A Felvidéki Magyar Irodalom Napja alkalmából Mizser Nagy Csilla irodalomtörténésszel, az Irodalmi Szemle szerkesztőjével beszélgettem a szlovákiai magyar irodalom helyzetéről és annak közösségi szerepéről. A Szlovákiai Magyar Írók Társasága (SZMÍT) 2023. november 15-i ülésén döntött arról, hogy október 28-át Dobos László, a Kossuth- és Bethlen Gábor-díjas szlovákiai magyar író születésnapján nyilvánítja a Felvidéki Magyar Irodalom Napjává. Dobos László, a szlovákiai magyar irodalmi és közéleti élet meghatározó alakja, a szlovák Pribina-kereszt kitüntetésének birtokosa, életművével és közösségi munkájával hidat képezett a határon túli magyarság számára. Az SZMÍT Dobos László-életműdíjat is alapított, amelyet évente egy olyan szlovákiai magyar író, költő vagy irodalomtudós nyerhet el, aki már részesült a szervezet egyik jelentős alapdíjában, mint például a Talamon-, Forbáth-, Turczel-, Simkó-díj vagy az Arany Opus díj. A Felvidéki Magyar Irodalom Napja alkalmából nemcsak a régió meghatározó irodalmi alkotásai kerülnek fókuszba, hanem a kortárs szerzők munkája, kihívásaik és lehetőségeik is. A felvidéki magyar irodalom helyzete egyaránt magában foglalja a hagyományok megőrzését és a globális irodalmi áramlatokkal való kapcsolódást, miközben egyedülálló módon tükrözi a szlovákiai magyar közösség kulturális identitásának kettősségét.

Interjúalanyunk elismert irodalomtörténész, szerkesztő és kutató, közös beszélgetésünk keretén belül nyújtott betekintést az irodalom ezen specifikus szegmensébe.
- Hogyan látja a felvidéki magyar irodalom jelenlegi helyzetét? Milyen kihívások és lehetőségek állnak a kortárs írók előtt?
„A felvidéki magyar irodalom nagyon sokrétű, izgalmas jelenség, amely megszólalásmódjában, témaválasztásában rendkívül változatos, intézményes szervezettségében komplex. Számomra – az olvasó és a kutató számára – inspiráló terület, mind a hagyománytörténet, mind pedig a kortárs fejlemények szempontjából. A művészet, ezzel együtt az irodalom szerepe is folyamatosan változik, hasonlóan a kultúra egyéb szegmenseihez: a 21. századi társadalmi és mediális közeg az írók, költők számára rendkívüli szabadságot jelent, hiszen a személyes és a digitális kapcsolatteremtés, a művek eljuttatása az olvasókhoz nem ütközik akadályba. Másrészt az írásművészet, amelynek anyaga, eszköze a nyelv, bizonyos értelemben háttérbe szorul a multimediális műfajokkal szemben (mint a film, a sorozat vagy a hangoskönyv). Az olvasási kultúra változása napjainkban nemcsak az olvasási praxis átalakulását jelenti (azaz hogy a digitális világba beleszületett olvasó másként választ irodalmi művet, és másként is dolgozza fel, mint például a rendszerváltás előtti generáció), hanem a hordozó, a nyomtatott könyv és folyóirat funkciójának módosulását is maga után vonja. Bár a könyvtárgy, a maga maradandóságában, esztétikájával, szó szerint kézzel foghatóságában nem pótolható, az irodalom megismerésének, a folyóiratközlések olvasásának is elsődleges közege az online tér: nemcsak a pályakezdő szerzőkről, de az ismert alkotók új szövegeiről is itt szerzünk elsődleges tapasztalatot. A kortárs szlovákiai magyar szerzők és a szlovákiai magyar irodalom jelentős teljesítményei esetében is adott ez a kihívás, illetve a lehetőség a megmutatkozásra, a szlovákiai és magyarországi, más határon túli irodalmi közegbe való belépés, jelenlét során.„
- Milyen szerepet játszik a felvidéki magyar irodalomban a kettős identitás, hogyan ötvöződik benne a szlovákiai és magyar kulturális örökség, és miként kapcsolódik ez a magyar nyelvű irodalmi közeghez, különösen a magyarországi és más határon túli magyar irodalmi diskurzusokhoz?
„A szlovákiai magyar irodalom terminusa megközelíthető társadalmi, intézményes, valamint az identitásra vonatkozó kérdésfelvetéssel, továbbá nyelvi és esztétikai szempontból is. Az első esetben a fogalom azokat a szerzőket, irodalmi jelenségeket, eseményeket foglalja magába, amelyek Szlovákia területén, ahhoz kapcsolódva működnek: a kiadói hálózat (Abacus, Kalligram, Lilium Aurum, Madách Egyesület, Media Nova – Nap, Pozsonyi kifli, WomanPress) a folyóiratkultúra (Irodalmi Szemle, Kalligram, Opus), az írószervezetek (Bázis Irodalmi és Művészeti Egyesület, Szlovákiai Magyar Írók Társasága), a hozzájuk kapcsolódó alkotói csoportosulások, tehetséggondozó és fordítói műhelyek, hagyományápoló csoportosulások, értelmezői tudományos közösségek alkotják a szlovákiai magyar irodalom közegét, létrehozva hálózatokat, biztosítva az irodalom hozzáférhetővé tételét, értelmezését, kritikai értékelését, díjak, kitüntetések formájában elismerését, finanszírozását, és a tradíciók fenntartását. Az identitás viszont egyéni tapasztalat, struktúra, amely a regionális meghatározottságot, a nemzeti, nemzetiségi önazonosságot, és kulturális hagyományokhoz, nyelv(ek)hez való kötődést egyaránt feltételezi, de amely minden alkotó esetében más kódok szerint írható le, és alapvetően az önleírás kell hogy adja az alapját. A (cseh)szlovákiai magyar identitás reprezentálása megjelenhet az irodalmi műben (hogy csak néhány példát említsünk, Grendel Lajos, Tőzsér Árpád vagy Tóth László nagyívű pályája változatos stiláris, műfaji és tartalmi sajátosággokkal viszi ezt színre). A szlovákiai magyar irodalom nyelvi és esztétikai szempontú elkülönítése a fentiekhez képest korlátozottabb: feltételezi, hogy az irodalmi alkotás nyelvi megformáltságában a szlovákiai magyar nyelv (a „szlovmagy”) szókincsbeli, stilisztikai, retorikai jegyeit tartalmazza, vagy reflektál a szlovák–magyar kettős nyelvi közegre: példa lehet erre az említetteken túl Norbert György Klára, Hunčík Péter Határeset, N. Tóth Anikó A szalamandra mosolya című regénye, Németh Zoltán A haláljáték leküzdhetetlen vágya című verseskötete is. Ha azonban a hagyományválasztásra, a kortárs költők és írók által képviselt beszédmódokra gondolunk, a lehetőségek tárháza széles: a szlovákiai magyar irodalom alkotói éppúgy különböző korok, nyelvek, nemzetek irodalmából inspirálódnak, ahogy más régiókhoz kötődő szerzők is. Csehy Zoltán és Polgár Anikó esetében a latin, görög műveltség hatása jelentős, Vida Gergely és Barak László költészetében pedig például a popkulturális hatások a globális tájékozódás igényét feltételezik. Mindez persze fordítva is igaz: számos, nem szlovákiai magyar alkotó munkásságában kimutatható az itteni szerzők művészetével való kapcsolódás (Kormányos Ákos, Molnár Dávid, Korpa Tamás, Nemes Z. Márió). Az irodalmi diskurzusok nem állnak meg a határon, organikusan szerveződnek, az irodalom élő, dinamikus jelenség.„
- Hogyan képzeli el a felvidéki magyar irodalom jövőjét? Milyen irányokba fejlődhet, és mely területeken lenne szükség erősítésre? Milyen változások szükségesek ahhoz, hogy a felvidéki magyar irodalom nagyobb láthatóságot kapjon mind a szlovákiai, mind a magyarországi irodalmi közegben?
„A jövő szempontjából három területet tartok nagyon fontosnak: az irodalom értelmezésével, értékelésével kapcsolatos munkát, a széles közönség elérését, valamint a tehetséggondozást. Az irodalmi hagyományok, a (cseh)szlovákiai magyar művek azáltal válnak élővé, hogy olvassuk és értelmezzük őket, a múlt a róla szóló történetekben válik megismerhetővé. Hiánypótló ezen a téren Csehy Zoltán Arctalanság, arcadás, arcrongálás: Önláttatási stratégiák és diszkurzusretorikák kisebbségi kontextusban című 2020-as monográfiája, amely az 1920-as évektől kezdődően tekinti át a (cseh)szlovákiai magyar irodalom egyes jelenségeit. Ugyanilyen fontos a frissen megjelent könyvek kritikai reflexiója, amely orientál, nemcsak az ismert szerzők aktuális munkái, hanem a fiatalok indulását illetően is. A szakmabelieknek szóló kritikák mellett a napi- és hetilapok, online portálok szélesebb olvasóközönségnek szánt kritika- és recenziórovatai is fontos funkciót töltenek be, hiszen az irodalom nemcsak egy szűk közösség számára kell hogy elérhető legyen.„
- Hogyan látja a fiatal írók helyzetét a felvidéki magyar irodalomban? Mennyire aktívak, és milyen új hangokat hall a kortárs szerzőktől?
„Ami a fiatal szlovákiai magyar irodalmat illeti, az utóbbi években több fiatal költő és író jelentkezett az Irodalmi Szemle, a Kalligram és az Opus hasábjain, valamint a Bázis és a SZMÍT fesztiváljain. Rájuk ugyanúgy a hagyományválasztás szabadsága jellemző, ahogy a korábbi generációra is, azaz beszédmódjuk a változatosság, a magyar irodalmi, az európai és világirodalmi tájékozódás mentén írható le. A szlovákiai magyar fiatalok többsége magyarországi vagy más határon túli lapokban is publikál, és az irodalmi szervezetek határon átnyúló együttműködései révén felolvasásokon, író-olvasó-találkozókon vesz részt. Talán ennek a jelenlétnek is köszönhető, hogy az utóbbi években több magyarországi folyóirat is tematikus lapszámban foglalkozott a fiatal irodalommal, benne a szlovákiai magyar kötődésű pályakezdőkkel (Forrás, 2022/7–8., Parnasszus 2024/nyár). Két fiatal szerzőt emelnék ki, egy-egy aktuális esemény kapcsán: Gyurász Marianna 2022-ben jelentkezett első önálló verseskötetével (Már nem a mi völgyünk, Kalligram), a szerző 2024-ben elnyerte a Bázis Fesztivál anonim szépirodalmi pályázatának díját. A költői nyelvének érdekessége, hogy a természettudományos beszédmódot ötvözi az alanyi lírával. Gubis Éva első novelláskötete (Más halak, Kalligram, 2024), amely kisebbségi élethelyzeteket is színre visz, az elsőkötetes prózaírók számára létrehozott magyarországi elismerés, a Margó-díj tízes listájára került. Az irodalmi rendezvények, díjak, jelölések azért fontosak – különösen a fiatalok számára – mert láthatóvá teszik a szerzőt és a szöveget határon túl is. Ilyen értelemben van jelentősége a szépirodalmi művek idegen nyelvű megjelenésének, valamint a szlovákiai magyar irodalomról szóló idegen nyelvű tanulmányoknak is. A szlovákiai magyar irodalom jelentős teljesítményei a fordítás révén válnak hozzáférhetővé nemzetközi szinten is. Ennek az infrastruktúrának a működtetése természetesen túlmutat a szerzőn és a fordítón: a szlovákiai magyar intézményrendszer jelentősége abban is áll, hogy lehetővé teszi a magyar nyelvű irodalom szlovák közösség felé történő, valamint külföldi közvetítését.„
- Az Irodalmi Szemle folyóiratnak nagy hagyománya van a felvidéki magyar irodalomban. Hogyan látja a lap szerepét a régió irodalmi életében?
„Az Irodalmi Szemle a szlovákiai magyar irodalmi közösség legnagyobb hagyománnyal rendelkező folyóirata, amely kiemelt hangsúlyt fektet a szlovákiai magyar irodalom közlésére és értelmezésére, különösen a fiatalokra, valamint a magyar irodalom jelentős teljesítményeire. A szépirodalmi rovatok rendszeres szerzői a hazai alkotók, a tanulmányrovat, a kritikák és tematikus blokkok gyakran fókuszálnak szlovákiai magyar szerzőre, vagy a szlovák–magyar kulturális kapcsolatokhoz illeszkedő témakörre. Például 2020 márciusában Márai 120 – Szabó Lőrinc 120 témában, 2021 februárjában Ártér címmel a fiatal szlovákiai magyar irodalom témakörében, idén februárban pedig Grendel Lajos munkásságáról jelent meg tematikus lapszám. De évente szlovák irodalmi műfordításblokk is helyet kap, valamint a Transzkulturalizmus és bilingvizmus című, a kulturális érintkezések irodalmi és nyelvi vonatkozásaival foglalkozó konferenciasorozat (Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem – Bázis Egyesület) tanulmányaiból is rendszeresen közöl válogatást. Az irodalmi folyóiratok esetében is elmondható, hogy az olvasói igények és a hozzáférés módjai megváltoztak: mivel a lapot nemcsak Szlovákiában és Magyarországon, hanem más országok egyetemein, fórumain is olvassák, szükségessé vált, hogy a cikkek online formában elérhetővé, hivatkozhatóvá váljanak.„
- Mely korszakokat vagy szerzőket tart a legizgalmasabbnak irodalomtörténészként a felvidéki magyar irodalom történetében, és miért? Valamint hogyan látja a felvidéki magyar irodalom kutatásának jelenlegi helyzetét, és vannak-e olyan kevésbé ismert szerzők, akiket fontosnak tartana újra felfedezni az olvasók számára?
„A felvidéki irodalom története megközelíthető az intézményes szerveződés kérdése felől: a folyóiratok, kiadók létrejötte, a hozzájuk kapcsolódó alkotói közösségek, műhelyek tevékenysége olyan terület, amely mind irodalomtörténeti, mind társadalomtudományi szempontból jelentőséggel bír, és amelyet érdemes vizsgálni. Igaz ez például a Madách Kiadó működésére, és az Irodalmi Szemle történetére is, amelynek profilja, tartalmi struktúrája, vizuális megjelenése a főszerkesztők, szerkesztőségek váltakozásával is alakult, és amelyről születtek tanulmányok, de a további vizsgálata is produktív lehet. A folyóiratkultúra kutatása adott esetben az irodalmi hagyományok és a kultuszképzés történetiségének elemzését is maga után vonhatja, amely természetes módon összefügg az egyes települések helyi emlékezetkultúrájának, hagyományainak elemzésével is. Továbbá vannak olyan lezárt életművek, amelyek kutatása és feltárása rendkívül fontos: ilyen Grendel Lajos hagyatékának hozzáférhetővé tétele, a Grendel Lajos Projekt létrejötte és működése, amely minden bizonnyal egy kritikai összkiadás elkészítését is lehetővé teszi a jövőben. Zs. Nagy Lajos munkásságának, hatástörténetének szisztematikus áttekintése pedig a biográfiai és az irodalomtörténeti értelmezés számára jelent elvégzendő feladatot.„
- Milyen szerepet játszik az irodalomoktatás abban, hogy a felvidéki magyar irodalom fennmaradjon és éljen? Hogyan lehetne ezt még jobban támogatni?
„Az alap-, középiskolák feladata az olvasóvá nevelésben megkerülhetetlen, pótolhatatlan: megismertetni és megszerettetni a jól megválasztott és újszerű módszerek segítségével például Márai Sándor, Madách Imre vagy Mikszáth Kálmán munkáit, pályaképét, életútját. De ugyanilyen fontos a kortárs szlovákiai magyar irodalom megismerése is, hiszen az irodalom mindig a jelenre reagál, és ahhoz, hogy a diák az olvasás során a saját élethelyzetére találjon mintázatokat, az ő nyelvén kell, hogy a szöveg megszólaljon. Nagyon fontosnak tartom a szlovákiai magyar középiskolákban gyakran szervezett író-olvasó-találkozókat, amelyek írószervezetek vagy kulturális intézmények és iskolák együttműködése révén jönnek létre, és lehetővé teszik, hogy a diákok az életkorukhoz illeszkedő, mai irodalmi alkotásokat egy-egy szerző tolmácsolásában ismerjék meg. Minél többféle művet, minél több interpretációban, hiszen a szlovákiai magyar irodalom végtelenül sokszínű és érdekes.„

Interjúnk a felvidéki magyar irodalom jelenlegi állapotát és jövőbeli lehetőségeit tárgyalta, rávilágítva arra, milyen szerepet tölthet be a közösség számára identitásuk megőrzésében. Ahogy a világ változik, úgy változik az irodalom is, ennek ellenére a felvidéki magyar irodalom képes alkalmazkodni és megújulni, miközben megőrzi azokat az értékeket, amelyek különlegessé teszik a régió számára. A Felvidéki Magyar Irodalom Napja tehát nem csupán ünneplés, hanem fontos emlékeztető is arra, hogy a kisebbségi irodalom, amely gyakran egyensúlyoz a lokális értékek megőrzése és a globális közösséggel való párbeszéd között, rendkívüli kultúrtörténeti és identitásbeli értékkel bír. Ezen emléknap célja nemcsak a múlt méltatása, hanem a közösségi kultúra és identitás megőrzésének fontos szimbóluma is. Dobos László életműve példaként állhat mindazok előtt, akik a határon túli magyarság irodalmi hagyományait éltetik és továbbadják.
Pracu Eszter