Kortárs magyar irodalmunk egyik jelentős alkotója, Gál Sándor József Attila-díjas költő, prózaíró és publicista életének 84. évében befejezte földi pályafutását.
Búcson született 1937-ben. Általános iskolai tanulmányait a szülőfalujában kezdte el. A második világháború után Érsekújvárban, Párkányban, majd Ipolybélen tanult. Érettségi vizsgát 22 éves korában, a Gadóci Mezőgazdasági Technikumban tett. Újságírói pályáját 1959-ben a Szabad Földművesnél kezdte, mely hetilapnak 10 éven át volt a szerkesztője. 1969-ben Beke Sándor mellett az egyik legfontosabb alapító tagja lett a kassai Thália Színpadnak, melynek két évig a dramaturgja is volt. Kassa ettől az időszaktól kezdve az írói, publicisztikai és közéleti szervező tevékenységének is meghatározó helye lett. 1971-től 1990 -ig a Hét című hetilap kassai szerkesztője volt. A rendszerváltozás után 1990-ben létrehozta a Kassán megjelenő Keleti Napló folyóiratot, amelynek a megszűnéséig ő volt a főszerkesztője.
Irodalmi alkotómunkáját 1956-ban költőként kezdte, de csakhamar megjelentek a novellái, regényei, mesejátékai. Költővé és íróvá is a szlovákiai magyarság sorskérdéseinek felvállalása tette, elsősorban ennek lett az ihletett szószólója, de jelentős a szociográfiai alapossággal megírt publicisztikai munkássága is. Életének utolsó évtizedeit Buzitán, a Kassától harminc kilométerre, a magyar határ közvetlen szomszédságában elterülő nagyközségben élte. 1994-től 2006-ig ő volt a Csemadok Kassa-vidéki Területi Választmányának az elnöke, majd a haláláig is a tiszteletbeli elnöke. Sok éven át a Csemadok Országos Elnökségének is az egyik meghatározó tagja volt. Több éven át szervezője volt a Fábry Napoknak. 1997-től ő töltötte be a Tokaji Írótábor kuratóriumának elnöki posztját. 1998 és 2003 között az Anyanyelvi Konferencia társelnöki teendőit is ő végezte. Tagja volt a Magyar Művészeti Akadémiának. Munkásságát a József Attila-díjon kívül Berzsenyi-díjjal, a Madách Posonium életműdíjjal is elismerték.
/sz/
