Süli János gondolatszilánkjai

Kassán a MaJel Rovás Központban a Magyarország Kassai Főkonzulátusa által szervezett 30 éve szabadon című kiállítás megnyitása után folytatták a kulturális intézmény kedveltté vált oral history sorozatát. Az est vendége ezúttal az a Süli János volt, aki a rendszerváltoztatást követően 1990-től 2006-ig Kassa-Óvárosa polgármestereként tevékenykedett, majd a szlovák külügyminisztérium kötelékébe került és pályafutását Szlovákia magyarországi főkonzuljaként fejezte be, Békéscsabán. A visszaemlékezéseiből portálunkon az alábbiakban az ott elmondott és az írásban rendelkezésünkre bocsájtott további gondoltszilánkjaiból osztunk meg néhányat olvasóinkkal.

1.

Állítólag  a komoly politikai változásoknak van egy varázs évszáma.  Ez a 8-as szám: 1848, 1918, 1948, 1968… Ha azt veszem, hogy nálunk már 1988- ban kezdett érlelődni a kommunista rendszer bukása, akkor ez az év is beleilleszkedik ebbe a sorozatba. Ebben az évben A TV elött ülve néztük a híreket és az akkori ellenzéki erők erőfeszítéseit a politikai váltásra. A magyar TV sokkal több és hitelesebb információt szolgáltatott, mint az akkori csehszlovák. A szlovák szomszédaink is bejöttek hozzánk, nálunk nézték a magyar TV-ét, és nekünk kellett fordítanunk a híreket. Majd később – amikor Gustáv Husák lemondott, és ez nyilvánosan megjelent a hírekben – pezsgőt nyitottunk, és mi több – Kladek Gábor, aki utálta az öltöny, a fehér ing és a nyakkendő viselését – ekkor mégis ebben jött le az 5. emeleti lakásából, hogy több szomszéddal együtt ünnepeljük meg ezt a napot.

2 .

1989 novemberében, Prágában egy spontán diáktüntetésen a hatalom rendfenntartó egységei közbeléptek. Pontosan tudták, hogy hol lesz a tüntetés, merre fog haladni. Nem lőttek csak egy pár embert laposra vertek. Majd elterjedt a hír, hogy egy Šmíd nevű diák meghalt. Később kiderült, hogy nem volt igaz. Azonban ez elég volt ahhoz, hogy elindítson egy folyamatot, amit később bársonyos forradalomnak neveztek el. Spontán vagy előre kitervelt forgatókönyv volt?  Ki tudja? A munkahelyemen az akkori Lenin-utca 2O szám alatt, az első emeleten délutánonként jöttünk össze és vitattuk meg a tennivalókat. Az akarat a politikai váltásra megvolt, de hogy mit kell tenni másnap, hogy kéne megszervezni az új közigazgatást, ezt közülünk akkor senki se tudta. Nem csoda, mert a régi rendszer vigyázott arra, hogy az egyetemek jogi karaira csak az abszolút megbízható elvtársak gyerekei juthattak be. Ez érvényes volt az orvosi és a humán szakokra is. Idegen nyelveket – kivéve az oroszt -, a megbízhatatlan emberek gyerekeinek csak feketén, magánúton lehetett tanulnia. Ezt céltudatosan tették, egyebek mellett azért, hogy ne hallgassunk idegen nyelvű rádióadásokat! Az idősebbek még emlékeznek, hogy ezeket az adásokat – amikor magyarul, szlovákul, csehül közvetítették – elektronikai úton zavarták. Kassán a Kassa-Újfalusi dombon állt a zavaró adóállomás .

3 .

A mai ismeretek tudatában azt gondolom hogy az egész forradalmi év egy előre megtervezett és sikeres rendszerváltás volt. A forgatókönyvet valahol megírták, és végre is hajtották. Sikerült ez Csehszlovákiában, Magyarországon, Lengyelországban, az NDK- ban, Romániában kisebb nagyobb csetepaték árán. Szerintem megegyezés történt. A kommunista párt lemondott a politikai hatalomról a felelőségre vonás elmaradása fejében. A gazdasági szférában azonban ottmaradt. Az összes volt állami nagyvállalatok élén lényegében nem történt váltás. A politikai aktivisták, többnyire nem voltak felkészülve a gazdaság kulcspozícióinak elfoglalására. A privatizációnál ez nagy hátrány volt.

4 .

Romániában a váltás emberi áldozatok árán történt. Ott a folyamatok Temesváron kezdődtek. A hatalom először vérbe akarta folytani a lázadást, majd a karhatalmi erők és a titkosszolgálat látva, hogy ez nem járható út, átálltak a forradalmárok oldalára. A diktátor házaspárt egy gyorsított eljárásban katonai bíróság halálra ítélte. Majd kivégezte. Azok tették ezt, akiket a diktátor nevezett ki és bízott meg a lázadás elfojtására. Valószínű, hogy ez céltudatosan tették. Így nem került sor sok kényes információ kiszivárgására. A diktátort és feleségét nem hagyták beszélni. Gyorsan kivégezték.

Nálunk Kassán a Tháliában, Szepsiben pedig a református parókián gyűjtöttek tartós élelmiszert az erdélyieknek. Akkor persze nem csak szlovák és magyar  polgárok fogtak össze  a románok megsegítésére, segítséget küldtek a németek és a hollandok is. A román titkosszogálat nem nézte jó szemmel a segélyezést és rakétákkal lőtte a segélyt szállító kamionokat.

5 .

Engem 1990 elején kooptáltak képviselőnek a kassai I. járás képviselői testületébe. A mai napig nem tudom, hogy miért esett rám a választás az akkori aktivisták részéről. Egyikőjüket sem ismertem. A 157 tagú plénumból menesztettek egy pár képviselőt és helyükbe kerültünk be egy páran. Ehhez közmegegyezésre volt szükség. A régiek azonban még mindig többségben voltak és normális úton nagy áttörésre nem nagyon volt remény. A Tanács elnöke maradt, a jegyző is, az osztályvezetők is. Mint új képviselőt a hivatalnokok – akiknek már tele volt a hócipőjük a még regnáló rendszer praktikájával – titokban rengeteg információval láttak el bennünket, az újakat. Amikor ezekkel a problémákkal kirukkoltunk a következő plénum ülésén, a tanácselnök lemondott. Választásra került sor. A kuloárban a régiek azon a véleményen voltak, hogy ha olyan okos vagyok, akkor legyek én az I. járás tanácselnöke. Ez 1990 június végén történt. Remélték, hogy szükségem lesz időre, amíg átveszem a funkciót, utaltak a felmondási időre az előző munkahelyemen. Nem vártam. Július 1.én tanácselnök lettem. Az elődöm nem adott át semmit, a szó szoros értelmében elmenekült. Amit maga után hagyott az egy páncélszekrény, kulcscsomó és egy erkölcsileg és fizikailag lezüllött hivatal és járás volt. A nagy politikában közben zajlottak történések. Az elődöm a következő parlamenti választások után egy baloldali ú.n. munkáspárti jelöltként a szlovák kormányban építésügyi miniszter lett.

6 .

A tanácsi rendszerben az elnöknek majdnem semmilyen hatásköre nem volt. A plénumban döntöttek a fő irányvonalakról. A 13 tagú tanács határozott és az osztályvezetők hajtották végre a határozatot. Majd a tanács ellenőrizte a végrehajtást. Többnyire úgy, hogy készpénznek vették az osztályvezetők beszámolóit. Egy tanácsi gyűlésen az építésügyi osztály vezetője jelentést tejesztett elő a Z akció eredményeiről. Mi is volt ez a rendszer? Nos, csak emlékeztetőül: bizonyos objektumok  felépítését az állam 7O%- kal finanszírozta, és a befejezés 30% -ka pedig társadalmi munkára hárult, amit a tanácsnak kellett megszervezni. Egy kisbuszt rendeltem, és a helyszíneken ellenőriztettem le a tanács tagjaival az építészeti osztály jelentését a 70% ra befejezett objektumokról. Mi derült ki? Az építkezések többségéhez még hozzá sem kezdtek! Persze a költségek 70% -ka már eltűnt. Másnap az osztályvezető lemondott, be se jött a munkába. A tanács kommunista tagjai ezek után már nem is jelentek meg az üléseken. Hamarosan a parlament törvénybe foglalta a tanácsi rendszer felszámolását, és az összes tanácsi alkalmazottat végkielégítéssel menesztették. Majd hamarosan megszületett az új önkormányzati törvény. Egy szűk csapat kidolgozta Kassa önkormányzati törvényét. A parlament ezek után kiírta az önkormányzati választást.

7 .

A város történelmét nagyon sokan kutatták és feldolgozták. Nem olvastam mindent el. Nem is nagyon lehet. A városi levéltár őrzi a dokumentumokat. Aki kutatni szeretné van rá lehetősége. Büszke vagyok arra, hogy később a levéltárat megőriztük a város hatáskörében és nem hagytuk, hogy elvigyék Túrócszentmártonba, a Matica Slovenszká levéltárába. A kassai önkormányzati törvény megalkotásában részt vettem. Az elfogadásakor  Pozsonyban komoly konfliktusba kerültem Anton Hrnkoval a Szlovák Nemzeti Párt  egyik véresszájú magyargyűlölő vezérével. Akkor kb. 22O ezer embert képviseltem. Ő nem tudott ellenérveket felhozni. A törvényt elfogadták. Szlovákiában csak két városnak van ilyen speciális törvénye. Pozsonynak és Kassának. Miről is van benne szó? Fel lehet tenni a kérdést mi is a Város? Hogyan jutottunk el a mai város definíciójához mint olyanhoz? Ez megérdemel egy külön fejezetet.

8 .

1990 novemberében eljött a nagy nap. Megtörtént az önkormányzati választás. Az új önkormányzati törvény szerint az erőszakkal Kassához csatolt falvak visszakapták önállóságukat. Mi a demokráciát komolyan vettük. Az egyes lakótelepeknek saját önkormányzatuk lett. A roma közösség is megkapta a saját önrendelkezési jogát. Egy izolált  egykori munkáskolónia is, Dzsungelnek hívják.  Azt is tudomásul vettük a kassai önkormányzati törvény alkotásánál, hogy a helyzet változott, 1968 és 1976 óta sok falu már összenőtt a várossal. Az aktivisták kívánták az önrendelkezést, de szerettek volna a városhoz tartozni. Így lett a városnak sok kerülete. Minden kerületnek lett polgármestere, képviselőtestülete, költségvetése. A tömegközlekedés, a városi lakásalap kezelése, a kommunális hulladék kezelése, a szemétégető, a távfűtési rendszer tulajdona és üzemeltetése, a városi levéltár, az általános iskolák és óvodák, a városi rendőrség, a közvilágítás  a városnak, mint központnak lett a feladata. A munkamegosztást és a  pénzforrásokat a városi statútumba foglaltuk össze. Az új főpolgármesternek csak egy helyettese volt. Nem úgy, ahogy ez Budapesten történt az utóbbi önkormányzati választás után, amikor a győztes bal-liberális formáció polgármester-helyettesek tömegével, tetemes anyagi jutatásokkal terhelte meg a város költségvetését. Ján Kopnicky főpolgármester kijelentette, hogy neki minden városrészben van helyettese, a megválasztott kerületi polgármester.  A körülményekhez képest a rendszer nagyom jól működött.

9 .

Hát akkor tegyük fel a kérdést valójában mi is a város. Szerintem a polgárok területi, gazdasági, kulturális és politikai érdekszövetsége. Jobb meghatározást nem tudok prezentálni. A jelenlegi város 12 falu, 8 lakótelep, 1 volt munkáskolónia és a történelmi város halmaza. A 12 falut 1968 és 1976 –ban csatolták hozzá megkérdezés nélkül a városhoz. 1968- ig a várost a mostani Óváros, Dzsungel, Dél és Észak városrészek alkották. Amikor az új, kassai önkormányzati törvényt alkottuk eleget tettünk annak a kérésnek, hogy a falvak visszakapják az önrendelkezésüket. Eleget tettünk annak is, hogy a roma közösség is maga tudja rendezni és szervezni ügyes-bajos dolgait és az agyonfelejtett  – minden infrastruktúra nélküli – volt munkáskolónia is önrendelkezési joggal bírjon. A 22 városrész így alkotja a város egységét. Nincs két egyforma városrész. Azonban abban is megvolt az egyetértés, hogy egy pár problémakörben közös nevezőre kell jutnunk, mint például a tömegközlekedés, az iskolaügy, a városi rendőrség, a kommunális hulladék likvidálása, a közvilágítás, a közutak karbantartása stb. Az állatkertet meg a tavat se lehetett csak a falura és a városrészre hagyni. A nagy parkok is külön figyelmet érdemeltek. Persze volt még más probléma is. Ezek az első évek folyamán felszínre kerültek.

10 .

Mai szemmel az első választási időszak végül is egy sikeres négy év volt minden városrész számára. Nagyjából az addig elhanyagolt infrastruktúrában komoly javulás volt észlelhető. A lakásállomány privatizációja is elindított egy felújítási folyamatot. Erről a továbbiakban még beszélni kell. A privatizációról külön és a felújítási folyamatokról is. Ez nem történt meg egyik napról a másikra. Nem is volt rá anyagi fedezet, de építészeti kapacitás sem. Annak ellenére, hogy a pozitív folyamat érezhető volt az emberek mégis egyre türelmetlenebbek lettek.  A forradalmi eufória után jöttek a szürke hétköznapok. Nem lett mindenki milliomos. Nemcsak munkába kellet járni, de dolgozni is kellett. Törvényszerűen sokan ezért visszasírták a régi szép időket. Majd jött az új önkormányzati választás és a baloldali politikusok nagy visszatérése! Élve a lehetőséggel megfosztották a városrészeket a pénzforrásaiktól. A város a főpolgármester javaslatára hatalmas kölcsönöket vett fel uzsorakamatra. Majd reprivatizált egy céget.  A cég beperelte a várost. Majd eladta követelését egy ciprusi off-sor cégnek. A cég sok év múlva a pert megnyerte, és a per költségeken kívül  ez a városnak ez 7O millió eurójába került. Ezen kívül a város még hozott egy csomó rossz döntést. Ezek következményei a mai napig –  és még sokáig –  radikálisan szűkíteni fogják Kassa pénzügyi kereteit.