A Márai Sándor Alapiskola negyedikesei szeptember derekán már második alkalommal látogattak el a Mészáros utcai Márai Sándor Emlékkiállításra. Az iskolások számára azonban
ezúttal is tartogatott újdonságokat a tárlat: újabb érdekességeket fedezhettek fel, miközben játékos formában kerülhettek közelebb iskolájuk névadójához.
A kisdiákok már előre várták a látogatást, hiszen korábbi élményeik alapján tudták, hogy az emlékkiállítás korántsem egy hagyományos, csendben végigjárható múzeum. Itt mindig akad valami új felfedeznivaló: egy régi bőrönd, amely Márai utazásait idézheti, a régi Kassa utcáit ábrázoló padló, a családi fényképek vagy éppen az interaktív játékok mind-mind egy-egy darabot tárnak fel az író életéből.
A diákok ezúttal is interaktív tárlatvezetésen vehettek részt, amely során Márai Sándor és felesége, Lola kalandos, olykor nehéz, mégis különleges életútjával ismerkedhettek meg.
Ötvös Anna muzeológus és Márai-kutató vezetésével újra barangoltak az író eredeti bútorai, személyes tárgyai, festményei és fényképei között, miközben az író életének újabb epizódjai elevenedtek meg előttük.
A tárlat különlegessége, hogy a kiállított tárgyak mellett számos játékos és digitális elem is segíti a gyerekeket a múlt felfedezésében. A hatalmas képregényfal, a forgatós játékok, a képkiforgatók és a digitális memóriajátékok azonnal felkeltették a tanulók érdeklődését.
Meghallgathatták Márai, felesége, Lola, valamint öccse, a filmrendező Radványi Géza hangját is, így a múlt nem csupán képek és tárgyak formájában vált számukra érzékelhetővé.
Külön élményt jelentett a múzeumpedagógiai játékok terme. A többnyire fából készült edukatív eszközök – a kirakók, kockák, képkiforgatók, mágneses táblák és satírozópanelek – játékos módon közvetítettek információkat Márairól, Radványi Gézáról és a hozzájuk kötődő személyekről. A foglalkozás egyszerre mozgatta meg a gyerekek megfigyelőképességét, memóriáját és logikus gondolkodását, miközben finommotorikus készségeiket is fejlesztette.
A látogatás során a gyerekek tehát nemcsak új ismeretekkel gazdagodtak, hanem saját élményeken keresztül kerülhettek közelebb az íróhoz és ahhoz a korhoz, amelyben élt. A
különböző játékok, képek, hangok és személyes tárgyak segítségével Márai világa sokkal
kézzelfoghatóbbá vált számukra.
A kirándulás így valódi időutazássá alakult: a múlt egy olyan világába kalauzolta a negyedikeseket, amely egyszerre volt tanulságos és szórakoztató. Az élmények pedig talán ahhoz is hozzájárulnak, hogy iskolájuk névadójára ne csupán egy híres íróként, hanem egy
hús-vér emberként emlékezzenek, akinek történetei és életútja ma is tartogat felfedeznivalót.
Tóth Mónika
