Szepsiben háromnapos rendezvénysorozattal tisztelegtek azok előtt, akiket nyolcvan évvel ezelőtt hurcoltak el a Szovjetunió munkatáboraiba – a GUPVI és GULAG lágereibe. A konferencia célja az volt, hogy emlékeztessen a második világháború utáni elnyomásra, a kollektív bűnösség jegyében elkövetett igazságtalanságokra, valamint az áldozatok és hozzátartozóik sorsára.
A rendezvény résztvevőit Mihályi Molnár László, a Csemadok Kassa-környéki Területi Választmányának elnöke köszöntötte. Rámutatott, hogy a hosszú ideig tartó hallgatás után végre eljött az idő, hogy a társadalom szembenézzen ezzel a történelmi örökséggel. Kiemelte: nemcsak azokra kell emlékeznünk, akik életüket vesztették a táborokban, vagy akik visszatértek, hanem azokra is, akik otthon maradtak és hősi kitartással próbálták helytállni – asszonyokra, anyákra, feleségekre, akik egyedül nevelték fel gyermekeiket.
A konferenciát Köteles László, a Csemadok alelnöke, a rendezvény főszervezője nyitotta meg, aki hangsúlyozta, hogy az egykori szenvedések feledésbe merültek, holott kötelességünk megőrizni emléküket, hogy tanulhassunk belőlük – nemcsak a jelen, de a jövő érdekében is. Tiszteletét fejezte ki mindazok felé, akik a háború és a fogság alatt egyedül maradtak.
Dr. Bognár Zalán a kollektív emlékezet és identitás fontosságát hangsúlyozta, kiemelve, hogy őseink hagyatéka – a kitartás, a családi összetartás és a hazaszeretet – ma is példamutató lehet.
A konferencia első előadója, dr. Dupka György ungvári történész a Kárpátalja és Kelet-Szlovákia megszállásának hátterét tárta fel. Kutatásai alapján egyértelművé vált, hogy a magyarok és németek elhurcolását egy Moszkvában jóváhagyott terv alapján, az NKVD irányítása mellett, a 4. Ukrán Front közreműködésével hajtották végre. Részletesen ismertette, hogyan valósult meg a szovjetizálás és az etnikai tisztogatás különféle politikai trükkök és intézmények segítségével.
Dr. Bognár Zalán előadásában a szovjet és magyar források hitelességi problémáiról beszélt. Bemutatott egy szovjet kimutatást, amely a hadifoglyok számáról szólt, és rámutatott az adatok pontatlanságaira, valamint a foglyok jogállását szabályozó homályos rendelkezésekre.
Dr. Cservenka Ferdinánd történész az egykori Szlovákia területéről elhurcolt civilek beazonosításának nehézségeit ismertette, kiemelve az adatbázisokban található hibákat, melyeket gyakran az iratok félreolvasása vagy elírása okozott. Előadásában részletesen bemutatta a civilek elhurcolására kiadott szovjet parancsokat, amelyek etnikai alapon történt tömeges deportálásokhoz vezettek.
Kállai Karolina, szatmárnémeti tanár a sváb közösség betelepítésének történetét, valamint a szatmári svábok 1945-ös deportálását mutatta be. Előadásában hangsúlyozta, hogy minden településen azonos forgatókönyv szerint zajlott a kitelepítés, és több egyéni sorsot is bemutatott, emberközelbe hozva a történelem tragédiáit.
Kőrösi Mihály mezőberényi helytörténész a deportálások következtében szétszakadt családok történeteit tárta fel. A mezőberényi áldozatokról több különböző jegyzék is fennmaradt, azonban ezek gyakran hiányosak, dátum nélküli vázlatok, amelyek még az elhurcolás előtt készültek, és utólagos módosításokat is tartalmaznak.
Dragan Traian történész, főmuzeológus a második világháború végének plakátjait mutatta be. A magyar grafikai plakátművészet kezdeteitől napjainkig követte végig a propagandacéllal készült grafikák alakulását, amelyek gyakran megrázó, mégis informatív üzeneteket közvetítettek.
Pavol Hric, a Kassai Kommunizmus Áldozatai Múzeum igazgatója a Pribinova utcai börtön (Szerdia) szerepéről tartott előadást. Ismertette, kiket és milyen ürüggyel tartóztattak le 1945 után: gyakran koholt vádak alapján, politikai vagy személyes bosszúból, illetve a kollektív bűnösség elve szerint hurcoltak el magyar és német nemzetiségűeket.
Alica Schreiber, a stósi Fábry-ház gondnoka személyes visszaemlékezéseken keresztül mutatta be, miként érintette a deportálás a községet. 1945-ben 58 embert hurcoltak el a faluból, akiket gyalog vittek Kassára, majd onnan a Szovjetunió kényszermunka-táboraiba. A kitelepítés szinte minden családot érintett.
A konferencia záró előadását Pracu Eszter, a kassai Pavol Jozef Šafárik egyetem doktorandusz hallgatója tartotta, „Múlt és jövő metszéspontján – a kommunizmus emlékezete a 21. század fiatal generációinak tükrében” címmel. Rámutatott, hogy a történelmi ismeretek átadásának korszerűsítése kulcsfontosságú. Az őszinte, személyes történeteken alapuló oktatási módszerek segítenék a fiatalokat a 20. század történelmi eseményeinek megértésében.
A rendezvény szervezését és lebonyolítását több intézmény támogatta, köztük a Csemadok, a Gulág- és Gupvikutatók Nemzetközi Társasága, valamint a Budavári Német Nemzetiségi Önkormányzat és az Alapjogokért Központ.
