A VUB Alapítvány 16 200 eurót ad Kassa városának az éhínség, a pestisjárvány, a háború elkerülése érdekében 1722-ben a Fő utcán, az egykori katonai vesztőhelyen, felállított Immaculata barokk szoborcsoport felújítására. A város a munkálatok elvégzésével egy stupavai szobrászművészt, StanislavKoželát bízta meg. A szobrászművész-restaurátorral a szerződést már szeptember 5-én aláírták.
Az Immaculata nemes alakja, a 14 méter magas háromszögű obeliszk tetején álló Szűz Mária – lábai alatt a földgolyóval és a kígyóval, feje körül csillagkoszorúval – immár 292 éve jóságot és nyugalmat sugároz a városnak. Az emlékmű háromszögben szerteágazó alapján Szent Józsefnek, Szent Sebestyénnek és Szent László királyunknak a szobra áll, ezzel a korabeli latin szöveggel, ami magyarul így szól: „ Szt. Mária, Szt. József, Szt. Sebestyén, Szt. László, hogy az éhínségtől, pestisragálytól, háborútól és minden bajtól megóvassunk, megszabaduljunk, esedezzetek érettünk a legjóságosabb és leghatalmasabb Istennél, kinek dicséret, tisztelet és dicsőség mindörökké. 1722.”
Egy másik feliratból pedig azt is pontosan megtudhatjuk, hogy milyen uralkodók idejében, milyen adományból készült Tornyosi Tamás építőmester, Griming Simon képfaragó, Immerwohl György aranyműves, Horn Frigyes és Riedberger Péter kőfaragók eme munkája.
„XIII. Ince pápa uralkodása idején VI. Károly római császár, magyar király uralkodása alatt, a szeplőtelenül fogantatott Szűz Mária és a szent Patrónusok tiszteletére, a nyilvános ájtatosság számára örök emlékül a közadakozás és a magán buzgóság állította föl.“
A történelemből erre vonatkozóan azt is tudni kell, hogy a felkelések, a szabadságharcok idején Kassa a hadak útjába esett. A város lakóinak el kellett viselniük minden háborús bajt, nyomorúságot, ínséget, sőt ami ezeket betetézte – a hadak nyomában járó ragályt: a pestist is. A krónikák feljegyezték, hogy 1710 júniusában-augusztusában naponta húsznál több ember halt meg fertőző betegségben, ami igen nagy veszteséget jelentett az akkor alig ötezer lakosú városnak. Nos, ezért aligha véletlen, hogy a tengernyi baj és nyomorúság Isten felé fordította az embereket, ami abban is megnyilvánult, hogy az 1700-as években építették fel Kassán a Rozália fogadalmi templomot, a Szentháromság templomát, restaurálták a Szent Erzsébet székesegyházat, építeni kezdték a Kálváriát és az Immaculátát, melyet 1723. október 3-án ünnepélyes keretek között avattak fel.
A homokkőből faragott szobrok nehezen dacoltak az idő vasfogával. Ezek a barokk szobrok már 1755-ben restaurálásra szorultak és később még több alkalommal is. Sajnos az eredetiség megőrzésére nem mindig ügyeltek. Az 1881-es restauráláskor például értékes reliéfeket távolítottak el, ugyanis a talapzat sugarainak homorúan ívelt négyszögű végződéseit azelőtt vörösréz domborművek is díszítették, amelyek allegórikusan az éhséget, a dögvészt és a háborút ábrázolták. Szerencsére ezeket a reliéfeket a múzeumban megőrizték és most elkészítik a hasonmásukat.
Fontos megemlíteni azt is, hogy a szocialista időszakban az ateista Kassa ideológusai alattomos tervet szőttek az egész alkotás eltüntetésére. Löffler Béla szobrászművészt az ötvenes évek végén arra akarták rávenni, hogy a restaurálás „fedőművelet” legyen csupán – azaz, bontsa meg az obeliszk alapzatát, hogy az magától omoljon össze, és így lesz ok ennek az egyházi alkotásnak a teljes eltávolítására. Szerencsére Löffler Béla hite, lokálpatriotizmusa volt annyira erős, hogy erről az ostobaságról képes volt lebeszélni az „elvtársakat“, akik végül beleegyeztek, hogy a legfontosabb állagvédő munkákat végezze el a szoborcsoporton.
Az 1989-es rendszerváltás után viszont alighanem nacionalista elfogultságtól hajtva egy ismeretlen elkövető kitörte László király egyik kezéből az országalmát, a másikból pedig a jogart. Azóta a szobrot időt álló anyagból újraformázták. Az országalma ugyan visszakerült a király kezébe, de a kereszt mindmáig hiányzik róla, mint ahogy a másik kezéből a jogar is. Ideje lenne már, hogy a valósághűségnek megfelelően ezt is korrigálják!
Szaszák György
