Soták Gábor csendes alkotómunkája
Makrancon van egy ház, amelyet nem lehet összetéveszteni semmivel. Az udvarban mintha egy másik világ kezdődne: várfalak, tornyok, makettek, kézzel készített apró részletek alkotnak különös „birodalmat”. Itt él Soták Gábor, akit a faluban sokan ismernek – nem hivalkodásból, hanem csendes, kitartó alkotómunkájáról.
Az egyik legkülönlegesebb alkotása a makranci római katolikus templom kicsinyített másolata. Nem megrendelésre készült, nem kiállítási tárgynak szánta: édesanyjának készítette, valamikor az 1980-as években. Ahogy fogalmaz, nem tudja pontosan, mikor született az ötlet – „fentről jött”, ösztönösen.
A fa és a kézzel végzett munka szeretete családi örökség. Édesapja mintaasztalos volt, fával dolgozott, a fiú pedig figyelte, hogyan formálódik az anyag a kezek alatt. Ez a megfigyelés, ez a csendes tanulás lett később az alapja mindannak, amit ma alkot. Gábor soha nem tanulta iskolában a mesterséget. Középiskolásként kirakatokat nézett, formákat figyelt, és amit szépnek látott, megpróbálta otthon elkészíteni. Így született meg első nagyobb kihívása is: egy tölgyfahordó.
Nem tudta, hogyan kell hordót készíteni. Kérdezett, hallgatta az időseket, figyelt a részletekre. Az első próbálkozásnál a víz mindenhol folyt, de idővel a fa „bedagadt”, és a hordó működőképessé vált. Ez a történet jól jellemzi alkotói hozzáállását: türelem, tanulás, újrapróbálkozás.
Soták Gábor nemcsak alkot, hanem aktív része a helyi közösségnek is. Tagja a népdalkörnek és a hagyományőrző körnek, ahol régi dalokat, énekeket ápolnak. Itt sem marad el a kézműves munka: minden tagnak készített egy-egy rózsafüzért. Soha nem kér pénzt a munkáiért. Számára az alkotás célja az örömszerzés – másoknak és önmagának egyaránt. Egyszerűen fogalmaz: egy egyszerű embernek tartja magát, aki szereti az embereket és a jó szándékot.
Gábor nem nevezi magát művésznek. Amit csinál, azt hobbinak tartja, belső késztetésnek. Mégis, munkáiban ott van az alázat, a precizitás és a hagyománytisztelet, amely túlmutat a puszta időtöltésen.Van azonban egy nagy álma: szeretné elkészíteni a Tornai vár makettjét. Tudja, hogy ehhez tervezés kell – rajzok, méretek, arányok. A fejben születő gondolatot papírra kell vinni, majd jöhet a kivitelezés, akár beton zsaluzással is. Ez az álom még várat magára, de nem adta fel.
Soták Gábor udvara nem turista látványosság, mégis különleges hely. Itt a kézműves munka nem a dicsőségről, hanem a szeretetről szól. A makranci templom makettje, a várak, az apró csecsebecsék mind azt üzenik: az alkotás lehet csendes, szerény – mégis maradandó.
Ahogy ő maga mondja: ha van álom, azt teljesíteni kell. És Makrancon sokan bíznak benne, hogy egyszer a Tornai vár is felépül – legalább kicsinyített formában – ebben a különös, szeretettel teli udvarban.
