A Kassai Polgári Klub rendezésében vasárnap délelőtt a város magyar szervezeteinek képviselői a Csáky-Dessewffy palota udvarán koszorúzási ünnepség keretében rótták le kegyeletüket a város egykori parlamenti képviselője, a mártírhalált halt politikus – gróf Esterházy János mellszobra előtt.
A megemlékezésen Sajgi Rozsnyó József az E.J. gróf-politikus, vértanú című versét Illés Oszkár, a Thália Színház művésze szavalta el. Mivel Dr. Hetey Ágotának, Magyarország kassai főkonzuljának a hazai központi ünnepségre kellett ebben az időpontban elutaznia a beszédét Kassán Buczkó István konzul olvasta fel, amit az alábbiakban teljes terjedelmében közlünk:
Esterházy János életét a közösség szolgálatának minden körülmények közötti felvállalása, a közép-európaiság és hitének szilárdsága jellemezte. Személyisége szimbolizálja a 20. századi felvidéki magyar sorsot: a békeidőket, Trianon igazságtalanságát, a Felvidék visszatérését, majd a háború utáni megtorlásokat, bebörtönzést és kitelepítéseket. A múlt század nehéz éveiben kiállása a magyarság, a kereszténység és a közép-európaiság értékei mellett mindig iránymutató fáklya volt a magyarság számára.
Isten szolgája Esterházy János születésének 120. évfordulója alkalmából hirdetett Esterházy-emlékévre visszatekintve elmondhatjuk, hogy a mártír emlékezete szülőföldjén soha nem halványult el. A szlovák állam által hivatalosan még mindig háborús bűnösnek kikiáltott mártírnak emlékhelyek, szobrok tucatjait állítja a hálás utókor, ezeknek az emlékhelyeknek a száma mára meghaladja a negyvenet a Felvidéken. Esterházy és ezzel a magyarság rehabilitációja azonban sajnos még mindig várat magára Szlovákiában.
A Kassai Polgári Klub az elsők között emelt mellszobrot Esterházy János emlékére 2011-ben. A kassai szobor elleni, a Szlovák Nemzeti Párt által gerjesztett tiltakozás miatt magánterületen került felállításra a szobor. Köszönet illeti azokat, akik felvállalták akkor ezt a harcot, és azóta is méltón ápolják Esterházy emlékét.
A Csehszlovákiában halálra, majd életfogytiglani börtönre ítélt felvidéki magyar politikus legnagyobb bűne az volt, hogy 1938-ban Kassán csehszlovák parlamenti képviselőként üdvözölte Felvidék visszatérését Magyarországhoz. Szomorú, hogy Szlovákiában még mindig nem érkezett el az ideje annak, hogy az elmúlt rendszerben Esterházy személyét övező politikai alapú megítélés megváltozzon, és valós cselekedetei alapján ítéljék meg történelmi szerepét.
Esterházy Jánost a történelem számos válaszút elé állította. Grófi családban születve megtehette volna, hogy a saját életét éli, azonban tudatosan és meggyőződésből ő a közösség szolgálatát vállalta fel. 1938-ban a kassai választókörzet megválasztott képviselőjeként ő is meghívást kapott a magyar parlamentbe, ő azonban ismét a nehezebb utat választotta, a magyar kisebbségi létet. 1945 után elhagyhatta volna az országot életét mentve, de ő maradt. Diktatúrák jöttek-mentek, de ő egyiknek sem hódolt be, kitartott elvei mellett.
Ha Esterházy ma élne, a közép-európai összefogás és a Visegrádi Együttműködés hangos támogatója és aktív építője lenne. Ő már akkor azt vallotta, hogy az együttműködés az egyetlen esély térségünkben a megmaradásra és a felemelkedésre. Az itt élők egymásrautaltságát nem tehetik semmissé az államhatárok változtatásai.
A kisebbségek ügyét mindig szívén viselte, legyen szó a magyar vagy éppen a szlovák kisebbségről. Amikor 1938 novemberében a választási körzet képviselőjeként, üdvözölte a Kassára bevonuló Horthy Miklós kormányzót, Esterházy így fogalmazott: „Maradtunk magyarok odaát a határokon túl, akiknek az élére állok, és ígérem azt, hogy átmentem őket! (…) Mi, ott maradt magyarok ígérjük Főméltóságodnak, hogy kezet adunk az ott élő szlovák testvéreinknek, és velük együtt dolgozunk egy szebb jövőért. Az ideát lévő magyaroktól pedig kérem, hogy az idecsatolt szlovákok nemzeti érzéseit tartsák a legnagyobb tiszteletben, engedjék meg, hogy ugyanúgy élhessenek itten, mint ahogy mi követeljük, hogy ott élhessünk.”
Esterházynak mindig fontos volt a kisemberek véleménye, és szinte a Felvidék minden településén megfordult, hogy elbeszélgessen az emberekkel, megismerje a problémáikat, az életüket. Ez az, amire most is égetően szüksége van a felvidéki magyar közösségnek. Ahogyan azt Potápi Árpád nemzetpolitikáért felelős államtitkár megfogalmazta: „Esterházy János minden körülmények között példát mutatott a nemzeti összetartozásra, a nemzettársaink melletti kiállásra és a szülőföldön való megmaradásra. Hagyatéka arra buzdít mindnyájunkat, hogy kiálljunk értékeink és közösségeink mellett”.
Az Esterházy-emlékév felhívta az egyetemes magyarság figyelmét a hitét végig megőrző, sorsát alázattal felvállaló mártírra, akinek boldoggá avatását a lengyel egyház indította el 2019-ben. A boldoggá avatás folyamata az akadályoztatás ellenére megállíthatatlanul megy a maga útján. Vállaljuk fel ezt az örökséget, és bízzunk abban, hogy Esterházy példája és mártíromsága nem volt hiábavaló.
Ezekben a nehéz napokban merítsünk erőt Esterházy János helytállásából, és legyen számunkra bíztatás az Ő mondása: „Cselekedjünk mindnyájan teljes egységben és szeretetben!”
A kegyeleti aktus Pásztor Zoltán római katolikus püspöki helynök imájával, majd a szózat eléneklése után a koszorúk elhelyezésével zárult.
/sz/
