Naponta közlekedünk villamossal, köztük a 6-ossal is. Amikor az SNP sugárúton haladunk lefelé a Békemaraton tér irányába, a villamos egy bizonyos ponton megáll a dombon. Hogy miért? A kérdésre a választ az elmúlt évszázad 70-es éveiben kell keresni.
Idén lesz ugyanis 40 éve a 6-os villamos tragikus balesetének, amely halálos áldozatokat is követelt – 1978. október 30-án reggel 7 óra 20 perckor a Terasa városrészről az Óvárosba tartó villamos kisiklott és a kocsik felborultak. A hivatalos jelentés szerint a tragédiát emberi mulasztás okozta és 9 életet követelt.
Mi is történt valójában?
Az egész az Új kórház megállónál kezdődött. Mindkét kocsi tele volt, összesen talán 200 ember utazott bennük. Amikor a villamos elindult lefelé a dombról, hirtelen gyorsulni kezdett. A baleset egyik túlélője úgy emlékszik vissza, hogy a villamosvezetőnő kiáltott az utasoknak, hogy kapaszkodjanak, mert nem működik a fék. „Szorítottam a kapaszkodó rudat, ahogyan csak tudtam. Aztán egy időre mintha minden elsötétült volna és síri csend lett. A kocsi felborult és az ajtók a fejem felett voltak. Ennek ellenére valahogy sikerült kiszabadulnom. Amit aztán kint láttam, leírhatatlan. Felborult kocsik, amiket a fák állítottak meg. Mindenhol üvegszilánkok és pléhdarabok, drótok, melyekből néhány még szikrázott is, kiborult bevásárló- és iskolatáskák és közöttük emberi testek. Aki tudott, segítségért kiáltott. Néhány percen több tucat szirénázó mentőautó jelent meg a helyszínen.”
A hivatalos rendőrségi jelentés alapján tízen súlyos és nyolcvanan könnyebb sérüléseket szenvedtek. Kilencen meghaltak még a helyszínen, illetve a kórházban. Közöttük a villamos vezetője is. A szemtanúk beszámolói alapján az Új kórház megállóig minden szokásosan ment, majd azt követve az Amfiteátrum megállón már nem állt meg a villamos.
A villamosvezető hagyta, hogy a maximálisan telített villamos elérje a legnagyobb sebességét és túl későn próbált fékezni, de mivel ez nem sikerült neki, a kocsik 85,9 km/h-ás sebességnél kisiklottak és felborultak. Nem figyelmeztette az utasokat a fészfék használatára, ahogyan saját maga sem használta azokat. A rendőrök szerint egyértelműen ő volt a hibás, de mivel meghalt, az ellene folyó eljárást megszüntették.
A Kassai Tömegközlekedési Vállalat nem vállalt felelősséget a tragédiáért, a rendőrségi jelentésre hagyatkozva a villamos vezetőjét hibáztatták, továbbá, hogy a vizsgálat során nem derült fény arra, hogy valamilyen előírást elmulasztottak volna betartani. Szerintük csak kitaláció, hogy a villamosvezető jelezte a fékek meghibásodását, amelyre azt a választ kapta, hogy fejezze be a szakaszt és vigye a szerelvényt a depóba. Erről nincs semmilyen feljegyzés. A vizsgálat azt mutatta, hogy a szerelvények kitűnő műszaki állapotban voltak.
Ezzel ellenben a villamosvezető egyik kolleganője, aki éppen a mögötte haladó szerelvényt vezette, azt állítja, hogy már a dombon érezte az égett fém szagát, ami arra enged következtetni, hogy igenis fékezett. Ezt a kiérkező rendőröknek is elmondta. Továbbá, hozzátette azt is, hogy abban az időben gyakorta voltak problémák a fékberendezésekkel és a villamosok nem voltak kitűnő műszaki állapotban.
Hogy mi is történt valójában, már sosem fog kiderülni, ugyanis a balesethez kapcsolódó minden iratot 1989-ben megsemmisítettek.
Emlékmű
2008-ban emlékművet állítottak fel a tragédia áldozatainak, az azonban azóta az időjárási viszontagságok és vandalizmus miatt megrongálódott. Az emlékmű tervezője, Zbigniew Nišponský – Gut, akit személyes szálak is fűznek a balesethez, mivel a villamoson utazott unokahúga is.. „Az eredeti, kerámiából készült emlékművet valaki megrongálta, ami miatt repedések keletkeztek rajta. Ezekben a repedésekben megállt az esővíz, ez később télen megfagyott és elkezdte megbontani a kerámiát. Az újat azonban egy tartósabb anyagból fogják elkészíteni a Kassai Műszaki Egyetemen. Szeretném, hogy ha a tragédia következő évfordulóján már a helyén lenne.”
A jelenlegi emlékművön a Terasa felől érkező villamossínek láthatóak. „Közülük az egyik a tragédia helyszínére vezet, a másik pedig az ismeretlenbe. Megtalálható rajta az Óváros városházájának tornya is, a városrész címere és egy rövid felirat. Az új emlékművön nem lesznek nagy változások, csupán magasabb és szélesebb lesz, valamint rákerül a Kálvária tornya is, mint a baleset néma szemlélője.” – szemléltette terveit a képzőművész, majd hozzátette, hogy örülne, ha az emlékmű koré bokrokat ültetnének és járda is vezetne hozzá.
A balesetről egy kisfilm is készült a Szlovákia legnagyobb tragédiái sorozat keretén belül.
