Mindeddig ismeretlen adatokat teszünk most közzé Bacsó Péter kassai születésű Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező életpályájáról, konkrétan a Hány az óra, Vekker úr? című nagysikerű filmjének forgatási körülményeiről. A közölt részlet szószerinti közlés arról a hangkazettáról, melyen Bacsó Péter egy baráti beszélgetés során tárulkozott ki Szaszák György, kassai publicistának. A hanganyag rögzítése 1995-ben, a filmrendező budapesti otthonában történt.
„Készültem egy filmre 1985-ben. Az volt a címe, hogy Hány az óra, Vekker úr. Kőszegen akartam forgatni a filmet, többek között a kőszegi templomban.Igen ám, de kiderült, hogy ehhez a szombathelyi püspöknek az engedélye szükségeltetik. Ugye itt a „nagy átkosban”azegyházügyi hivatal nem igen biztatott. Azt mondták nekem, hogy az ügy teljesen reménytelen, mert a szombathelyi püspök egy komor, szomorú és kommunikációképtelen ember, aki ilyen világi dolgokkal, mint filmezés – szóba sem áll. De, ha mégis akarom, próbáljam meg!Nem volt más lehetőségem, fölhívattam telefonon a püspök titkárságát. Visszahívtak, hogy hónapok múlva, május 15-dikén, délelőtt 11 órakor vár engem a püspök.
Fogtuk magunkat a gyártásvezetőmmel, meg a díszlettervezőmmel – aki azért jött le velem, mert soha nem lehetett bejutni ebbe a püspöki palotába, ahol fantasztikus freskók vannak, meg tájképek, Canaletto képekkel tele. Útközben megkérdeztem a gyártásvezetőmtől: Te, hogy is hívják ezt a püspököt? Azt mondja:lehet hogy Fábián. Mondom, ez fantasztikusan érdekes. Nekem volt egy osztálytársam, aki mellettem ült Kassán a Kovács utcai iskolában – és azt is így hívták.
Hát, felmegyünk a püspökhöz. Fogad, nagyon rossz kedvűen, komoran. Én előadom, hogy mit akarok csinálni. Próbálom győzködni, előadni, hogy tulajdonképpen ez egy antifasiszta film.Egyszóval a film erényeit próbáltam ecsetelni, de a pali egyszerűen süket volt mindenre. Azt mondta, hogy a kánoni törvények, meg a lateráni zsinat – meg mit tudom én, hogy mire hivatkozott még. Már-már reménytelennek tűnt minden. Látta ő is hogy elkomorodva ülünk, ezért így szólt:
– Ha már itt van, megkínálom magát egy pohár borral. Hajlandó elfogadni?
Mondom, igen. Volt egy titkára, aki ott hallgatózott végig. Neki szólt, hogy hozza be a bort. Egy nagyon szép kancsóban hozta be a saját termésű borát. Koccintottunk a püspökkel, s akkor mintha valami megvilágosodás futott volna ár rajtam. Mondom: Hány éves maga püspök úr? Rám nézett és azt mondja.
– Miért kérdi? Találja ki!
Én voltam akkor 58 éves. Mondom neki: nem 58 éves? Meglepődött.
– Honnan tudja ezt?
Mondom: Püspök úr, nem kassai maga? Rám néz.
– Ezt meg honnan tudja?
Mondom neki: Hát püspök úr, mi egymás mellett ültünk. Püspök úr, hát mindennap együtt fociztunk!
– Hol lakott maga? – kérdezett vissza.
Mondom: A villanyteleppel szemben. Akkor Éder utcának hívták.Mondom neki: püspök úr, maga nagyon jól fejelt!
Ekkor már elmosolyodott, és hátra szólt a titkárának:
– Titkár úr hallja? Én nagyon jól fejeltem!
Hát, ettől a perctől kezdve megoldódott a helyzet! Mikor hazaértem Szombathelyről a feleségem már azzal fogad, hogy keresett telefonon valami Fábián, siessek a telefonhoz, mert most is ő hív. Felveszem a kagylót, amire fel ezt hallom tőle:
– Bacsó úr, mi tulajdonképpen tegeződtünk egykoron, hát most miért nem tegeződünk?
Püspök úr, én rajtam ne múljon a dolog – mondom: Hát szerbusz Árpi!
– Szerbusz Péter – mondja ő is megkönnyebbülve.
Innentől kezdve minden igen jól beindult. Mikor lent dolgoztam Kőszegen, adott egy tanácsadót, aki – de hogy milyen kicsi a világ – most ő az egri érsek! Akkor egy egyszerű helyi plébános volt, Seregély Géza. Hallatlanul sokat segített. Most már olyan militáns pasas lett, de akkor még afféle tudós emberként ismertem meg. De Fábián személyesen is sokat segített nekem. El kell még mondanom, hogy ezzel a filmmel, a Vekker úrral én ott egy halatlan tragikus helyzetbe kerületem. A főszereplőm, Őze Lajos – ez a zseniális színész – már nagyon betegen kezdte el a forgatást. Valójában ott haldoklott naponta, és nem tudtuk, hogy most mit csináljunk: álljunk-e le a forgatással? Ő dolgozni akart! Ha leállunk, akkor tudni fogja, hogy ő miatta állunk – egy reménytelen idegbaj volt az egész. Még jó, hogy többször átjött hozzám a püspök, és tényleg lelki vigaszt adott. Hallatlanul sokat segített! Aztán a szegény Őze tényleg meghalt. Utána Jordán Tamás vette át a szerepét, és elölről kezdtük az egész filmet.
Hát ez a fura Kassa így játszott vissza az életembe.“
Utószó: Bacsó Péter 1928. Január 6-án Kassán született, édesanyja Palotai Boris írónő volt. Családja 1940-ben költözött Budapestre.
A Hány az óra,Vekker úr Bacsó Péternek sorrendben a 20. filmje. 1985-ben mutatták be. Ennek a filmszatírának a története a második világháború idején játszódik. A film főszereplője Veiszkopf Árpád, egy zsidó órásmester, aki fejből megtudja mondani a pontos időt, ezért is nevezték el Vekker úrnak. Amikor a németek bejönnek egy náci tiszt privát munkát ad az órásnak, aki ezután börtönbe kerül, ahol a fejből megmondott pontos idő segítségével segít megszöktetni egy magyar ezredest.
Közreadta: Szaszák György
