A Miklós-börtön és a kálvinista templom között, a Fazekas utcába vezető aluljáró felett található egy épület, amelyben a kassai hóhérok laktak, így a leghíresebb, Miklós nevű hóhér is.
Miklós, ahogyan mindenki más is, iparos volt – becsületesen éldegélt a mesterségének. Más mesterekkel ellentétben ő a fejeket is mesterien vágta le, amiért a város évi fizetéssel szolgált neki.
A hóhérok munkaköri leírásába a kínzás is beletartozott. Erre a jól felszerelt pincehelyiségben került sor, ahol nem volt ritkaság a deresre húzás és kerékbetörés sem.
Kassán a bűnözés akkora mértéket öltött, hogy börtönként kellett szolgálnia két 13. századi eredetileg gótikus háznak is. Mivelhogy a közös épületben volt a hóhérok lakóhelye, a kínzókamra, a közös cellák az emeleten és a földszinten is, valamint saját cellák az „introvertáltabb” rabok számára, a vesztőhely hely már nem fért ide.
Mivel akkoriban még nem voltak horrorok a tévében, az embereknek ezért be kellett érniük a nyilvános kivégzések nézésével. A vesztőhelyek a központban voltak – a volt bíróság udvarán, ahol ma a Nemzeti Színház áll, vagy az Orbán-torony mellett és a Hóhér-torony udvarán. A katonákat az Immaculata szoborcsoport mellett végezték ki, és azokat, akik nem voltak méltóak a városi kivégzésre, egészen az Akasztóhegyre vitték (a mai Železníky lakótelep), ahol felakasztották őket. Így ment ez több, mint egy fél évezredig, az utolsó kivégzésnél 1837-ben pedig egy budai hóhér is segédkezett.
35 évvel később a városi tanács elvesztette jogi hatáskörét, így a börtönt 1909-ig a városi rendőrség által elfogott delikvensek látogatták. Később pedig alkoholisták, mivel kijózanítóként is működött.
Egészen a II. világháború végéig a múzeum raktáraként szolgált. Kassa Magyarországhoz való csatolását követően elrendelték a felújítását. Azóta több felújítás alatt is átesett és az utolsó során elhelyezésre került két kínzás alatt álló viaszfigura is. A kiállítás a Középkori Kassa nevet viseli, melynek részeként megtekinthető a kínzókamra, a börtöncellák és a hóhér lakhelye is.