Harmincöt diákot csengettek ki pénteken a kassai Márai Sándor Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumból. Utoljára szólt a csengő, lezajlott az utolsó osztályfőnöki óra, utoljára mentek végig a Márai ódon falai között búcsúzván a kidíszített tantermektől a könnyes szemű, ünneplőbe öltözött végzős diákok.
A hagyományokhoz híven a ballagási műsor az iskola udvarán zajlott, ahová a negyedikesek a Gaudeámus igitur ismert dallamára vonultak ki. A diáktársakkal, tanárokkal, szülőkkel, barátokkal zsúfolt udvar ünnepi díszbe öltözött.
Bányácski Alexandra végzős diáklány nyitó szavalatát Csurkó Éva igazgatónő ünnepi beszéde követte. Az intézmény vezetője beszédében többek között megköszönte a szülőknek a bizalmat, hogy az iskolára bízták gyermekeiket, majd hangsúlyozta, hogy az iskola diákjait felvértezte mindazzal, ami a továbbtanuláshoz szükséges – korszerű ismeretekkel, magyar öntudattal, helyes értékrenddel. Biztosította őket, hogy az intézmény olyan fiatalokat nevelt, akikre nyugodtan rábízhatjuk majd a jövő generáció gyermekeit. Végül ezekkel a szavakkal engedte útjukra a diákokat: „Hiszek abban, hogy aki egyszer nálunk volt, az többé sohasem mehet el tőlünk egészen: a Márai mindig szeretettel visszavár Benneteket.“
Ezután kiosztották a legsikeresebb és legaktívabb diákoknak járó jutalmakat. A DÖK nevében Ádám Szabolcs, a harmadikosokéban pedig Görög László búcsúztatta a negyedikeseket, akik nosztalgiával emlékeztek vissza a közös diáknapokra, diákbálokra, túrákra és osztálykirándulásokra, „Hisz Einstein szerint is az idő relatív, hossza soha nem az átélés sebességétől függ, hanem az átélt élmények minőségétől.“ Ezután a szülők nevében Hencz Éva mondott köszönetet a pedagógusoknak és az intézmény igazgatóságának. Végül a negyedikesek szócsöveként Nagy Andrea búcsúzott a Máraitól, a tanároktól, iskolatársaktól:
„Ünnepi ruhát kiválasztani, pipa. Szilonharisnyát nem kiszakítani, pipa. Nem elesni a lépcsőn, pipa. Nem sírni beszéd közben, pipa. Elfelejteni a Márait… ugyan már! E mondat végén sosem lesz pipa!“
TM
