Nem tudom ki hogy van vele, de ha én egyedül végig sétálok a kassai korzón, akkor nem csak az épített örökség látványa ragad meg, várom azt is, hogy a véletlen szembe hoz-e olyan valakit velem, aki valamilyen módon kötődik ezekhez az épületekhez, köztéri alkotásokhoz. Sajnos, akikkel a legszívesebben folytatnám a valamikor elkezdett beszélgetéseinket, azok már csak a képzeletemben elevenedhetnek meg. Feld Lajos, Jakoby Gyula, Eckerdt Sándor, Csákó Károly, Roskoványi István képzőművészek ugyanis már nincsenek az élők sorában, csak azok az alkotásaik élnek, amelyek Kassa ihletésében maradtak ránk. Mint ahogy Máté János és Löffler Béla szobrászművészek Kassát gazdagító munkái is.
A múlt századi nagy kassai képzőművészek közül Löffler Béla szobrászművésszel készítettem újságírói életem első mélyinterjúját. Ő hetven éves volt akkor, én huszonkettő. Ő harminc évvel ezelőtt, február 11-én fejezte be kassai pályafutását. Teljes életművét, gyűjteményeit a szülővárosának ajándékozta, de a nevét viselő múzeum megnyitását már nem élte meg. Ennek ellenére talán mégis elégedetten tekint le ránk az égi műterméből, mert a szülőháza és a múzeuma a végakaratának megfelelően a kortársművészet támogatását is végzi.
Az alábbiakban most egy olyan információját osztom meg olvasóinkkal, amit egy bizalmas beszélgetésünk alkalmával árult el nekem. Arról volt szó, hogy Kassa óvárosában mennyi érték van, de mennyi sok szobor már restaurálásra szorulna. Voltak is időszakok, amikor a saját szobrászati ténykedéseit ő is megszakította, hogy az említett értékmentésben restaurátorként részt vegyen. Itt hozta szóba, hogy a hatvanas évek legelején egy merénylet is készült. Az Immaculata barokk szoborcsoport restaurálására kérték fel, de aztán a tudtára adták, az az elvárás, hogy bontsa meg a fő oszlopot belülről, hogy az önmagától omoljék össze, aminek következtében az egész vallási ihletésű alkotást el lehet majd távolítani a kommunista párt és a Városi Nemzeti Bizottság épülete elől! Ő erre nem volt hajlandó. Győzködni kezdte őket ahogy csak tudta, hogy ezt ne tegyék. Nem tudjuk, hogy csak az ő kiállása, vagy más történések is közrejátszottak, de tény, hogy Löffler Bélának is köszönhetjük, hogy megmaradt ez a barokk szoborcsoport, mely 1722-ben Griming Simon képfaragó, Tornyosi Tamás építőmester, Immerwohl György aranyműves, Horn Frigyes és Riedberger Péter kőfaragók munkája. A korabeli krónikaírók feljegyezték, hogy 1710 júniusában és augusztusában naponta húsznál több ember halt meg fertőző betegségben az akkori ötezer lakosú Kassán. A tengernyi baj és nyomorúság fordította Isten felé az embereket és ezért építették fel ezt az emlékművet, melynek háromszögben szerteágazó alapján Szent Józsefnek, Szent Sebestyénnek és Szent László királyunknak a szobra áll ezzel a latin szöveggel, ami magyarul így szól: „Szt. Mária, Szt.József, Szt. Sebestyén, Szt. László, hogy az éhínségtől, pestisragálytól, háborútól és minden bajtól megóvassunk, megszabaduljunk, esedezz érettünk a legjóságosabb és leghatalmasabb Istennél, kinek dicséret, tisztelet és dicsőség mindörökké. 1722.”
Szaszák Gy.
