Márai Sándor a magyar- és a világirodalom egyik kiválósága 124 évvel ezelőtt, április 11-én
Kassán született. Szülővárosában a róla elnevezett téren álló szobrát a műveinek tisztelői
ezen a napon megkoszorúzták, és a Mészáros utcai Márai Emlékházban kiállítást is nyitottak a műveiből készült színházi elődások plakátjaiból. Portálunkon az alábbiakban a koszorúzási ünnepségen, illetve a kiállításmegnyitón felszólalók beszédeiből közöljük a legfőbb gondolatokat.
Jaroslav Polaček, Kassa főpolgármestere Márai szobránál a beszédében egyebek mellett azt emelte ki, hogy: Márai Sándor ma is a példaképünk, – nemcsak magáért élt, hanem rengeteget tett városáért. Művészetén keresztül bemutatta Kassát az egész világnak, és elhívta hozzánk olvasóit. Márai jelentős humanista volt, a totalitárius rendszerek, az elnyomás és az intolerancia heves ellenzője, – olyan ember volt, aki felismerte, hogy a párbeszéd a demokrácia alapja. A mi társadalmunknak is szüksége van megértésre és párbeszédre, mindannyiunknak meg kell próbálnunk meghallgatni egymást. Ahogy Márai Sándor is kész meghallgatni mindenkit, aki leül mellé itt az emlékműnél.
Hetey Ágota, Magyarország kassai főkonzulja a beszédében egyebek mellett így fogalmazott: Márai Sándor születésnapját nem csak Kassán ünnepeljük, éppen ezekben az órákban emlékeznek meg a neves íróról Budapesten, a korábbi lakóháza mellett emelt szobránál. Hasonló megemlékezésekre kerül sor szerte a világban, hiszen a világvándor Márai emlékezete számos országban tovább él. Rajongóinak köszönhetően 2023-ban Márai Sándorról elnevezett könyvesbolt nyílt Mexikóban, és Márai Sándor-szobrot avattak a dél-olaszországi Salernoban. Lehet-e egy városnak autentikusabb nagykövete a világban, mint az író, akinek műveit több mint száz nyelvre lefordították, aki műveiben mindig szeretettel és nosztalgiával emlékezett szülővárosára, Kassára. Bárhol is járt a világban, Márai mindvégig magyar és kassai polgár maradt.
Jelen volt a megemlékezésen Márai rokona – Jáki Judit is Budapestről, aki elérzékenyülve többekközött ezt mondta: Én, mint Márai Sándor húgának, Grosschmid Katónak unokája képviselem családunkat. Azt a családot, aki itt tapasztalta és élte meg életre szólóan, mit jelent egy közösség tagjának lenni, igazi polgárként élni. Élni és alkotni, hiszen a Grosschmid család nagyapója, Dr. Grosschmid Géza életműve szellemi alkotássá vált. Nemrég került emléktáblája a néhai Grosschmid-ház egykori ebédlőjének falára, melyet a Magyar közjegyzői Kamara állíttatott. Fiai: Radványi Géza és Márai Sándor ebből a családi és polgári milliőből indultak. Egész életüket Kassa szellemisége szőtte át. Később édesapám, Dr. Jáky János volt az, aki a város vezetőivel elindította a Márai Emlékszoba kilakítását, amely 1998 májusában nyílt meg. A mai Márai Emlékmúzeum létrejötte a szlovák és magyar közös együttműködés kiváló példája, hiszen sehol a világon nincs állandó Márai Múzeum a mai napig. Az itteni emlékmúzeum a kialakítása óta sok ezer látogatót ismertetett meg Márai és a családja világával.
Kassán a Mészáros utca 35 szám alatt található Márai Emlékházban – Máraiék régi lakhelyén – most egy olyan kiállítást is megnyitottak ami Márai színpadi szerzői voltához kapcsolódik, ugyanis a bemutatott színdarabjaihoz készült plakátokkal ismerkedhetnek meg az ide látogatók. Ötvös Anna történész, a Márai Emlékház igazgatója a megnyitón Márai drámaírói munkásságáról szólt az egybegyűltekhez. Mivel Márainak színpadi írásairól eddig igen kevés összzefoglaló értékelés látott napvilágot, ezért az alábbiakban – ha nem is teljes egészében, de közöljük az elhangzott előadás nagyobb részét:
Márai Sándor termékeny író volt, írt regényeket, verseket, esszéket, útleírásokat, újságíróként pedig naponta publikált különböző lapokba és folyóiratokba. Első színházi darabját negyvenévesen írta meg a Rendelés előtt című novellája alapján, ez volt a Kaland. 1940. október 16-án mutatták be Budapesten a Nemzeti Színház kisszínpadán. Szűcs László dramaturg és Németh Antal rendező beszélték őt rá a színmű megírására. Márai számára ez egy igazi kaland volt. Egy anekdota szerint nem akart ezzel a műfajjal foglalkozni. A Pesti Hírlap szerkesztőségében megkérdezte tőle az egyik kollegája: – Te Sándor, olyan népszerű író vagy, miért nem írsz színdarabot? Erre Márai felugrott az asztaltól, és így szólt: – Kikérem magamnak! Mindig tisztességes ember voltam… Ennek ellenére mégis megírta első drámáját, amely pártlan sikert aratott: a Kalandot 351 alkalommal játszották, az első évadban minden este éss vasárnaponként pedig két alkalommal is. Rádásul azonnal több idegen nyelvre is lefordították, és egyszerre több európai nagyvárosban is bemutatták. A Kaland utáni banketten a Gundel étteremben Márai kedvenc ételeit télalták fel, így került sor a dióval töltött, csokoládéval leöntött palacsintára
is, amely később Gundel-palacsinta néven vált ismertté. A siker arra késztette Márait, hogy másodszor is nekivágjon a drámaírásnak. Ezúttal szülővárosa, Kassa történelméből merít témát. A Kassai polgárok alap- és főkérdése az, hogy tud-e egy művész azonosulni a korával, harcolhat-e? A város polgárai a jog és a szabadság képviselői fellázadnak a nádor ellen. Márai a saját korára reflektál, az akkori politikai
helyzetben üzent, hogy harcolni kell, meg kell védeni a szellemi és anyagi értékeket. A drámát Budapesten a Nemzet Színházban 1942. december 5-én mutatták be, Kassán csak 1943 szeptemberében.
Harmadik darabját, a Varázst 1943-ban kezdte el írni Kassán az Európa szálló kávéházában. A művész és a művészet lehetőségeit kutatja ebben a színműben. Csak hosszas unszolás után egyezett bele, hogy bemutassák 1945. december 15-én a Pesti Színházban. Ez a darab gyakorlatilag teljes bukás volt, mindössze 38-szor játszották. Két és fél év múlva Márai Sándor emigrált. Az emigrációban megírta a Vendégjáték Bolzanóban című regényének a verses változatát két felvonásban: Egy úr Velencéből. Ezen kívül írt hangjátékokat, A titkos szám, Nászút, Hasbeszéd, Alibi, Randevú, Vámház, Jób…és a könyve, valamint televíziós színjátékokat is: Szerep, Családi kérdés, Parázs, Hivatlan vendég, Befejezetlen szimfónia.
Ma a legnépszerűbb darabja A gyertyák csonkig égnek című regényéből adaptált dráma, melyet külföldön leggyakrabban Parázs címen adnak elő, pl. Londonban, Jeremi Irons főszereplésével, a Szlovák Nemzeti Színházban padig már csaknem 20 éve játszák Popoľ a vášen – Hamu és szenvedély – cím alatt. Kassán balettelőadás született az író életéből, amely szintén 10 éve van a Kassai Nemzeti Színház repertoárján. A kassai Thália Színházban adták elő eddig a legtöbb Márai-színművet, illetve adaptációt, és két olyan darabot is bemutattak, amelyeket Márai Sándor inspirált. Az egyik Hernádi Gyulától: Márai -2002, a másik A polgári kutya nevelése , amely szlovák nyelvű előadás volt.
Az új kiállítási anyaggal kibővített Márai Emlékház minden bizonnyal továbbra is sok érdeklődőt fog Kassára hozni – szögezte le teljes meggyőzédéssel JARÁBIK GABRIELLA – a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma igazgatónője is, aki a továbbiakban egyebek mellett azt is leszögezte: Számunkra is megtiszteltetés, hogy együtt dolgozhtunk és hogy nagyon jól működik ez a kassai Márai emlékkiálítás, amit a látogatottsági számok is igazolnak, hiszen 2019 óta mostanáig 15 130-an voltak rá kíváncsiak. Ezt hallgatták ők – címen április 12- én Magyarország Kassai Főkonzulátusa zenei köszöntővel emlékezett Márai Sándorra és feleségére Matzner Ilonára. Az intézmény zenei szalonjában a közönség először azt a remek videoklipet nézte és hallgatta meg amit a Molni és barátai együttes Márai Sándor Cassovia című versének ihletésében készített. Dégner Lilla, a kassai Thália Színház művésznője előbb Márai Sándor Planéta című sanzonját énekelte el, majd később felolvasta Márainak a zenéről szóló azon vélekedését, amit ő annakidején a FÜVES KÖNYV lapjain tett először közzé. A kamarakoncert további részében a kassai Konzervatórium tanárainak és növendékeinek előadásában Bach, Mozart, Beethoven,Wagner, Bartók és Straus művek szólaltak meg – olyan szerzemények amiket annakidején Márai Sándor és a felesége is szívesen meghallgatott.
Szaszák Gy.
