Pontosan ma van 145 éve annak, hogy a történelmi Magyarország első ipari szakiskoláját Szakkay József Felsőbb Ipartanoda néven Kassán nyitotta meg. Ez az oktatási intézmény – noha a korok igényeinek megfelelően sokat változott, még ma is létezik – és a felvidéki magyarság köznyelvében nemes egyszerűséggel kassai ipariként vált híressé.
A Magyar Örökség díjjal már korábban kitüntetett alma mater jubileuma alkalmából ma bensőséges ünnepséget tartottak a Thália Színházban, ami szintén az iparihoz kötődik, hiszen Beke Sándor 1969-ben ennek az iskolának a nagytermét alakította át színházzá. Itt és most mégsem a Thália Színház valamelyik művésze, hanem Nemcsák Károly Jászai Mari díjas színész, érdemes művész, a budapesti József Attila színház igazgatója Wass Albert: A bujdosó imája című versének előadásával indította a jubileumi ünnepséget. A jubiláló iskolát Szénási Lajos, Magyarország Kassai Főkonzulátusának konzulja, külkereskedelmi attasé és Jana Jarušinská, Kassa Megye oktatásügyi osztályának munkatársa is köszöntötte. Az ünnepségen jelen volt Prékop Mária, a Szlovák Köztársaság Oktatási Minisztériuma Nemzetiségi Osztályának a vezetője, Monika Murinová, az Állami Tanfelügyelet Kassai Kirendeltségének igazgatója továbbá a szolnoki, jászberényi, miskolci testvériskolák vezetői és a kassai magyar intézmények és egyházak képviselői. Az iskola diákjai ötletes képi és fizikai megjelenítéssel elevenítették fel a közönség előtt az oktatási intézmény 145 évének fontosabb eseményeit. A kultúrműsorban Hundzsa Tamás, a prágai Hybernia és Brodway musical színházak szólistája és a Prágai Konzervatórium énekmentora, az ipari egykori diákja aratta a legnagyobb sikert a Notre Dami toronyőr musical Katedrális című áriájának, valamint Paul Anka és Claude Francois My Way dalának eléneklésével. A két dal között meghatóan vallott arról, hogy emberré válásában, magyar tudatának megerősítésében milyen sokat köszönhet a kassai magyar alapiskolának és az iparinak.
Az ünnepi fogadáson az egykori diákok nevében a 75 éves Béres Viktor mondott köszöntőt.
Portálunk az alábbiakban teljes egészében közli Matej Éva mérnöknő, a kassai Szakkay József Szakközépiskola igazgatójának ünnepi beszédét.
„145 éves a kassai ipariskola. Sok ez, vagy kevés? A történelemben nem nagy idő, az emberi élet időtartamához viszonyítva matuzsálemi kornak számít, egy intézmény életében pedig olyan mérföldkő, amelynél érdemes megállni és számvetést végezni: visszatekinteni a múltba, mérlegre tenni a jelent és megtervezni, kialakítani jövőképünket.
A kassai Ipariskolát 1872-ben Eötvös József akkori kultuszminiszter kezdeményezésére alapították azzal a céllal, hogy műszaki szakembereket képezzenek a kiegyezés után dinamikusan fejlődő magyar gépipar számára. A kereken 150 éve történt osztrák-magyar kiegyezés tehát fontos előzménye az intézmény létrejöttének. Az azóta eltelt viharos másfél évszázad: a két világháború, forradalmak és diktatúrák, az országhatárok változása, valamint az ezzel együtt járó emberi tragédiák az iskolát is súlyosan érintették. És mégis, a kassai iparinak sikerült túlélnie a várost és az itteni magyarságot ért megpróbáltatásokat, máig megőrizte arculatát, és ami a legfontosabb: az idén szeptemberben újra kitárta kapuit a diákok előtt.
Néhány éve iskolánk felvette alapítójának, Szakkay Józsefnek a nevét, aki külhoni szakiskolák működését tanulmányozva indította el az egykori Gépészeti Felsőbb Ipartanodát. Azóta a köztudatban csak kassai ipari néven élő iskola az egyetemes szlovákiai oktatásügy kiemelkedő és mértékadó intézménye lett. Az elmúlt évtizedek során fiatalok ezrei szereztek itt képesítést, és a kassai ipariskola diákjának lenni mindig rangot jelentett. Számtalan kiváló tanár egyéniség, valamint tehetséges diákok sora fényezte csillogóra az iskola hírnevét. Az egykori iparisták között jócskán akadnak országszerte ismert és elismert szakemberek, írók, történészek, színművészek, egyetemi tanárok, sőt még meteorológus is. Az iskola egyik legfőbb erőssége – a közismereti és szaktantárgyak oktatása mellett – a diákok szoros kapcsolata és barátsága volt, és az iparista szó az összetartást, az egymást segítő bajtársi kapcsolatot jelképezi ma is.
Egy iskola arculatát mindig a tanári kar és a tanulók közös munkája, emberi kapcsolata adja meg. A múltban ez a munka és kapcsolat kiváló, sőt mondhatnám, legendás volt. Az elmúlt évek során azonban olyan változások következtek be a világban, amelyek megváltoztatták mind a munka, mind az emberi kapcsolatok jellegét. Minden egész eltörött – a jól ismert Ady-idézet talán sohasem volt ennyire időszerű, mint most, az új évezred kezdetén. A társadalmi változásokon túl, globalizálódó világunkban egy új műszaki forradalom zajlik, miközben az elektronika és informatika rohamos térhódítása újfajta értékeket és értékrendet teremtett az élet minden területén.
Így a mai pedagógusokra az a csöppet sem könnyű feladat hárul, hogy megtalálják a fiatalokkal való kapcsolatteremtés új módszereit, amelyekkel felkészíthetik őket egy tudás központú társadalomban elvárt kreatív munkára. Ugyanakkor szembe kell néznünk azzal a szomorú ténnyel is, hogy az itteni magyarok létszáma egyre csökken, és ez veszteséget jelent az iskolák számára is. A szlovákiai magyar közösségnek azonban minden lélekre szüksége van, ezért mi nem engedhetjük el egyetlen növendékünk kezét sem. A tehetségesnek lehetőséget adni a kibontakozásra, a gyengébb képességűt felzárkóztatni és önbizalommal feltölteni, emellett olyan örök érvényű értékeket közvetíteni, mint az anyanyelv és a nemzet tisztelete – ez mi küldetésünk és hivatásunk legfőbb célja. ”Tanulás nélkül nincs haladás, haladás nélkül nincs helyes út” – iskolánk alapítója, Szakkay József szavai a XXI. század kezdetén is megszívlelendőek. Elődeinknek köszönhetően ma már 145 év tapasztalataival vagyunk gazdagabbak a közösségépítés és tanítva nevelés útkereső munkájában, így elmondhatjuk: a múltból erőt merítve, a jelen kor kihívásaira válaszolva építhetjük a jövőt.
Tisztelt vendégeink, kedves kollégák, egykori és mai iparisták!
Talán szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy a kassai Szakkay József Szakközépiskola nemcsak a felvidéki, de az egyetemes magyar iskolaügy számára is értéket jelent. Ezt bizonyítja a Magyar Állam támogatása és irántunk tanúsított nagyvonalúsága, amikor iskolánkat Magyar Örökség Díjban részesítették, valamint az a megtiszteltetés, hogy a Rákóczi Szövetség Esterházy János Emlékéremmel ismerte el intézményünknek a felvidéki magyar oktatásügyben betöltött szerepét. Emellett igen fontos számunkra a hazai szakmai és hivatalos szervezetektől kapott megbecsülés, mint amilyen például Kassa Város Díja, amelyet néhány éve a város főpolgármesterétől vehettünk át. Az anyagi és erkölcsi elismerésnek köszönhetően fejleszthettük az épület infrastruktúráját, modern tanítási eszközökkel korszerűsíthettük az oktatást és támogathattuk a rászoruló tanulókat. Nagy része volt ebben annak a támogatásnak is, amelyet a megyei hivatal iskolaügyi osztályától, valamint az európai pályázatokból kaptunk.
Az iskola tanárai és nevelői, valamennyi dolgozója, valamint a szülők és diákok nevében megköszönök minden segítő szándékot és támogatást, amellyel iskolánk fenntartását és fennmaradását biztosíthatjuk most és a jövőben is.
Tisztelt ünneplő közönség, születésnapot méltatni gyűltünk ma össze. Köszönöm mindannyiuknak, hogy eljöttek velünk együtt örülni és ünnepelni, amikor felköszöntjük a számunkra oly fontos és kedves iskolát.
Isten éltesse jókedvvel, bőséggel és még számtalan víg esztendővel a 145 éves, örökifjú ipariskolát! Isten óvja a mindenkori iparistákat!“
