Egy kisiskolás szüleinek a nyár nem csupán a gondtalan vakációt jelenti. Ekkor merülhet fel bennük a kérdés: mi legyen itthon a gyerekkel, míg apa-anya dolgozik, és nem bevethető a nagyszülő sem? A Csemadok Kassai Városi Választmánya az idén is kínált megoldást erre, s megszervezte nyári napközis táborait. A Helyismereti és a Zenebona táborok párhuzamosan futottak három tapasztalt pedagógus: Gyarmathy Andrea, Velkey Mária és Pollag Szilvia vezetésével. A gyerekek leginkább Kassáról, valamint a közeli falvakból érkeztek, de volt közöttük olyan is, aki Budapestről látogatott el közénk.
Mit kínálhat egy mai gyereknek egy ilyen jellegű napközis tábor? Jogos a kérdés, hiszen a kütyük, a futurisztikus, kommersz élményeket kínáló játszóházak világában már szinte hihetetlenül hangzik, ha egy zokogó gyermek a tábor utolsó napján arra kéri anyukáját, hadd jöhessen még hétfőn is. Nem mindennapiak az egyes „túlkorosok” kijelentései sem, miszerint egyikük már az idén jelzi, jönne jövőre is – segédként. Vagy csak egyszerűen bejelenti: egy év múlva is szívesen jön. Ha táborvezetőként ilyen visszacsatolást kap az ember, habozás nélkül mond igent a szervező felkérésére, és vág bele újra meg újra.
Az idei program ismét minden igényt kielégítő volt, nagyban köszönhetően két vendég szakembernek. A zenei kompetenciákat fejlesztő tevékenységek kitűnő művész-szakembere Fehérváry Lilla, aki bűbájos megjelenésével alaposan megmozgatta, zeneileg fejlesztette, és nem utolsósorban nagyszerűen szórakoztatta a táborozókat. A drámapedagógia „nagymestere “- Gazdag Nagy Anikó – hivalkodásmentesen adta elő a keretmeseként szolgáló Lázár Ervin „A hétfejű tündér” c. művét. Majd olyan mozgásos, improvizációs gyakorlatokat, szoborjátékokat „vetett be”, amelyek leginkább az érzelmi toleranciát, önismeretet, együttműködést fejlesztik. Mindketten meghatározó színfoltjai lettek így a tábornak mindamellett, hogy a gyerkőcök két „múzeumot”: hagyományosan a Mészáros utcán található Márai Sándor Emlékházat, valamint a Szt. Erzsébet Székesegyházat, s annak északi tornyát is meglátogatták. A dóm, a Rákóczi kripta, olyan „látványosság”, amit talán még kassaiként sem látott mindenki.
A tábor programjának összeállításakor a gyermekek szellemi képességfejlesztése mellett újra fontos szerepet kapott a testi is. Minden nap jutott idő a testmozgásra: például a városi parkban labdajátékok, főleg foci, illetve a Bankón a NAGY Kincskereső Túra formájában.
Említésre és elismerésre méltóak a finom ebédek, amiket a BistRovás étterem szolgált fel.
Összeségében mindenki megtalálhatta a hét során a maga szórakozását (enyhe lírai hangnemben, a teljesség igénye nélkül felsorolva): virágültettünk, papírhajtogattunk, énekzenéltünk, trikószíneztünk, emberszerettünk. A táborvezetők nevében állíthatom: tettük mindezt azért, hogy az általunk fontosnak tartott értékeket játékosan adjuk át a fiatalabb nemzedéknek.
Pollag Szilvia
