Márai Sándor legjobb fiatalkori barátja Mihályi Ödön költő, író, újságíró volt. Az utódai most beleegyeztek abba, hogy az íróasztala a hozzá tartozó könyvespolccal, az üvegajtós könyvesszekrénnyel, a titkokat rejtő secretaire-vel és a Bauhaus karosszékkel Kassára kerüljön.
A Mihályi Ödön egykori dolgozószobáját a kassai Márai emlékházban úgy rendezték be, ahogy az a bogdányi kúriában száz évvel ezelőtt kinézett. 2022 október 12 óta a Márai emlékházban most már ezt is megtekinthetik az idelátogatók, mint ahogy ennek előszobájában Miklosovits Lászlónak azt a 12 rajzát is, amit Márai Sándor írásainak ihletésében készített.
Ötvös Anna megnyitó beszédében Márainak az Egy polgár vallomásai című könyvéből idézte a Mihályi Ödönhöz fűződő barátságáról szóló sorokat: „Milyen tiszta, milyen soha nem ismétlődő, milyen semmiféle más kapcsolattal nem pótolható kaland az első fiúbarátság! Soha nem kaptam később emberektől azt, amit ettől a gyermekbarátságtól kaptam; nem is találkoztam többé baráttal életemben.”
De ki is volt ez a Mihályi Ödön? Nos, Ötvös Anna ennek is utána nézett, és az alábbiakban közöljük az általa feltárt tényeket róla.
Mihályi Ödön 1899. április 5-én született a Sáros megyei Somoson (ma: Drienov, Eperjesi járás). Szüleivel 1905-ben költözött Kassára a Rózsa (ma: Roosevelt) utcai házukba. Mihályi Ödön és Márai Sándor a kassai premontrei főgimnáziumban találkoztak az 1911–1912-es tanévben, akkor még mindketten az eredeti vezetéknevüket használták, az egyiket Schwarz Ödönnek, a másikat Grosschmid Sándornak hívták.
Barátságuk innen indult, a gimnáziumból. Már fiatalon eldöntötték, hogy írók lesznek.
Diákkorukban mindketten „belekóstoltak” az újságírásba, otthonosan mozogtak a kassai lapok szerkesztőségeiben, s írásaik szinte ugyanabban az időben jelentek meg különböző napilapokban, az Abaúj-Kassai Közlönyben, majd 1915 és 1916-ban a Kassai Ujságban, a Kassai Hírlapban és a Felsőmagyarországban is.
Ödön 1917 szeptemberében beiratkozott a kassai Jogakadémiára, majd 1919 februárjában a budapesti Tudományegyetem bölcsészettudományi karára is. A Tanácsköztársaság bukása után, 1919 őszén, már Prágában folytatta egyetemi tanulmányait, a német nyelvű Karl-Ferdinands Universität-en. Fiatal felnőttként Kassák Lajos köreiben forgott, aktivista hangvételű verseket írt, melyek a MÁ-ban és a bécsi Testvér és Tűz című magyar nyelvű lapokban jelentek meg. Expresszionista szabad verseivel nagy feltűnést keltett. A két világháború csehszlovákiai magyar költészetének egyik nagy reménysége volt. Elismeréssel írt róla Márai Sándor, Lesznai Anna és Déry Tibor is.
1919 decemberében egy baráti társaságban ismerkedett meg Spiegel Magdolnával, Dusival, akivel 1922. március 12-én összeházasodtak, és Bogdányba (ma: Šarišské Bohdanovce) költöztek. Itt Ödön a család nyomására gazdálkodni kezdett. Ez egyfajta száműzetés volt számára addigi életéből a nagyvárosból, az irodalomból. A Bogdányban lévő birtokukról gyakran látogatott el Körtvélyesre Lesznai Annához, ahol mindig találkozni lehetett különböző írókkal, költőkkel, festőkkel, művészekkel.
„Maradandó versei Bogdányban gyökereznek, nehéz csizmával falusi sarat tapadó sorok, melyek mögött ott dübörög mégis és hívogat a város élete. S mert e kettősség tépte és gazdagította egyéniségét, azért tudta kimondani Mihályi az eltűnő magyar kúriák utolsó szavát.” – írja Lesznai Anna.
Ha gazdálkodói kötelességei engedték, Mihályi utazott Pozsonyba, Bécsbe, Berlinbe, Párizsba. Elevenen tartotta kapcsolatait az emigráns magyar írókkal, festőkkel, jómódú birtokosként anyagilag is támogatta a nélkülözni kényszerülő művészeket. Emellett tovább írta verseit, újságokban publikált, és kiterjedt levelezést folytatott. Hagyatékában, amit fia, Mihályi Gábor őrzött, szinte minden hiánytalanul megmaradt.
„Kivételesen érzékeny és hálás, tiszta jellemű fiú volt első barátom. Az ifjúság érzékeny szakaszán végig kísért ez a barátság; felnőtt fiatalemberek voltunk már, mikor elromlott, s akkor is én bontottam fel, terhes volt ez a kapcsolat is, egy napon brutálisan menekültem előle. De még később is, a »szakítás« után is ő volt az, aki kezét nyújtotta felém, s mindenesetre az egyetlen ember volt, aki – halála órájáig – hűséges maradt hozzám. Fiatalon halt meg, alig múlt harmincéves.“ – így emlékezik róla Márai Sándor. (Egy polgár vallomásai, 2019, 220.)
Mihályi Ödön egy kassai amatőr autóverseny során, balesetben halt meg 1929. július 2-án.
Itt látható a hitelesen berendezett dolgozószobája, amelyet a történelem viharai megkíméltek, és amelyben fia, Mihályi Gábor is dolgozott. „A társalgóban zajlott a mindennapi élet. Ez a szoba akkora volt, hogy a lakásunkban ma is meglévő, félbe vágott, sarokra állított könyvespolc teljes egészében elfért a hátsófal mentén. Előtte várta apámat a sarokra állított íróasztala. Ennek a szobának a bútorai: az említett könyvespolc, a vele hasonló, klasszicizáló stílben tartott üvegajtós könyvszekrény, az előbb említett elegáns íróasztal, a titkokat rejtő secretaire, az apámra méretezett Bauhaus karosszék. Ezek a bútordarabok mind a mai napig elkísértek, őrzik itt a zuglói lakásban Bogdány, a szüleim emlékét.” A képeken is láthatók még az eredeti felvételek a bogdányi kúriáról, ahol ezek a bútorok 100 évvel ezelőtt megteremtettek egy miliőt, ahol élt és alkotott Mihályi Ödön, író, költő, újságíró, a barát.
