szlovák Televízió (STVR) tánccal és mozgással foglalkozó műsorához készült. A teljes adás az alábbi linken tekinthető meg: https://www.stvr.sk/televizia/archiv/18689/629730

