1978. október történt a város történetének egyik legnagyobb közlekedési tragédiája. A villamosbaleset kilenc ember életét követelte, köztük a jármű vezetőnőjét is, ráadásul sokan maradandó sérüléseket szenvedtek. A tragédia 45. évfordulóján, a Kassa–Óváros városrész önkormányzata megemlékezést tartott az áldozatok tiszteletére.
„Gyújtsunk gyertyát, és egy perc néma csenddel fejezzük ki tiszteletünket az áldozatok iránt, valamint őszinte részvétünket azoknak, akiknek el kellett viselniük a felfoghatatlan veszteséget – gyermekeik, rokonaik, barátaik elvesztését,” – mondta beszédében Igor Petrovčík, a városrész polgármestere.
A megemlékezésen jelen volt Janka Šestáková édesanyja is. A lány mindössze 14 éves volt, amikor aznap reggel elindult otthonról, és soha nem tért haza. „A fájdalom soha nem múlik el” – mondta könnyeivel küszködve Terézia Šestáková, miközben gyertyát gyújtott lánya és a többi áldozat emlékére.
A polgármester átadta a városvezetés üdvözletét Soňa Klemová tanárnőnek is, aki azon a végzetes napon a villamoson utazott a konzervatórium diákjaival.
A tragédia és a vitatott okok
Aznap hétfő reggel volt, és a villamos zsúfolásig megtelt, mintegy 200 utassal. A jármű a „Nová nemocnica” megállótól indult lefelé a város felé, ám röviddel ezután felgyorsult. A 7 óra 20 perckor történt balesetnél a kétkocsis szerelvény kisiklott az amfiteátrum alatt, és csak a mai emlékmű helyén állt meg.
Kassa város közleménye szerint a baleset hivatalos vizsgálata arra a következtetésre jutott, hogy a tragédiát a villamosvezetőnő hibája okozta. A büntetőeljárást később lezárták, mivel a vezetőnő röviddel a baleset után belehalt sérüléseibe.
Már akkor is sokan kételkedtek a hivatalos verzióban. Több tanú állította, hogy a vezetőnő a baleset előtt jelezte a diszpécsernek, hogy gond van a fékekkel, ennek ellenére még egyszer el kellett indulnia a hegyi szakaszon.
Janka családja meg volt győződve arról, hogy a valódi okot eltitkolták. Az anya szerint eltűnt a vezetőnő vallomásának hangfelvétele, amely igazolhatta volna, hogy a tragédiát műszaki hiba okozta. Az ügy lezárásáról szóló iratokban is ellentmondások voltak – egyes dokumentumok szerint a fékeket nem lehetett tesztelni a súlyos rongálódás miatt, más helyen viszont azt írták, hogy a fékek megfelelően működtek.
A szülők panaszt tettek, de az ügyet soha nem nyitották meg újra.
További rejtély, hogy a teljes vizsgálati anyag nyomtalanul eltűnt. A Szlovák Belügyminisztérium levéltárának vizsgálata kimutatta, hogy a dossziét „Megsemmisítve” pecséttel látták el, dátum és felelős személy megjelölése nélkül. A levéltár igazgatója szerint ilyen eljárás „rendkívül szokatlan”, hiszen sokkal kisebb súlyú ügyek iratait is megőrzik.
Sem a Nemzeti Emlékezet Intézetében, sem a Kassa Városi Levéltárában nem maradtak fenn a tragédia részletei. Az egyetlen megmaradt dokumentum a Városi Nemzeti Bizottság határozata, amely előírta, hogy a baleset után új biztonsági intézkedéseket kell bevezetni a villamosközlekedésben.
Ennek eredményeként épült meg a biztonsági megálló az Nová nemocnica és az Amfiteátrum közötti lejtőn.
A kassai villamoskatasztrófa áldozatai:
- Galina Feciskaninová (17)
- Anna Garanská (79)
- Mária Harčariková (17)
- Alexander Hric (74)
- Igor Kolárik (36)
- Eva Lešková (48)
- Marta Lileková (26)
- Jana Šestáková (14)
- Milan Žadanský (14)
Az áldozatok emlékére Zbynek Nišponský–Gut szobrász alkotott emlékművet, amelyet 2008. október 30-án, a tragédia 30. évfordulóján avattak fel. A művész személyesen is érintett volt: a villamoson utazott a unokahúga, aki csodával határos módon túlélte a balesetet.
Az 860 x 70 centiméteres bronz emlékmű egy lejtős síkot ábrázol – a villamos pályáját, amely a kisiklás pontjába, majd az ismeretlenbe vezet.
Pracu Eszter
